Kire ütött? - Faur Anna: Lányok (film)

  • Hungler Tímea
  • 2007. november 8.

Zene

A játszótereken bandákba verődő, szexen keresztül kommunikáló, céltalanul bóklászó, házibulikon "lazuló" kamaszok látványa tálcán kínálja az összehasonlítást Larry Clark tinédzseropusaival - csak ami ott Florida vagy New York, az most az ezredfordulós Budapest a maga bevásárlóközpontjaival, taxisdrosztjaival, külvárosi környezetével. Faur Anna első nagyjátékfilmjében a kilencvenes évek hírhedt taxisgyilkosságát vette alapul, és elkészítette a maga Genyáját.

A játszótereken bandákba verődő, szexen keresztül kommunikáló, céltalanul bóklászó, házibulikon "lazuló" kamaszok látványa tálcán kínálja az összehasonlítást Larry Clark tinédzseropusaival - csak ami ott Florida vagy New York, az most az ezredfordulós Budapest a maga bevásárlóközpontjaival, taxisdrosztjaival, külvárosi környezetével. Faur Anna első nagyjátékfilmjében a kilencvenes évek hírhedt taxisgyilkosságát vette alapul, és elkészítette a maga Genyáját.

Történet- és színészvezetésből, miliőfestésből jól vizsgázott - a két tinilány és a halálra rugdosott taxisofőr sztorija nem csupán egy "vége-csavart" tartogat a nézőnek, de önmagán is túlmutat: rettenetes szülők kallódó gyerekeinek precíz lelete.

A film lazán kapcsolódó epizódokban vázolja fel a két tinédzserkorú barátnő (Fulvia Collongues és Héléne Francois) mindennapjait, melyeket főként a plázázás és a környék taxisaival (Zsótér Sándor, Rába Roland, Mundruczó Kornél) folytatott érdekviszony tölt ki: a lányok pár ezresért és némi városi furikázásért boldogítják a pilótákat. Egyikük, nevesen Ernő (Zsótér) azonban túllépi a szűkös kereteket, érzelmileg is belemegy a játékba: barátkozik a lányokkal, vezetni tanítja őket, láthatóan féltékeny, ha azok a többi sofőrrel üzletelnek.

Mindez rögtön érthetővé válik, amint - a lányokéhoz hasonlóan - a taxisok sorsába is bepillantást nyerünk. Kirakatcsaládok, szeretetlenség, automatizmusok és dermesztő magány: Ernőt egy dominanciára törekvő, házsártos feleség (Fullajtár Andrea), Bélát (Rába) zsivajgó gyereksereg és egy butácska várandós nej (Péterfy Bori) várja haza, Péter (Mundruczó) pedig kétes érzelmekkel próbálja felszínen tartani magát. A bebetonozott életekben a szex az egyetlen dolog, ami szabaddá tesz és örömöt hoz - ha csupán röpke órákra is, de megfeledkezhetnek a befizetetlen számlákról és a gyereknevelésbe menekülő feleségről.

A cserekereskedelem azonban csak látszólag jár mindkét fél számára előnyökkel - a lányokat egyre jobban demoralizálja a helyzetük, időzített bomba mindkettő, frusztrációik és boldogtalanságuk végül a gyilkosságban éri el a robbanáspontot. Szabadszájú, nyers képekben fogalmazó realista mozi a Lányok; két korosztály állapotrajza, kíméletlen kritikája. Ha a sztori néhol le is ül, néhol pedig túlzottan "larryclarkos", pályakezdetnek mindenképpen ígéretes.

A Hungarotop bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.