A szerk.

Kiporolva

A szerk.

Története egyik leggyengébb választási eredményét érte el a hétvégi tartományi választáson a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU), miután a párt szélsőjobbos szólamait meghallván és értelmezvén egykori szavazóinak jelentős tömegei szétszéledtek a szélrózsa minden irányába.

Tudjuk jól, Orbán Viktor legfőbb német barátairól, védelmezőiről és alkalmi csodálóiról van szó, akik a magyar miniszterelnök választási sikereiből azt az ugyancsak téves következtetést bírták levonni, hogy az új évezredben igencsak gyengélkedő néppártok akkor szerzik vissza régi dicsőségüket, ha megszólítják a választóban mélyen megbúvó fenevadat (vagy éppenséggel Schweinehundot). Az elmúlt években ezért ahol csak tudtak, próbáltak keresztbe tenni Angela Merkel kancellárnak (aki mellesleg testvérpártjuk, a Kereszténydemokrata Unió, a CDU elnöke is). Kritizálták a kormányzat menekültpolitikáját, szigorúbb határvédelmet követeltek és az EU-t szétbarmolni próbáló Orbánt pedig védték minden lehetséges fórumon.

E mesteri tervvel mindössze annyi probléma volt, hogy az elmúlt években már alakult egy párt, az Alternatíva Németországért (AfD), amely azt ígéri, hogy majd távol tartja Németországtól az eltérő vallású vagy bőrszínű bevándorlókat, és hevesen követeli, hogy a menekültsimogató Merkel távozzon az országos politikából. Ráadásul mindezt akkora sikerrel teszi, hogy sokszor maga Orbán Viktor is elbizonytalanodik, kivel is fúj egy követ (nehéz is lehet észben tartani minden európai párt nevét, hiszen csak az Európai Néppárt frakciójában több mint ötven párt képviselteti magát). Ennek következtében előfordul néhanapján, hogy a magyar miniszterelnök mosolyogva pózol Beatrix von Storch AfD-képviselővel az Európai Parlamentben, a magyar közszolgálati tévé pedig a szélsőjobboldali párt tagjai közül toborozza a menekültektől rettegő német járókelőket megtestesítő extra statjait. Mindennek fényében az sem csoda, hogy Ungár Péter lapjában Martin Sichert, az AfD bajorországi elnöke büszkén kürtöli a világba: „Nem a CSU Orbán szövetségese, hanem mi!” A szélsőjobbos érzületű bajor választó pedig inkább adja voksát a leghitelesebb fasisztára, azaz a végül negyedik helyen befutó AfD-re.

A CSU ugyan még mindig a legerősebb párt a maga 37,5 százalékos támogatottságával (és feltehetőleg elég könnyen kormányképes koalíciót tud majd alkotni a saját szakadárjai alapította, harmadik helyezett Bajorországi Szabad Választók pártjával). De ha azt vesszük, hogy 15 éve, Edmund Stoiber vezetésével még a szavazatok 60 százalékát sikerült bezsebelni, akkor kijelenthető: tagadhatatlanul elmúltak azok az idők, amikor a CSU egymaga dominálta a bajorországi politikát. Ezzel együtt pedig veszíthet berlini zsarolópotenciáljából is a bőrnadrágos formáció.

Viszont nem csak a CSU szerepelt le a mostani választáson, hanem Merkel koalíciós partnere, Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) is; alig 10 százalékos támogatottságuk mindössze az ötödik helyre volt jó (szemben az öt évvel ezelőtti 20,6 százalékkal). Andrea Nahles, az SPD országos elnöke a sikertelenséget a berlini nagykoalíció gyenge teljesítményére fogta, így hamar elindultak a találgatások arról is, hogy a szociáldemokraták esetleg kiszállnának a kormánykoalícióból, és ellenzékben próbálnák meg visszanyerni elvesztett hitelü­ket. Márpedig más sem hiányzik Európának, és félreértés ne essék, a magyar gazdaságnak is, mint egy elhúzódó német kormányválság.

A bajorországi választás nagyon fontos tanulsága, hogy a menekültválság mellett egy csomó más téma is foglalkoztatja a választókat. A vonatkozó felmérések azt mutatják, hogy a választóknak mindössze harmada tartotta fontosnak a bevándorlás kérdését, sokkal többeket érdekelt a lakhatás, az oktatásügy és a környezetvédelem. Ennek köszönhető az is, hogy közel 200 ezer egykori CSU választó a Zöldekhez pártolt, akik így 17,5 százalékos támogatottságukkal a második legerősebb bajorországi párttá léptek elő, sőt a túlnyomórészt konzervatívnak tartott katolikus tartomány nagyvárosaiban a környezettudatos, menekültbarát „hippik” bizonyultak a legerősebb politikai tényezőnek.

Hogy a jelen helyzet rábírja-e a CSU-t politikája újragondolására, az még kérdéses. A párt több tagja is kijelentette, hogy meg kellene végre szabadulni Orbán egyik fő mentorától, a párt megítélését voltaképp minden gesztusával romboló Horst Seehofer pártelnöktől, aki pillanatnyilag betölti a szövetségi belügyminiszteri posztot is. Igény lenne arra is, hogy végiggondolják, mit tudnak kínálni a választóknak, ha már nem ért célba az AfD másolása, és az sem hatott meg túl sokakat, hogy elrendelték, minden állami hivatalban kötelező legyen kifüggeszteni a keresztet. Ám a választási kudarc után Markus Söder bajor miniszterelnök és Seehofer pártelnök közös sajtótájékoztatón adta a közönség tudtára: jelenleg nem terveznek önvizsgálatot, sokkal fontosabb, hogy belátható időn belül felálljon az új kormánykoalíció.

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?