Ha hihetünk a www.diaksziget.hu lakonikus összefoglalójának, az elsõ óbudai-szigeti fesztivál pontosan öt hónappal azután öltött testet, hogy maga az idea kipattant volna a szervezõk fejébõl. Azóta a Sziget hosszú fejlõdésen ment át, akár az átlagpolgár az érettségi óta: nem nõtt, csak hízott.
Soha, semmilyen összefüggésben nem hallottam annyit "bezzeg az én idõmben" kezdetû szólamokat, mint a Sziget (Diáksziget, Eurowoodstock, Pepsi Sziget, Sziget Fesztivál) kapcsán. Persze ez is csak arra bizonyíték, hogy a Sziget hatékony gyógyszernek bizonyult - ilyen sokoldalúság és siker nélkül nem érezne mindenki késztetést arra, hogy személyes ügyeként értékelje "Európa legnagyobb szubkulturális eseményét". Van, aki a második alkalomtól kezdve évrõl évre fanyalog és ama bizonyos "Sziget-feelinget" hiányolja, meg olyan is van, aki már '93-ban is a családias fesztiválokat választotta inkább.
1993 volt az elsõ év tehát. "Hozd el a barátaidat, és találj újakat!", a szlogenek egyike. Körülbelül minden hazai zenekar és
alternatív mûvész
ott volt, aki akkor számított. A Diáksziget szó így is bonyodalmakat vált ki (sokunk nyelvére ez jön a legtöbbször azóta is), hovatovább Müller Péter Sziámi "világegyetemista" szójátékával igyekeznek bõvíteni a célközönséget. Noha "mindössze" 43 ezren látogattak ki - ma egy esõs napon vannak ennyien -, legtöbben ezt tekintik a hõskornak (a sajátjuknak). Amikor még Hobo volt az utolsó este sztárja a Nagyszínpadon. Két színpad volt mindösszesen, a Nagyszínpad (a csúszdák melletti mezõn) és a Kisszínpad (a szigetspiccen - most sátorozni lehet a helyén). A Kisszínpadon nagyrészt ínycsiklandó elnevezésû amatõr zenekarok léptek fel, délutántól hajnalig. Hosszas amatõr reprezentatív felmérés eredményeként a Tomi szomorú név gyõzött - még nem tudtuk, milyen kiváló punkzenekarral van dolgunk -, orrhosszal az Anyám, te rubintos rózsa elõtt. A színházi elõadások a cirkuszsátorban zajlottak le, megismerkedünk egy idõsödõ bohóccal, aki bõ lére eresztett beszámolót tart arról, hogyan veszítette el a szüzességét artistaképzõs korában. (Lassan generációk sportja lesz a "Veszítsük el a Szigeten" mozgalom. Akkor vagy valaki, ha. Akinek egy hét alatt nem jön össze, várhat egy évet.) Két ifjú unottan hasal a fûben a Nagyszínpad közelében (ahol épp a Soma nevû énekesnõ produkálja magát, már akkor is ugyanilyen idétlenül), elõttük házilag gyártott tábla a földbe szúrva "Alkalmi szexpartnert keresünk" felirattal.
Hihetetlen talán, de már ekkor is lehet vért adni, van bõrszütyõ-, illetve batikoltpóló-árus, nem beszélve a Krisna-hívõkrõl, akik vegetáriánus ingyenebédet osztanak a kígyózó sorokban tolongó éhezõknek - a tányér hamar elfogy, van, akinek már a csak a tenyerébe jut. A program megtervezése kivihetetlen nehézségekbe ütközik, mind a 200 koncertet egyszerre akarjuk látni - késõbb belenyugszunk a lehetetlenbe. Tényleg találunk új barátokat: nem nehéz, mindenki szóba áll minden szembejövõvel. Fûszag mindenütt.
Az anyagi félsiker ellenére Müllerék vérszemet kapnak, és '94-ben már Eurowoodstocknak nevezik magukat. Két nagyszínpad (I. és II.), valamint hat kisszínpad fogadja a 143 ezer látogatót. Kiderül, hogy akár
nemzetközi sztárok
is ide tolják a képüket, ha épp arra van szükség: fellép többek között a Ten Years After és Eric Burdon, de a Jethro Tull koncertjén vagyunk a legtöbben (30 ezren.) Tanú vagyok a házasságkötõ sátorban. Elindul hódító útjára a híres Szigeti Por. A kerek százezerrel megnövekedett tömeget nem bírja el a minden szervezõi igyekezet ellenére rozoga infrastruktúra, dinnyehéjak és söröspoharak csorognak a sátorfalakról. Az elsõ - reméljük, utolsó - tragédia is ehhez az évhez fûzõdik. A szervezõk ekkor könyvelik el a legnagyobb veszteséget (19 milllió). A magam részérõl ezt csodálom a legkevésbé, ugyanis annak ellenére, hogy 300 Ft volt a napijegy, többen blicceltek, mint a BKV járatain egy év alatt. A nyakba akaszthatós jegyeket csak hébe-hóba ellenõrizte a biztonsági szolgálat, így simán ki lehetett azokat csempészni a K-hídon a Volkswagen-szalon elõtt ácsorgó barátaink számára. Az egész import Woodstock-hangulat kicsit necces.
A következõ fesztiválra (melyet Müller Sziget '95 névre keresztel) feltalálják a karszalagot. 'skarszalag. Neonrózsaszín, vastag mûanyagból készült, erõsen irritálja a bõrt. A Sziget Híradóban (melyet esténként a szabadtéri moziban lehet megtekinteni) bemutatnak egy oktatófilmet arról, hogyan lehet egyszerû övtáska szíjából belépõjegyet készíteni. "Eddát itt ne keress!" - írja (valószínûleg elsõ) beköszöntõjében Uj Péter a Pesti Est különszámban; de így is egy sor epigonba botlunk. A mobil-telefon jobbára ismeretlen fogalom, továbbra is hosszú sorok állnak a telefonfülkék elõtt. Elõször van Bahia Színpad, és a Nagyszínpad programja kemény rocktól hemzseg. A legnagyobb koncertélményt a Clawfinger nyújtja a zivatarban, azoknak is, akik nem vagyunk rajongójuk azóta sem. (Tavaly maroknyi elszánt csoportunk megpróbált beférni a Metal Hammer sátorba, ahova bezsuppolták õket, de nem sikerült.) A megszaporodott számú csapszékekben csak egyféle (kõbányai) sör kapható.
Majd 1996. Beteszi szõrös kezét-lábát a Pepsi. Közfelháborodás. Még nem szoktuk meg, hogy ekkora eseményt (a mi eseményünket) egy csúnya tõkés vállalatról nevezzenek el. Már nemcsak isszuk, szinte
szeretjük is a Coca-Colát
Takáts Tamás Coca-Cola feliratú pólóban lép fel a Sziget elsõ napján a Nagyszínpadon. A koncert után kitiltják. Egy csomó nagy név: Slash, Iggy Pop, Prodigy, Therapy?, Sonic Youth. Legjobb koncert: Lajkó Félix. Felüti a fejét a Szigeten a bungee jumping (még csak bemutató formájában). Hallucinálok, balalajkának nézem Vig Mihály gitárját. Utolsó este egy barátommal remegve odaaraszolunk a pultnál sörözõ Lovasi Andráshoz, és megkérdezzük, mit jelent az, hogy "szilvamag kékül". Azt válaszolja, hogy a Lefekszem a hóba címû számot egy régi zenésztársa írta, tõle kell megkérdezni. Aztán az épp játszó Vidámpark zenekart élteti, végül a bokrok közé vizel, mint bármely földi halandó.
Kilencvenhét. 260 ezer látogató. A térképen hangyányi római számokkal vannak jelölve az objektumok - eleve reménytelen. David Bowie, Apollo 440, Chumbawamba, Galliano, Foo Fighters. A Faith No More 40 percet csúszik, a közönség háborog. Nagyjából ekkor kezd felszívódni a performansz mûfaja. Hibátlanul kitöltöm a "Ki tud többet a drogokról?" tesztet (a tesztmunkás nem hisz a szemének), mégis egy felvilágosító könyvecske a jutalmam. A Korai Öröm élete legnagyobb közönsége elõtt játszik (miután a Prodigy visszalépett). A második napon majdnem bezárják a Szigetet lakossági panaszok miatt. Az elmúlt 12 év legtöbb pora: az elöl-középen táncolókat nem is látni a porfelhõtõl. A következõ évre jönnek a speciális sátrak. Elvileg nem szabad bennük rágyújtani. Vágni lehet a füstöt, kívülrõl hallgatjuk a Tereskova Diós kalács címû slágerét. A Nagyszínpadon Coolio, Patti Smith, Rammstein (nem rossz), Green Day. Szakszervezetek utcája. Egyre lassabban hízik a Sziget, csak a drogkeresõ kutyák száma ugrik meg szignifikánsan.
Kilencvenkilencre látványosan lecserélõdik a közönség. Egyre többen vagyunk, akik csak egy-két napra nézünk el a Szigetre, ezzel párhuzamosan hozzánk mind kevésbé hasonlító gimnazisták töltik be a teret. Alkalomra fazonírozott punktarajok sorjáznak be a Krisna-sátorba aludni: frissen borotvált fejbõrük porcelánfehéren ragyog. A Világzenei Színpad önállósítja magát az Afrika falutól, de a mûfaj a Nagyszínpadon igazán erõs: Baaba Maal, Asian Dub Foundation, Rachid Tacha. Elõször van Táncdalfesztivál sátor: rá is zendít az elitista kórus, persze ettõl még egyik se hagyná ki, hogy "buliból" legalább egyszer léggitározzanak Csepregi Évára. Utolsó nap mindenki húz le a Balcsira napfogyatkozást nézni.
2000: tudom, mit teszek idén nyáron. A látogatók száma átlépi a bûvös 300 ezres határt. Félmilliárdnál több a költségvetés és van Party Zone Sátor, ha valakit esetleg érdekel. (Egyre többeket.) Oasis, Guano Apes (visszaesõ zenekar), Suzanne Vega. 2001: Yonderboi elõször a Nagyszínpadon. Szivárványsátor-botrány (na, az ciki volt). Ettõl eltekintve továbbra is
a legkülönbözõbb szubkultúrák
képviseltetik magukat, beleértve egy szolid kinézetû párocskát, akik "Értelmes lény" feliratú pólóban feszítenek. Odaszólok nekik: hívjanak fel, ha sikerült mind a 350 ezer embert kirekeszteni. Eagle Eye Cherry, Morcheeba, Placebo. Emil.Rulez! is elõször, nem a Nagyszínpadon. 2002-ben végre megszabadulunk a Pepsi névtõl, a hatványozódó számú külföldiek megtanulhatják a sziget szót. Nem láttam a Cure-t; nem azért, mert szakadt az esõ (a szívem viszont meg-). A költségvetés több mint 1 milliárd, de a látogató kevesebb. Medgyessy Petire mintha ráfröccsöntötték volna a kistehenes pólót. Stereo Mc's, Jovanotti (visszaesõ). Már rég be lehet mérni, hogy mi alkotja a magyar könnyûzenei élet krémjét: az a hét zenekar, amelyik este fél nyolckor a Nagyszínpadon játszik. Pontosabban csak hat, mert a Sziámi protekciós. Tavaly volt a legnagyobb esõzés. (Visszaesõzés.) Megpróbáltam elhozni anyámat is, de útközben sikerült megszöknie. Több tíz ezer fõs kiszolgáló személyzet. Láttuk a Morcheebát újra, illetve az élelmesebbek nemcsak a kivetítõket; volt Shaggy, Goran Bregovic, Massive Attack és össznépi katarzis az indonéz Krakatau Band jóvoltából.
A higiéniai-környezetvédelmi problémahalmazon túl (mely a forradalmi áttörések ellenére még fejlõdõképes azért) vannak bizonyos dolgok, amelyek egyszerûen kinõttek a földbõl. Nem fontos, mikor történt: az elmúlt pár évben valamikor. A hajójárat. A nemzetek konyhája. A sportbajnokság. A "hátsó" taxikijárat az idõközben bezárt hajógyár patinás téglaépületei felé. A napfelkeltét innen érdemes megtekinteni.
Eörsi Sarolta
Civilek 2004
Idén, ha ez lehetséges, minden eddiginél több civil program lesz. A civil szó ez esetben a "nem szakmabeli", nem mûvész értelmében használatos. Vagy az Országgyûlés civil szervezet netán? A T. Ház egyébként elsõ alkalommal képviselteti magát saját sátorban, állítólag focizni is lehet majd a honatyákkal. A négy ombudsman (nekik külön sátruk van) a Civil Színpadon vitázik 6-án. Szorgalmi feladat: tanítsunk meg egy külföldit a GYISM szó helyes kiejtésére. Az egész nyáron üzemelõ Ability Parkban kipróbálhatjuk, milyen gyorsan és ügyesen vesszük az akadályokat kerekes székben, illetve vakon. Sorba állhatunk lelki segélyért a Hetednapi Adventista Egyház, a Lelki Egészségvédõ Alapítvány, a Háttér Társaság a Melegekért sátrában, kérhetünk kézrátételt a Reiki Sátorban, immár ötödik alkalommal igénybe vehetjük a történelmi egyházak ökumenikus Közös Pont sátrát. (Tényleg, hogyhogy nincs kápolna a Szigeten?) A jogsegély- és drogprevenciós sátrak elõsorolásához kevés a hely. Ha már kijöttünk a másnaposságból, és épp nem tudjuk, mihez fogjunk jó dolgunkban, jojózhatunk a Magyar Yo-Yo Egyesület sátrában, egy hét alatt elsajátíthatjuk a bridzs szabályait a Magyar Bridzs Szövetségtõl, tanulmányozhatjuk a pogány természetkultuszokat a Kelta-Wicca sátorban, és három helyen is megtudhatunk mindent az EU-csatlakozás (emlékszünk még?) folyományairól. A Zöld Sátorban többek között önismeretünket is fejleszthetjük meditáció segítségével. Idén sem kell megúsznunk Tibetet, sem pedig Krisnát, viszont a Yard-sátorban tényleg a rendõrség székel. Vannak inkább csak figyelemfelkeltést szolgáló sátrak is, a Fõvárosi Állat- és Növénykert fotókiállítással körített telephelyén például kivételesen nem találkozhatunk élõ tigrissel. A civil játszótéren kétféle jógát is tanulhatunk nap mint nap, továbbá keleti táncokat, beülhetünk a Fõvárosi Bíróság próbatárgyalására. A Civil Színpadon láthatjuk még a különbözõ egyesületek elõadásait, diavetítéseit, színjátszóköreit (például a pécsi Gandhi Gimnázium elõadását 8-án), csápolhatunk koncerteken (erõs a keresztényrock-felhozatal, a Still Cross 10-én este játszik), a Narancs Tûsarok melléklete pedig 9-én délben tartja gendervitáját.
