Interjú

„Ami a zenében új”

Peter Paul Kainrath intendáns, Klangforum Wien

Zene

A Klangforum Wien újzenei együttes április 6-án, Eötvös Péter vezényletével teljes Ligeti-programot játszik a Müpában. A kortárs zenei szcénáról, az együttes feladatairól, a művek kiválasztásáról is szó esett.

Magyar Narancs: A Klangforum nemrég mutatta be Eötvös Péter Az aranysárkány című darabját.

Peter Paul Kainrath: Együtt dolgoztunk a grazi egyetem fiatal előadóművészeivel, azaz a művészek fele még egyetemi hallgató, a másik fele a Klangforum zenésze volt. Remekül ment, mert Eötvös zenei nyelvezete, noha ez egy igen komplex darab, kimondottan alkalmas a fiatalok megszólítására.

MN: A komponista mindig jelen van, amikor egy új darabot próbálnak?

PPK: Amikor a darab ősbemutatóját játsszuk, általában igen. Ez nemcsak nekünk, hanem a zeneszerzőnek is nagyon fontos, mert ez az ő számára is tanulás, hiszen ez a legelső pillanat, hogy térben és valós időbeli lefolyásban hallja a darabját. Mert bármilyen fejlett legyen is a képzelőereje, a hangzás valós élményét semmi nem tudja helyettesíteni.

MN: Gondolom, a szerzők ebben a helyzetben különbözőképpen viselkednek – van, aki mindent kontrollálni akar, és van, aki ráhagyja a zenészekre a megvalósítást.

PPK: Abszolút így van. Van olyan zeneszerző, aki megírja a művet, odaadja a kiadónak, legfeljebb az ősbemutatóra még eljön, egy-két dolgot talán kiigazít, de azt mondja, ezzel a maga részéről elvégezte a feladatát, ettől kezdve – a nagyon különböző – az előadók feladata az interpretálás. Ők nagyon bíznak a leendő előadókban és nagyon bíznak a saját darabjukban is, olyannyira, hogy az még akár egy félreértelmezést is elbír. Azután van az a zeneszerző, aki a földi élete utolsó másodpercéig is kontrollálni akarja a művét, és annak az abszolút igazságát akarja hallani. Megértem ezt a kérlelhetetlen, kompromisszummentes, mindig a maximumot célzó akaratot, de nem veszi figyelembe, hogy ennek van egy határa – a saját élete, amely egyszer majd véget ér, és jönnek más előadók, akik másképp fognak játszani; ez elkerülhetetlen. Mozartot sem ugyanúgy játsszuk ma, ahogyan ő játszott. Ez nem csak a zenében, de a színházban is így van. Erről szólnak a meg-megújuló óriási viták a Regietheater, a rendezői központú színjátszás körül.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk