A szerk.

Megint behívta valaki az oroszokat

A szerk.

Ne mondja senki, hogy oh, csak a Lovas István… Csak egy Magyar Nemzettől is elküldött, zavarodott alak akarja így felhívni magára az épp elveszített közfigyelmet. És nem is csak a gesztus maga a figyelemre méltó, hiszen Lovas István valóban elég karcsúnak tűnik ahhoz, hogy meg nem történtté tegye Magyarország elmúlt pár évtizedét.

A közeg a durva, mely őt arra ösztönözte, hogy levelet írjon Vlagyimir Putyinnak, hogy az csináljon már valamit… Lehetőleg ne atomerőművet, mert abból csak újabb rezsicsökkentés származik, s ennek a hülye magyarnak lehet, hogy az sem lesz hamarosan elég. Ennek az kell, hogy úgy köszönjenek be neki, hogy: itt Moszkva!

Vicces, persze, hogy vicces, hogy épp Lovas hozná be Magyarországra az RT-t (a valahai Russia Today; angol, spanyol és arab nyelven adó interkontinentális orosz műholdas- és kábeltévé), az a Lovas, aki Magyarország orosz megszállása idején a Szabad Európánál kereste a kenyerét, és feltehetően a demokráciát is. Csakhogy ennek a cikknek nem ambíciója a kelleténél hosszabban rugózni nevezett elmeállapotán. Ez a cikk arról szól, hogy valaki (a jobboldali értelmiség egy valaha mértékadó figurája) ma úgy van vele: ez az ország az oroszoké, hát akkor szedjék is rendbe ők.

Lovas István ezért nyílt levelet intézett Putyinhoz ezen kívánságával. A levéllel persze maga a szerző is úgy van, hogy aligha jut el a nagy ember postaládájáig, de a helyzetet ezzel együtt sem látja reménytelennek. „Egészen biztos, hogy ez a levél nem jut el Önhöz. Ezért megkértem valakit, hogy az ebben szereplő gondolatot továbbítsa azoknak, akik azt egyet­értés esetén meg tudnák valósítani, és ennek során nyilván kikérnék véleményét” – írja.

Az idézet második mondata két – egymást távolról sem kizáró, de nem is feltételező – lehetőséget hordoz magában. 1. Lovas tényleg valami gyermeki naivitással árusítja ki a hazát, s úgy levelezik Putyinnal, mint a serdületlen ifjúság a Gyedmarózzal, tehát bizonyos fokig tényleg hibbant. 2. Lovas valóban ismer olyat, aki ezt a képtelen baromságot célba juttathatja. Oh, vajon ki lehet az, kérdezi a fölös szabad perceit épp KGBéla ügyeinek mazsolázgatásával töltő médiafogyasztó.

Kell nekünk magyar nyelvű orosz televízió? Voltaképpen miért is ne? Kell nekünk Putyin tévéje? Az azért már egészen más tészta.

Kérelme előterjesztése után Lovas még bratyizik egy kicsit, az orosz vodka jobb, mint a finn, egy magyar nyelvű tévé Putyinnak csak fillérekbe kerülne, legfeljebb megemeli majd kicsit az olaj árát, természetesen csak azoknak, akik valami rossz fát tettek a tűzre, nekünk, a jó magaviseletűeknek nem emel, inkább ajándékoz egy tévét. És még e ponton sem az a kérdés, hogy Lovas tényleg ennyire hülye-e.

Nem gondolnánk feltétlenül, hogy azért, mert Orbán a paksi bővítést odaadva felvesz egy brutálisabb összeget a szóban forgó Putyintól, már rögtön ott ücsörög a nappalinkban a komplett KGB. De épp az orrunk előtt születnek meg ezek a bizonyos feltételek. Azt nem tudjuk, hogy Lovas mennyire önjáró, hogy egyedül találta ezt ki vagy mondták neki, hogy csináld. De az elég biztos, hogy amit csinál, az már most valamiféle hivatkozási alap. Ha így marad, holnapra a legtermészetesebb dolog lesz a világon. Haha, nem jön az RT, mert nem éri meg nekik, sajnálják rá a pénzt, technikai okokból nem jön, de igény, az jelentkezett rá. És az igény az, ami megmarad. Ukrajnában is mindenféle igényeknek engedelmeskedve intézkednek orosz erők, onnan is mentek nyilván különböző nyílt levelekben megfogalmazott tartózkodó és kevésbé tartózkodó kérelmek.

Amit Lovas csinál, nem téboly, hanem gyalázat. De egy immár jól érzékelhető szempontból lehetséges stratégia, valamiféle előre menekülés: a NER úttörőmozgalma.

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?