Nakany Kante: De Conakry a Barcelone Roppant jól jött ez az album, mert amíg hallgattam, nem jutott eszembe, hogy milyen ócska és hazug az a mindent bedaráló rendszer, amelyben élnünk, halnunk kell. Pedig tartottam tőle, amikor belelapoztam. Tizenhárom trendi portrét láthattam benne Kantéról, ami sok egy érző kebelnek, és most nem az övére gondoltam. És egy sem volt köztük, amikor a zenekara körében…
Ami a szemnek szólt, az pontosan úgy festett, mint a menő popdívák cuccai, és ez nem szokott bejönni a világzenében. Még egy olyan énekesnőnél sem, aki hátat fordított Guineának, és Barcelonába költözött, ahol senki sem feszegette, hogy nem a zenészek kasztjába született. Ezzel szemben egy olyan vibráló zenei kohóban bizonyíthatott, ahol nem rúghatott volna labdába a kóser nyugat-afrikai tradícióval.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
