Film: Nem hagy hidegen (Alisa Lebow-Cynthia Madansky: Treyf (Tréfli)

  • Nussbaum Nusi
  • 1999. július 15.

Zene

Egy New York-i zsidó leszbikus pár filmet készített megismerkedésük történetéről és közös életük egy-egy kitüntetett epizódjáról. Ez került a IV. magyar meleg és leszbikus fesztivál zsidó "blokkjába". Hogy milyen is zsidó leszbikusnak (vagy leszbikus zsidónak) lenni, nálunk még rejtetten is alig létező kérdés. Nem azért, mintha nem léteznének "alanyai", hanem mert egyfelől épp elég rágódnivalót ad a zsidó, illetve leszbikus identitás vagy identitásperspektíva önmagában is; másfelől ahhoz, hogy két eltérő természetű közösséghez való tartozás kölcsönhatása, konfliktusa, egymást erősítése vagy épp felforgatása egyáltalán téma lehessen (filmen és a valóságban), mindkettőt annyira intenzíven és tudatosan kell átélni, ahogyan azt a rendezők teszik.

Egy New York-i zsidó leszbikus pár filmet készített megismerkedésük történetéről és közös életük egy-egy kitüntetett epizódjáról. Ez került a IV. magyar meleg és leszbikus fesztivál zsidó "blokkjába". Hogy milyen is zsidó leszbikusnak (vagy leszbikus zsidónak) lenni, nálunk még rejtetten is alig létező kérdés. Nem azért, mintha nem léteznének "alanyai", hanem mert egyfelől épp elég rágódnivalót ad a zsidó, illetve leszbikus identitás vagy identitásperspektíva önmagában is; másfelől ahhoz, hogy két eltérő természetű közösséghez való tartozás kölcsönhatása, konfliktusa, egymást erősítése vagy épp felforgatása egyáltalán téma lehessen (filmen és a valóságban), mindkettőt annyira intenzíven és tudatosan kell átélni, ahogyan azt a rendezők teszik.

Leszbikusságuk "egyszerű" tényként, életük evidens részeként van jelen a filmben. A zsidósághoz való viszonyuk jelenti a nagyobb problémát: ateista, nem cionista, "nem kóser" zsidók. Ahogy egyikük kijelenti a filmben, ő egészében tréfli, evészetben, életmódban, mindenben, és úgy látszik, ezt csöppet sem bánja. A leszbikusság persze maga tréfliség, narancs a szédertálon. (Az "egyszeri" leszbikus megkérdezte a rabbit, ugyan miért ne mehetne ő is fel az imaemelvényre. Az olyan lenne, válaszolta a rabbi, mint a narancs a szédertálon. És azóta a zsidó leszbikusok-feministák szédertálján ott a narancs.) A hagyományoktól való elszakadás nem azt jelenti, hogy ne foglalkoznának szenvedélyesen a zsidósággal, de ez nem annyira a személyes vallásosság, mint inkább politikai involváció. Mégis saját gyökereik izgatják, mozgatják őket, a személyes érintettség és a politikai állásfoglalás elválaszthatatlanul összefonódik.

A film végén vagy száz New York-i zsidó leszbikus bulizik együtt. Egészen különböző nők beszélnek élményeikről, hogy is vannak ezzel, mit is jelent ez. Mikor lesz itt ilyesmi, sóhajt a néző, vagy talán nem is kell ez, fűzi tovább, mi egyenesen belépünk majd abba a szakaszba, amikor már tudomást sem kell vennünk erről, nem kapaszkodunk identitások, identitáspolitikák fogódzóiba. De azért milyen szép ez mégiscsak, átélhető, és nem is csak a célzott közönség által, amint ez a túlnyomórészt feltehetőleg nem zsidó leszbikus nézők reakcióiból kiderült.

A filmkészítők operatőrként is jeleskednek. A kamera jeruzsálemi, New York-i utcákon, házakon, ételeken, arcokon pásztáz. A vizuális és intellektuális hatás finom egységet alkot. A rendezők a magyar büszkeségnapi felvonuláson is kameráztak, reméljük, magunkban is gyönyörködhetünk egyhamar.

Nussbaum Nusi

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.