A szerk.

Tortacsata

A szerk.

Az ellenzéki oldalon nemrég kibontakozott minidráma túl nagy port nem kavar, mind­azon­által néhány megjegyzés erejéig megemlékeznénk róla. Ha valaki mellett elment volna, röviden összefoglaljuk a lényeget: a Momentum EP-képviselője és arca elébb a Válasz Online-on megjelent írásában, utóbb egy sor interjúban (a többi közt lapunkban is) meghirdette az ellenzéki politizálás megújítását, és ennek jegyében nekiment a Demokratikus Koalíciónak és a vezetőjének.

A DK egy rövid nyilatkozattal, amelyben sok sikert kívánt a Momentumnak, a maga részéről letudta a dolgot; leg­inkább Ungár Péter, az LMP társelnöke állt bele az ügybe, mégpedig Gyurcsány Ferencéket védve. Másokat, legalábbis ahogyan mi látjuk, különösebben nem érintett meg eddig az akció, talán csak Márki-Zay Pétert.

Először is rögzítsük: 1989 óta nemegyszer láttuk már, hogy a nagyjából hasonló attitűdű választókra hajtó pártok egymásnak feszülnek. A rendszerváltozás hajnaláról, vagy inkább előestéjéről idecitálható az SZDSZ–MDF-konfliktus, amely akkoriban nem egy MSZMP/MSZP-ellenes szavazót taszajtott kétségbeesésbe: oda az ellenzéki egység, maradni fognak a komancsok! Holott csupán arról volt szó, hogy a támogatottságban lemaradt SZDSZ a saját politikai pozíciójának javítása érdekében elkezdett éllovas ellenzéki partnere/riválisa ellen is kampányolni. (Aztán a választások idején ezt kamatostul, ráadásul sokkal aljasabb módon visszakapta, de ez most mellékszál.)

Lényegében most is ez történik: az egyébként még mindig nem túl acélos ellenzéki térfélen a DK nagyon elhúzott (más kérdés, hogy ez országosan egyelőre nem gravíroz egyetlen öltést sem), a Momentum pedig nemhogy a lépést nem képes vele tartani, de lassan már a Kutyapárttal kell megküzdenie a második helyért. (A fokozatosan erősödő Mi Hazánk ebből a szempontból érdektelen, mivel a Momentum aligha Toroczkaiék közönségére hajt.) Az nyilvánvaló, hogy a DK masszív, több választáson is összetartó 400–500 ezer körüli bázisából nemigen tud senki elszipkázni jelentékeny rétegeket – és nem csupán azért, mert számukra a Gyurcsányban való hit erősebb a kívülről érkező szirénhangoknál, inkább azért, mert meggyőződésük, hogy a DK legalább létező, szervezett politikai aktor. De gyanítjuk, nem is annyira a DK-sok bomlasztása a Momentum célja, hanem az összefogás nélkül biztos elmúlásra ítélt szervezetek híveinek a becsatornázása.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Mi, a színek

  • Kiss Annamária

Már az elején világos, hogy a színeknek jelentőségük lesz. A gárda egyik fele piros és fehér ruhát visel, vannak, akik talpig pirosban játszanak, mint az életre kelt Mefisztó (Szacsvay László) is (jelmez: Nagy Fruzsina). A hatalom kiszolgálói, a megalkuvók púderrózsaszínben virítanak.

Perpatvar mobile

A XXI. magyar tánc – e-moll hangneme ellenére életteli verbunkos – szinte csak szignálként szolgál a Fesztiválzenekar Brahms-koncertjén: természetesen arra várunk, hogy a hegedűre és csellóra írt Kettősverseny felcsendüljön, amelynek komponálását maga a szerző egy levelében „mulatságos ötletnek” nevezett. Nem véletlenül: ez egy hálátlan műfaj.

Huszonhét másodperc

  • Pálos György

A történet közismert: az indiai-brit származású, jelenleg az Egyesült Államokban élő Salman Rushdie-ra az 1988-ban megjelent Sátáni versek című regénye miatt Homeini ajatollah a megjelenést követő évben kimondta a fatvát, amely szerint minden muszlim joga és kötelessége végrehajtani rajta a halálos ítéletet.

Az élet kapuja

  • Jeszenszky Géza
Sokan, de talán nem elegen érezzük ebben az országban, hogy sokszázadnyi megpróbáltatás, tragédia után a magyarság hajója a NATO- majd az EU-tagsággal biztos kikötőben horgonyzott le. A mostanában sokat emlegetett író, Herczeg Ferenc Az élet kapuja c. történelmi regényének címét kölcsönözve, Magyarország előtt kitárult az élet, a jobb jövő kapuja.

Viszlát, Észak, viszlát, Nyugat!

  • Ljupcso Popovszki

Május 8-án országgyűlési és elnökválasztást tartottak Észak-Macedóniában. A VMRO-DPMNE párt tönkreverte a 2017 óta kormányzó baloldalt: 58 mandátumot szereztek a 123 tagú törvényhozásban, az Európa-párti Szociáldemokrata Unió az eddigi 41 helyett csak 18-at. A VMRO-DPMNE jelöltje nagy fölénnyel nyerte az elnökválasztást is. Hogyan jöttek vissza a játékba az egykor Nikola Gruevszki által vezetett nacionalisták?

 

Fecseg a felszín

A NER-sajtó valóságos kampányt folytat a nem a saját hold­udvarba sorolt közvélemény-kutatók ellen. A közölt adatok „pontossága” azonban nem feltétlenül valamiféle ideológiai részrehajlás következménye.

 

A hárítás magasiskolája

Az állami gondozottaknak járó otthonteremtési támogatásból vett egy lerobbant csanádpalotai házikót Alexandra. Az ingatlanvásárlásra a kijelölt utógondozó és az illetékes gyámhivatal is rábólintott. Most viszont újszülött kisfiával nem engedi visszaköltözni oda a helyi gyermekjóléti szolgálat.

 

Eltérő nézőpontok

A legtöbb szavazatot kapta az ellenzéki pártok közül 2018-ban, manapság viszont stabilan 5 százalék alatt mérik őket. Jellemző, hogy a júniusban újrainduló jobbikos polgármesterek inkább egyesületi színekben próbálkoznak. A pártban vannak, akik szerint hamarosan vége a dalnak.

Minden egész eltörött?

Heteken át a csapból is az folyt, hogy hol esett szét a korábbi összefogás, hol nem sikerült a közös jelöltállítás. Tényleg teljes kudarcba fulladt az ellenzéki együttműködés? Az adatok nem kétségbeejtők, de hiba lenne hátradőlni.