A szerk.

Bátorságpróba

A szerk.

A kormány bármiféle konzultáció vagy akár előzetes értesítés nélkül megszüntette a névtelen adományozás lehetőségét Magyarországon.

Június 30-i rendeletük értelmében a civil szervezetek – egyesületek, alapítványok – éves beszámolóinak közhasznúsági mellékletében mostantól fel kell tüntetni a szervezetet támogató személyek nevét. A kormány alighanem a Németh Szilárd által pár éve „eltakarítandónak” nevezett nem kormányzati szervezetekre, az NGO-kra akar lőni az új szabályozással, illetve azokra a médiumokra – Átlátszó, Mérce, Klubrádió –, amelyek alapítványi, egyesületi formában gyűjtenek támogatást olvasóiktól, hallgatóiktól. Úgy okoskodhattak a kormányban, hogy az adományozók kétszer is meggondolják majd, támogatják-e nyíltan is a kormánypárti nyilvánosságban a haza ellenségei­nek bélyegzett szervezeteket.

Pár nappal a rendelet hatálybalépése után Orbán Balázs államtitkár Facebook-oldalán (!) jelentette be: a kormány egy módosítással egyértelművé fogja tenni, hogy az új szabály az 500 ezer forint alatti adományokra nem vonatkozik. Mivel a jogszabály eredeti szövegében még csak utalás sincs ilyen összeghatárra, az „egyértelművé tétel” itt valószínűleg azt jelenti, hogy egyszerűen beleírják a rendeletbe az 500 ezres limitet, bár ezt biztosan nem tudhatjuk, mert kedd délutáni lapzártánkig a módosítás nem jelent meg a Magyar Közlönyben. A félmilliós értékhatár a legtöbb kisadományozónak biztosítaná az anonimitást, jóllehet a szervezeteknek a nagyobb adományozók elbizonytalanodása is komoly kiesést jelenthet, az elv pedig nem változik – az állam továbbra is azt tervezi nyomon követni és közhírré tenni, hogy magánszemélyek az adózott jövedelmükből milyen számukra fontos célokra költenek.

Az 500 ezres határ nem véletlen, a pártalapítványoknak is ettől az összegtől kell név szerint feltüntetniük támogatóikat. Csakhogy pártok és civil szervezetek között van egy nem elhanyagolható különbség: a pártok vagy épp gyakorolják a közhatalmat, vagy a közhatalom gyakorlására törekszenek. Esetükben az adományozók nyilvánossága fontos garancia a korrupció ellen, így szűrhető ki például, ha valaki a támogatással későbbi – közpénzes – megbízásokat vásárol magának. Civil szervezeteknél efféle kockázat nem azonosítható, azok éppen hogy ellenőrzik az államhatalmat, esetleg politikai relevanciával egyáltalán nem bíró tevékenységeket végeznek. Bár a kormány szeret úgy tenni, mintha a „közélet befolyásolása” valami eredendően gyanús, ezért ellenőrizendő dolog lenne, valójában az egyesületek alapítása és támogatása a szólásszabadsághoz hasonló alapjog, így amikor a kormány a támogatástól elrettentő szabályokat alkot, az állampolgárok alapjogait korlátozza.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?