Ez a mostani viszont egészen más: a Timewave Zero egy nem is feltétlenül éjsötét hangulatú, telivér ambient album. Annyi biztos, hogy a zúgás és örvénylés kezdetben talán nem megnyugtatni, sokkal inkább felzaklatni fog, de amint rááll a fülünk a szerzemények saját frekvenciájára, azonnal belesüppedünk a hangok finom lebegésébe. A klasszikus ambient albumokhoz hasonlóan teljes Io és Ea nevű oldalakat kitöltő, hosszú kompozíciókra felosztható lemez első fele kozmikus sodrású, kissé monokróm, néha drone-szerű: mintha a spektrum széleit tapogatnák le és találnák meg rendre a melankólia árnyalatait. Miközben a fülnek egyáltalán nem kellemetlen, amit hallunk, a felütésben pedig szinte a Ragyogás kezdő képsorai futnak a szemünk előtt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
