Bejar esetlen, eszköztelen, de érzelmeket remekül kifejező énekhangja azonnal felismerhető, ezen túl csak a konvenciókat bátran felrúgó dalszerzés és az időnként Bob Dylant idéző tudatfolyamszerű dalszövegek kötik össze a lemezeket.
A több mint 25 éve működő, folyamatosan változó tagságú Destroyer történetében a 2011-es Kaputt album jelentette az abszolút áttörést, azóta Bejar projektje az indie rock egyik intézményévé vált. A mostani előtt legutóbb két évvel ezelőtt jelent meg lemezük, a Have We Met, azon elfordultak a korábbi élő zenekaros hangzástól, és a rideg szintetizátorok uralták az albumot. A Labyrinthitisen a szintik megmaradtak, mégis sokkal élettel telibb anyag ez, mint az előző volt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
