A szerk.

Megtörve

A szerk.

A múlt héten visszatért közéletünk porondjára Vona Gábor, és bizonyságát adta annak, hogy transzformációja egyáltalán nem ért véget április 8-ával, amennyiben olyanokat mondott, ami becsületére válna bármelyik „balliberális” „megmondó embernek”, illetve hát annak a fantomnak, akit a jobboldali heccelők „balliberálisnak”, továbbá „megmondó embernek” szeretnek maguk és mások elé képzelni.

A múlt héten visszatért közéletünk porondjára Vona Gábor, és bizonyságát adta annak, hogy transzformációja egyáltalán nem ért véget április 8-ával, amennyiben olyanokat mondott, ami becsületére válna bármelyik „balliberális” „megmondó embernek”, illetve hát annak a fantomnak, akit a jobboldali heccelők „balliberálisnak”, továbbá „megmondó embernek” szeretnek maguk és mások elé képzelni. Vona Gábor ugyanis félreérthetetlenül elmagyarozta magát, amikor – a HVG-nek adott érdekfeszítő interjújában – egyfajta szomorú beletörődéssel megállapította, hogy „a NER-re van társadalmi igény. Nem Orbán tette ilyenné Magyarországot, hanem a magyar társadalom teremtette meg Orbánt”. Ez lényegét tekintve ugyanaz, amit Orbán és hívei, pajtásai is mondanak magukról, csak ők nem a társadalom, hanem inkább a nemzet szót használják, és persze dicsekszenek vele (ők testesítik meg a nemzet spirituális esszenciáját). Vona ellenben – aki ebben az interjúban is erőteljesen helyteleníti az Orbán-rezsimet! – mindezt inkább rezignáltan konstatálja: a magyaroknak, sajnos, erre van igényük. Társadalmilag. Ilyet teremtenek ők maguknak, a manóba is.

A gond ezzel a férfias, realista szembenézéssel csak az, hogy az állítás nem igaz: hiszen például április 8-án is akadt durván két és félmillió polgártársunk, akik nem a NER-re, hanem kifejezetten a NER és Orbán ellen szavaztak, durván ugyanannyian (kicsit többen), mint ahányan Orbánra. Köztük speciel a Jobbik és Vona bő egymillió választója. Minthogy ezekről az illetőkről már csak számosságuk okán sem lehet ép ésszel és jóhiszeműen, gonosz szándékok nélkül kijelenteni, hogy ne lennének a társadalom (vagy a nemzet) része, az efféle sommás állítások nemcsak ostobák, de károsak is. Még egyszer: épp azért, mert ugyanazt állítják (szomorúan), mint amivel Orbán a teljhatalmát igazolja (vidáman).

Vona az áprilisi választás előtt huzamosabb ideig azzal kábította a nagyközönséget, hogy azt ő bizony meg fogja nyerni. Hogy egyfajta láthatatlan tektonikus mozgás indult, ami egész szavazói tömböket visz a Jobbik felé. Meglendül a vidék! Rejtély, hogy ezt mire alapozta – leginkább a semmire. Most talán azért menekül ebbe az analízisbe, hogy eltolja magától a felelősséget – márpedig legalább a Fidesz kétharmadáért Vonát jóval több felelősség terheli, mint a tárgyban amúgy joggal kárhoztatott LMP-t, hiszen a Jobbik semmilyen módon nem kooperált a baloldallal az egyéni körzetekben, még hallgatólagosan sem. Április 6-án a 24.hu kérdésére, miszerint „azokban a választókerületekben, ahol a balos jelöltnek van esélye legyőzni a fideszest, ott a Jobbik visszavesz a plakátolásból meg a szórólapozásból?”, ezt felelte: „Az összes választókerületben százszázalékos erőbedobással dolgozunk. Ahol pedig győzelmi esélyünk van, ott százötven százalékkal”. Ez szörnyű tévedés volt, ráadásul Vona most, visszamenőleg is csak azt sajnálja, hogy az LMP-vel nem álltak össze; holott annak aztán végképp nem lett volna semmi értelme.

A Jobbik volt elnöke meglehetősen megtört ember képét mutatja most – de akár az önfelmentés szándéka beszél belőle, akár az összeomlás utáni mély depresszió: nem igaz, amit mond, még akkor sem, ha sokan mások is ezt mondják, legfeljebb más szavakkal. Április 8. után legalább két és fél millió, az Orbán-rezsim ellen szavazó polgár maradt mindenféle érdemleges politikai képviselet nélkül. A zagyva beszéd és a sötét fatalizmus biztosan nem fogja segíteni őket abban, hogy az elbitorolt jussukat visszaszerezzék.

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?