Medgyessy Péter visszajött megérdemelt mallorcai szabadságáról, és szétcsapott a lázongó és/vagy tehetetlen szocialista pártvezetõk és kormánytagok között.
M. P. elsõ lendületével lapátra tette a szerinte immár inkább egykori tanácsadójához, Gyurcsány Ferenchez, mint hozzá kötõdõ kormányszóvivõt, majd az MSZP vezetõivel folytatott megbeszélés kudarca után függõben hagyta Gyurcsány lemondásának elfogadását, és engedett a költségvetésügyben a nyilvánosság elõtt kifakadó Bárándy Péternek.
M. P. és az MSZP vezetõinek találkozóján nem történt semmi, amúgy meg minden a miniszterelnök elképzelései szerint alakult: Gál J. Zoltán menesztésével, Gyurcsány pozíciójának lebegtetésé-vel és Bárándy leszerelésével (legalábbis egyelõre) sikerült megakadályoznia kritikusai egységes fel-lépését.
Mindhárom önmagában kerek, ám egymásnak ellentmondó elbeszélés a szocialista párt vezetéséhez, illetve a kormányhoz közel álló forrásainktól származik. Közös vonásuk, hogy a kormányszóvivõ távozását a miniszterelnök körül 2001-ben szervezõdött csapat leváltásával és Medgyessy szövetségi politikájának tavaly kora õszre tehetõ megváltozásával magyarázzák.
Körül, belül
A miniszterelnök, aki 2001-ben pártonkívüliként lett az MSZP kormányfõjelöltje, az MSZP vezetésének belharcaiban korábban nem érintett tanácsadói körrel érkezett a Köztársaság térre. A kampányban õt segítõ stábnak Gyurcsány Ferenc mellett Gál J. Zoltán, Braun Róbert és Keszthelyi András kommunikációs szakemberek, továbbá Dobrev Klára, Gyurcsány felesége volt tagja. Késõbb, a kormányzati munkára gyúró felkészülés jegyében csatlakozott hozzájuk Kiss Elemér késõbbi kancelláriaminiszter és Draskovics Tibor leendõ miniszterelnöki kabinetfõnök. Több forrásunk szerint a kormányfõ politikájának tavalyi változása összefügg ennek a csapatnak a lecserélésével, illetve egy új, az MSZP-hez szorosabban kötõdõ stáb kialakításával. Az biztos, hogy a 2001-2002-es brigádból (a hírmondónak az államigazgatásban maradt Dobreven kívül) ma már senki nincs Medgyessy környezetében. Elsõként Kiss Elemér távozott 2003 januárjában: a Miniszterelnöki Hivatal vezetésére hosszú ideig kapacitált Kisstõl gyorsan és sokak szerint megalázó módon szabadult meg a kormányfõ. Draskovics egy évvel késõbb távozott a pénzügyi tárca élére - amit egyesek (Gyurcsány fél évvel korábbi miniszteri kinevezéséhez hasonlóan) "önálló pályára állításával" magyaráztak, mások meg azzal, hogy a kormányfõ így látta jónak eltávolítani õt közvetlen közelségébõl. Ami a - Gál hétfõi menesztése által közvetlenül érintett - kormányzati kommunikáció területét illeti, a miniszterelnök múlt heti nyilatkozatai fényében egyértelmû: a szóvivõ korábbi mintegy fõkommunikátori szerepe megszûnik, s az utód Gulyás Erikára inkább a kormányüléseken történtek vázlatos ismertetése marad.
Ott ki beszél?
A kezdetben Gál J. teljes ellenõrzése alatt álló kommunikációs szervezet, a KKK (Kormányzati Kommunikációs Központ) elõször 2003 elején alakult át. Kiemelték a szóvivõ felügyelete alól, s Draskovics Tibor alá rendelték; addigi vezetõjét, Keszthelyi Andrást Simkó János rádiós újságíró váltotta. A kormányfõ szerepléseiért Braun Róbert felelt helyettes államtitkári rangban, míg a 2003. áprilisi uniós népszavazás kampányát irányító Európai Uniós Kommunikációs Központot (EUKK) Baja Ferenc vezette. A képlet tovább bonyolódott, amikor a néhány hónappal késõbb Simkó helyére lépõ Lévai Gábor vezetésével a KKK Kiss Péter kancelláriaminiszterhez vándorolt (Keszthelyi Andrást Gyurcsány a sportminisztériumhoz igazolta). A rendszer gyakorlatilag négyfejûvé vált, s a feszültségek felszínre kerüléséig nem is kellett sokat várni. Az EU-népszavazás után az EUKK elvesztette ugyan a funkcióját, ám a miniszterelnök politikai és nyilvános szerepléseinek új stratégiáját kidolgozó, Braun által hozott amerikai tanácsadók érkezését az MSZP vezetõi nem fogadták kitörõ örömmel (annál is kevésbé, mert tavaly õsszel senki nem szólt nekik egy árva kukkot sem, hogy szerzõdtetni akarják a jenkiket).
Több informátorunk szerint a kormányzati kommunikáció kérdései körül jó egy éve zajló kötélhúzást a 2001-es Medgyessy-csapat fokozatos gyengülése, illetve a miniszterelnök tanácsadói körének, elsõsorban Levendel Ádámnak (lásd: Egy csapat szellem, Magyar Narancs, 2003. október 23.), illetve Baja Ferenc államtitkárnak az erõsödése határozta meg. Utóbbit támasztaná alá, hogy Braun helyére, majd Gál menesztése után Gulyás Erika mellé a korábban Gyurcsány minisztériumában, 2003-ig pedig az EUKK-ban dolgozó Szigetvári Viktor került. Levendel Ádámot nem sikerült elérnünk. Baja Ferencet igen - õ az állítás rá vonatkozó részét cáfolta, miként azokat a múlt héten a Népszabadságban közölt híreket is, melyek szerint Gál menesztése után õ venné át a teljes kormányzati kommunikáció irányítását. Mint lapunknak elmondta, 2002-ben más elképzelései voltak a kormányzati kommunikációról, mint Gálnak, ám akkori koncepcióját a ciklus félidejében már lehetetlen megvalósítani, s ezért õ "ma már nem foglalkozik kommunikációs kérdésekkel".
Akár a kormányon belüli, akár az MSZP vezetése és a kormányfõ környezete közötti ellentétek játszották a fõszerepet, a kormányzati kommunikáció körüli kötélhúzásnak a közvélemény számára is látható eredménye (fél év alatt) fél tucat mini puccs és legalább ennyi irányvonalváltás volt. Az amerikaiak érkezését Ron Werber januári távozása, majd a kormányfõ februári, közjogi bejelentésekkel súlyosbított belpolitikai offenzívája követte; az izraeli tanácsadó áprilisi visszahívását Braun távozása, majd az MSZP - a korábbi, "középre húzó" kormányfõi üzenetekkel ellentétes - negatív EP-kampánya. A júniusi vereség után néhány hétig úgy tûnt, szervezetileg tisztul a kép; a többfejû kormányzati kommunikáció (Braun májusi, majd Lévai Gábor júniusi távozása után) ismét Gál J. Zoltán alatt összpontosult. Hogy mi történt innen Gál múlt hétfõi menesztéséig, azt csak találgatni lehet. Annyi biztos, hogy az események nem függetlenek a kormányfõ pozíciójának június 13. utáni megingásától, továbbá Medgyessy és Gyurcsány konfliktusától (errõl lásd keretes írásunkat, valamint cikkünket: Visszahívást kér, Magyar Narancs, 2004. augusztus 5.).
Puccs vagy programvita?
Tudomásunk szerint a kormány költségvetési kérdésekkel foglalkozó ülésén - más miniszterek, jelesül Hiller István és Juhász Ferenc mellett - Gyurcsány Ferenc és Bárándy Péter tiltakozott a kormányfõ és a pénzügyminiszter költségvetési koncepciója ellen. Utóbbi kettõ a Népszabadság július 30-i, illetve a Népszava 31-i számában is kifejtette errõl az álláspontját. Kérdés persze, hogy a tiltakozás és az MSZP-ben jelentkezõ elégedetlenség a tárcaérdekek képviseleteként vagy a miniszterelnök menesztésére irányuló kísérletként írható-e le. Akad olyan kormány közeli informátorunk, aki szerint a kérdésfeltevés helytelen: "Tökéletesen mindegy, hogy összehangolt akcióról vagy véletlen egybeesésrõl van szó, ha a miniszterelnök úgy érezte, pozícióját veszély fenyegeti, támadnia kellett." És õ pont ezt tette. Múlt hétfõn elsõ dolga volt Gál J. Zoltán kiebrudalása, amit a szocialista vezérkar egy részével folytatott találkozó követett.
Bár a kormányfõ a rendteremtés határozott szándékával érkezett haza, a háromórás tanácskozáson forrásaink többsége szerint semmi sem történt, nem született megállapodás egyetlen személycserérõl sem (ennek jogát a kormányfõ egyébként is magának szeretné fenntartani), de a költségvetés kidolgozásának részleteibe sem merültek bele.
"A szocialisták képesek három órát eltölteni azzal, hogy rejtegessék egy-egy konfliktusban elfoglalt álláspontjukat" - vélekedett egy pártvezetéshez közeli személy. "Az egész jelenet színpadias válasz volt a kormányválságot imitáló darab rendezõinek" - vélekedett egy kormány közeli informátorunk. Annyi biztos, hogy az összejövetel és az utána következõ nyilatkozatok Medgyessy helyzetének stabilizálódását igyekeztek demonstrálni.
Ám e helyzet szilárdságáról megoszlanak a vélemények: a Gál hétfõ reggeli menesztésénél még gyors és határozott Medgyessy aznap délután már lebegtette Gyurcsány lemondásának elfogadását, majd - konkrétumok nélkül - engedett Bárándy - az igazságszolgáltatási reform folytatására és annak költségvetési finanszírozására vonatkozó - követelésének. Az általunk megkérdezettek egyetértenek abban, hogy Gyurcsány lemondását augusztus végén elfogadja a miniszterelnök; ám ennél is érdekesebb, hogy a költségvetés körül csak ezután tetõzõ minisztériumi lobbiharcokra milyen hatással lehet az igazságügyi tárcának tett ígéret. "Ez a gesztus azt is üzenheti a minisztereknek, hogy érdemes a nyilvánosság elõtt beszólni a kormányfõnek és a pénzügyi tárca vezetõjének" - véli egy kormány közeli személy. A miniszterelnök környezetében úgy tartják: bár Medgyessynek most a kormányon belüli feszültségek csökkentése volt az érdeke, és ezért engedett, a Bárándy és közte "támadt feszültség élõ maradt".
Míg Kovács László EU-biztosi jelölésének Medgyessy pozíciójára gyakorolt pozitív hatásában egyetértenek forrásaink, arról, hogy a Medgyessy-Gyurcsány ellentétre milyen hatással lesz a miniszteri lemondás elfogadásának lebegtetése, megoszlanak a vélemények. Többségük szerint Gyurcsány kényes helyzetbe került Medgyessy döntésével, hiszen kormányzati pozíciója már nem biztos, de a következõ egy hónapban nyíltan nem "vonulhat ellenzékbe". Mások szerint a nem azonnali menesztés (a Bárándynak tett engedményhez hasonlóan) a miniszterelnök el-bizonytalanodását mutatja, és idõlegesen akár Gyurcsányt is erõsítheti, aki "rebellis miniszterként" nagyobb közérdeklõdésre tarthat számot, mint kormányból eltávolított szocialista politikusként.
Ami biztos: a mégoly eredményes személyi döntések javíthatják ugyan a Medgyessy vezetõi képességeirõl kialakult képet, ám még mindig nem mutatnak semmit azokból a célokból és prioritásokból, melyek szerint az MSZP a következõ másfél évben kormányozni akar. Márpedig - és ebben forrásaink attól függetlenül is egyetértenek, hogy mi a véleményük az elmúlt hetek konfliktusairól - a szocialistáknak és a közvéleménynek a kormányfõ iránt megcsappant bizalmát csak e kérdések - a költségvetési vita és a kormányátalakítás során esedékes - tisztázása állíthatná helyre. Arról, hogy Medgyessy képes-e újítani e téren, szinte mindenki borúlátóan vélekedik.
Gavra Gábor
Autószerelés függõben
A kormányfõ és a sportminiszter korábbi kapcsolatát ismerõk óvnak a kettejük közötti viszony misztifikálásától. "Sosem volt közöttük sem barátság, sem a munkakapcsolatukhoz nélkülözhetetlennél erõsebb bizalmi viszony" - fogalmazott egyik forrásunk. Gyurcsányt tudomásunk szerint a Horn Gyula mellett korábban kabinetfõnöki teendõket ellátó anyósa, Apró Piroska ajánlotta Medgyessy figyelmébe 2001-ben; ezt közlõ informátorunk abban is kételkedik, hogy Medgyessy és Gyurcsány korábban találkoztak volna. Gyurcsány tavaly májusi miniszteri kinevezése az egyre inkább önálló pályára álló tanácsadó és a kormányfõ távolodását jelezte, ugyanakkor ebben a gesztusban még nem fedezhetõ fel Medgyessy Gyurcsány iránti késõbbi bizalmatlansága. Arra a kormányfõ ismerõi is fölhívják a figyelmet, hogy Medgyessy különösebb gátlások nélkül kész megszabadulni minden korábbi bizalmasától, aki megítélése szerint "túlságosan önálló lett" vagy éppen "elhasználódott". Hogy a 2002 óta lapátra került egykori bizalmasok közül ki melyik kategóriába tartozik, arról megoszlanak a vélemények, ám Kiss Elemér, Braun Róbert vagy legutóbb Gál J. Zoltán eltávolítása egyaránt gyorsan és különösebb részvét nélkül történt. Nem kizárt, hogy hasonlóan készül eljárni Medgyessy Gyurcsánnyal szemben is.
A kormányfõ és a sportminiszter konfliktusának elsõ jelei kora tavasszal voltak észlelhetõk: az MSZP szegedi kongresszusán Medgyessy külön kitért a szocialisták "autószerelõi", azaz Hiller István és Gyurcsány nem sokkal korábbi nyilatkozataira: menet közben sem tengely-, sem kasznicserére nincs lehetõség, mondotta ekkor a kormányfõi száj. A feszültség az elvesztett EP-választás és Kovács László gyors visszalépése után tetõzött, amikor a szocialisták között egyre határozottabban bukkant fel a vereségért viselt miniszterelnöki felelõsség kérdése. Július elejéig Medgyessy és Gyurcsány rendszeres idõközönként találkoztak egymással, a költségvetés körüli vita kirobbanása óta viszont ezek a találkozók elmaradtak. Alighanem ekkor döntötte el a miniszterelnök, hogy megszabadul a ténykedését zárt körben egyre kritikusabban minõsítõ Gyurcsánytól, de forrásaink egy része úgy véli: a Gyurcsány és Gál felmentésére irányuló kormányfõi szándék már a vita nyilvánosságra kerülése elõtt megfogalmazódott.
