"Hogy' kezdhetnék hozzá egy valamirevaló történethez?" - teszi fel a kérdést a szerző első regényének elbeszélője, miután már jócskán helyzetbe hozta magát azzal, hogy a bevezető fejezetek két különböző cselekményszála mellé egy harmadikat, saját történetét, a regény megírásának körülményeit, a kezdés nehézségeit és a lehetetlennek tűnő folytatást is regénye elemévé tette. Tulajdonképpen a teljes szöveg e kérdés megválaszolásának kísérlete; az egyébként sem valódi kezdettel, sem valódi befejezéssel nem bíró három különböző történet "elmesélése" és az iróniától sem mentes, reflektív és önreflektív, néhol már modorosnak ható kommentálása.
Egy bűnügyi történet paródiájaként indul a regény, a Kriminálison szocializálódott Ucsásztok família béna bankrablási kísérletével, mely még a kezdete előtt kudarcba fullad egy vegyesboltban, ahová az álcázáshoz elengedhetetlen nejlonha-risnyákért tértek be, de csokilopás miatt az őrszobán kötöttek ki. Itt hirtelen meg is szakad ez a történet, hogy egy Szőcs nevű férfi különös dolgaival, legfőképp a nőkkel szembeni ellentmondásos attitűdjével, valamint egy lánnyal alakuló felemás kapcsolatával megismerkedjünk. Ugyanő jelenik meg vitapartnerként és ivócimboraként a narrátor "saját" elbeszélésében, rendre kritizálva a regény alakulását, néha tanácsot adva a folytatásra, melyet a "szerző" természetesen nem nagyon fogad meg. Ehelyett inkább abból építi tovább saját történetét - mely voltaképpen a regény története -, hogy leplezetlen öniróniával beszél munkájáról ("a narráció nyűglődő, de legalább nem zavar, a narrátorral ellentétben"), vagy a másik két, folyton megszakadó és később újrainduló, de végül sehová sem vezető történetről: "De nem lesz ez regény, se elbeszélés, se semmi, nem lesz történet - nem is akart." Itt a fikcióba foglalt mintaszerző egy rövid ideig mintaolvasó is (saját írásának első kritikusa, aki a későbbiekre tekintve - mintegy kikacsintva a valódi olvasóra - "értő recepcióért rebeg fohászt"), és ahogyan ennek hangot ad, az nem egyszerű önreflexió, hanem - mert ezekre is reflektál - egyfajta metareflexió. Ez a megoldás túlhaladja a "regény a regényben" közhelyszerű formáját, mivel itt a kontextust teremtő keret teljesen el is tűnik; az általunk, "valódi" olvasók által olvasott, könyvformátumban realizálódó regény egy az egyben tartalmazza a bennfoglalt regényt és viszont; erre utal a mű alcíme vagy műfaji meghatározása is: részregény.
Nemcsak az egyes szám első személyben megszólaló narrátor, hanem a másik két, következetesen szaggatott linearitású, egyes szám harmadik személyben elmondott kvázitörténet bizonyos szereplői is kibeszélnek saját történetükből, gyakran egyenesen belebeszélve a tőlük elvileg független eseményekbe. Így például a Szőccsel kapcsolatba kerülő lány (illetve rajta keresztül cinikus módon maga a szerző) kritizálja az őket leíró szöveg kontextusát: "a francba, már én is alliterálok, mint ez a dilettáns, debil mű". A leglátványosabb mégis az a jelenet, amikor a fogda kifeszített ablakrácsán keresztül megnyílik a szökés útja Ucsásztokék előtt, de egy hirtelen töréssel félbeszakad a mesélés: "Eddig!!! - kiáltja Szőcs", és ezúttal a narrátor félig-meddig hallgat is rá: "Jó, akkor legyen itt a történet vége. Ha volt." A regénynek persze még nincs egészen vége, mert a "narrátor", a regényt író regénybeli elbeszélő két, már-már meditatív fejezetben még reagál a gyorsan megváltozott körülményekre, konstatálva a befejezés - egyébként a regényíróknál közismert - gyakorlati problé-máját, pontosabban szólva: lehetet-lenségét. "Mit várna még az író vagy az olvasó? Olyan ez, mint egy trükk negyedszer elcseszve, amikor már a közönség is unja. Uraim, kérik újra?"
A többszörös befejezés az utolsó fejezetben válik igazán bravúrossá, amelyben mindössze egyetlen rövid anekdota hangzik el, de az - amolyan poéngyilkos poénként - egymás után kétszer is. E szerint a Szöktetés a szerájból című operát megrende-lő császár a partitúrákat látva "túl szépnek" találta a zeneművet, melyben ráadásul "roppant sok hangjegy van". Mozart sommásan csak enynyit válaszolt: "Felség, éppen annyi, amennyi kell..."
Kalligram Kiadó, 2005, 131 oldal, 1700 Ft
