Magyar Narancs: Az új albummal kapcsolatos reflexiókat olvasva szinte már az a benyomásom támadt, hogy némi túlzással élve intézménnyé, hivatkozási alappá, sőt mércévé váltatok a honi könnyűzenében, legalábbis így kezelnek titeket. Ez zavar, vagy jólesik?
Mégötlövés: Nekünk is mondták már páran. Jó érzés, örülünk is neki, mikor ilyet hallunk.
Bauxit: Köszönjük szépen, jólesik és remek érzés, de szerintem igazából nincs is mérce, csak viszonyítások. Persze, kellenének a mércék, de azok sohasem abszolutizálhatók, s inkább a társadalom közmegegyezésén kell, hogy alapuljanak.
MN: Egy internetes zenei portál (quart.hu) egyenesen kortárs írókat, irodalomtörténészeket, sőt filozófusokat kért fel az új számok értékelésére - olvastatok már olyan elemzést saját magatokról, ami még titeket is meglepett?
M: Mi is láttuk: nekem tetszik a kezdeményezés, mert ez az első olyan kritika, amit jónak tartok, ha mindből kiveszem a puszta dicséretet vagy az ellenszenvet. Mindegyik albumunk után jó lett volna valami hasonló, amiből aztán a többi újságíró, lemezkritikus is kiindulhatott volna, és akkor nem írnának annyi hülyeséget, mint szoktak.
B: Én is élvezettel olvastam ezeket az írásokat, mert itt találtam megalapozott érveket, ellenérveket, polémiát is, s nem csupán az történt, hogy a kritikában valaki felsorolja, hogy miről is szólnak a számok, majd levonja a konzekvenciát, nem tudom, mi alapján, amiben általában gyakoriak az ilyen szavak, mint a "paródia" és a "vitriolos".
MN: Tényleg ennyire fárasztó a sajtómunkásokkal való kapcsolat, mint azt a Mit parodizálsz? sugallja? Gondoljátok, hogy ezzel meg az utolsó számmal - California (hiphopzeneka) - sikerül megelőzni a további efemer kérdéseket?
M: Azért azt nem gondoljuk. De ezután legalább széttárhatjuk a kezünket, és mondhatjuk: mi mindent megpróbáltunk...
B: Nem vagyunk sajtóellenesek, de úgy tűnik, van, aki azt gondolja, hogy majd helyette keressük meg a pénzét. Nem kell felkészülni, utánanézni semminek, csak be kell rajtunk nyomni egy gombot, és ömlik belőlünk a szó. Ez szerintem nem újságírás.
MN: Honnan ez a javíthatatlan optimizmus - már ami országunkat illeti. Gondolok itt többek között a Boros vagy a De szar itt élni című számra.
M: Ez velünk született, mindnyájunkkal - kivéve Tokyót. Õ sem pesszimista, csak reálisan látja/láttatja a dolgokat.
B: Kurva jók itt az adottságok. Érdemes viszszatérni ezekhez az alapokhoz, és újragondolni az ittlétet. Nekem például nincs kedvem többé szenvelegni, ahogy megannyi honfitársunk teszi ebben az országban. Elment a kedvem a pesszimizmustól.
MN: Az új lemezen - a megszokott ragga-reggae alapokon kívül - meglepően sok és jól sikerült retró/elektropop alapú sláger található. Nektek mennyire jön be a már évek óra tartó nyolcvanas évek revival? Pláne annak tükrében, hogy - mintegy szerencsétlen történelmi véletlenként - nálunk pont ez volt a késő Kádár-kor.
M: Ez Titusz érdeme a lemezen, engem nem nagyon fog meg - de amit Titusz csinált ebből, az tetszik, valósággal megihletett.
B: Mindenről a Verseny utcai bolhapiac szintetizátorkínálata tehet.
MN: A Bëlga lemezeire mindig is jellemző volt, hogy zeneileg (is) üdítően sokszínűek. Hogy csak rövid felsorolást tartsak: diszkó, metál, elektropop, drum and bass, turbófolk, ragga és hiphop után/mellett mi jöhet még?
M: Nem tudjuk, de biztos lesz még valami, amit ki akarunk próbálni.
B: Hangos beatzene.
MN: Terveztek élő zenekari fellépés(eke)t? Vagy az túl macerás lenne?
M: Szokott lenni és még lesz is. De amúgy igazad van, sok vele a macera, viszont vannak olyan számok, amiket koncerten csak zenekarral lehet előadni.
MN: Ehhez kapcsolódóan: az öt-hat órányi potenciális koncertprogramból (mondjuk ennyi az eddigi albumok terjedelme) hogyan áll össze az élő fellépések menüje?
M: Idén még sokkal több lesz a friss albumról a koncerteken, de jövőre, amint látjuk az új album dalai által keltett reakciókat, a program feltöltődik a régiekkel, és körülbelül minden albumról ugyanannyi szám lesz hallható élőben.
B: Ja-ja, most az új albumon van a hangsúly. De az előző lemezeken is vannak olyan számok, amiket még nem is koncerteztünk le.
MN: Van olyan darab a korábbi Bëlga-korszakokból, amit már illetve most nem adnátok elő? És nem azért, mert az történetesen Paizs Miki száma volt...
M: Természetesen van. Nem mindegyik számunk jó koncerten - viszont vannak kifejezett koncertszámok, azokat erőltetjük továbbra is.
B: Igen. Meg a helyzettől is függ. Meg a kedvünktől. Meg mások kedvétől.
MN: Amikor mintegy felkészülés gyanánt elővettem a korábbi lemezeiteket, rögvest szemléletesebbé vált, hogy a Zigilemez (öt év leforgása alatt!) már a negyedik komplett zeneanyagotok, ráadásul a legutóbbi dupla volt. Szinte már egy teljes, de legalábbis egy fél életmű, nemde? Vagy csak most jön a java?
M: Ezen még nem gondolkoztunk, általában nem gondolkozunk életművön. Csak csinálgatjuk.
B: Nekem a végcélom a tizenkét Bëlga-cédés díszdobozreklám az Eurosporton.
A zenekar lemezbemutató koncertje december 1-jén lesz a Petőfi Csarnokban
