Mérföldkő

Hogy milyen pártalelnök volt Pokorni Zoltán, arról ugyan lehetnek elképzeléseink, de inkább nem idézzük fel őket, hiszen a működésével kapcsolatos információk többsége még a maga idejében is csak a közvetlenül érintettek körében bírhatott némi jelentőséggel (bár efelől is vannak kétségeink). Mégis ebből a semmilyen alelnökségből mára valami érdekessé vált: Pokorni figurája. A halk szavú, ám nehéz életű tanárember, aki legalább egy gondosan kiválasztott szemüvegkeret erejéig képes volt gondolkodásra utaló tüneteket produkálni.

Hogy milyen volt Lázár János alelnöksége, nos, az – ha mondhatunk ilyet – még érdektelenebb. Sajnos neki a figurája sem ér túl sokat, hisz a lendületes, hatékony megoldó ember fazonját Kubatov Gábor a listáival majdnem olyan jól hozza, mint ő.

2015 decemberének a közepén csak az számít, hogy milyen volt Pelczné Gáll Ildikó alelnöksége. Hát, az olyan volt, hogy még ő sem tudott róla (egy darabig, aztán persze olvasta az újságban. Jenő és Lujza országa. Psota Irén: Jenőőőőő, azt írja az újság, hogy alelnök vagyok…, Major Tamás meg dob erre egy hátast). Pelczné Gáll Ildikó múltbéli alelnöksége azért fontos, mert az ország ma szerfelett nehéz időket él, össztüzek alatt áll, s a XXVI. kongresszus ismét alelnökének választotta őt – e nehéz, férfias időkben a törékeny asszonyt. (Mondja valaki, hogy a Fidesz nem engedi érvényesülni a nőket. Pelczné rendesen megszülte a három gyermekét, a kis Kövér-unokákat, majd levezetésül alelnöknek állt. Ahogy kell.)

Az újrázó Pelczné Gáll Ildikó mellett a tisztújító kongresszus még Kubatov Gábort, Gulyás Gergelyt és Németh Szilárdot választotta alelnöknek – bízvást állíthatjuk, hogy egyhangúlag. S Pelczné alelnöki praxisa mellett ez a közfel­kiáltással felérő egyszólamúság lesz még nagy hatással az előttünk álló mindennapokra.

A párt XXVI. kongresszusán Orbán Viktor elnök úr, Magyarország miniszterelnöke tisztelettel elfogadta, hogy tagtársai ismét őt jelölik egyedül elnöknek. Mondotta, hogy részéről okés a dolog, s akkor már maradna miniszterelnök is egy darabig, mert ugyan vannak olyan egyéniségek a Fideszben, akik el tudnák végezni e munkát, de a „járt utat nem akarjuk elhagyni a járatlanért”, hisz nehéz időket élünk és a legfontosabb az egység…

„Vannak olyan egyéniségek a Fideszben.” Nos, tisztelt Fidesz-szavazó, szavazna ön a Fideszre, ha a következő választásokon Németh Szilárdot jelölnék miniszterelnöknek? És ha Kubatov Gábort? Vagy milyen lenne, ha Pelczné Gáll Ildikó arról értesülne reggeli kürtős kalácsa mellett a Magyar Időkből, hogy ő lett – az ön szavazatával – a miniszterelnök? Gulyás Gergelyt már hagyjuk is.

Mindebből kiderül, hogy a XXVI. pártkongresszus bizony történelmi jelentőségű a Fidesz történelmében. S nem azért történelmi, mert Lázár hazaszökött róla, s nem is azért, mert a főnök kataton arccal delirált hosszan a csatatérré vált Európáról, s ígérte enyhén habzó szájjal, hogy még több rendőrt küld az országra. Nem, nem ezekért, hanem azért, mert Orbán a tagság lelkes helyeslése mellett itt alakította át a Fideszt vígan prosperáló piramisjátékból betéti társasággá, ahol ő az egyetlen beltag, s mindenki más csak kültag: a nevét adja a vircsafthoz, de köze semmi. Vagy el tudja bárki is képzelni Rezsi Szilárd egy önálló gondolatát? Na, ugye!

Ilyenformán nemcsak a Fidesz életében mérföldkő a XXVI. kongresszus, de a Guinness rekordok könyvébe is simán be fog kerülni: egy kongresszuson még soha ennyi tagot nem zártak ki egy pártból sem – beleértve a Szovjetuniót is.