Áll még

A választások közeledtével a nyilvánosság szempontjából fontos plakát- és médiafronton durvul az Orbán–Simicska-háború. A kegyvesztett oligarcha cégei nincsenek túl jó passzban, de messze még a végjáték.

Közvetlenül a 2014. áprilisi országgyűlési választások után sorsdöntő beszélgetés zajlott le Orbán Viktor újraválasztott miniszterelnök és Simicska Lajos, a Fidesz akkor még legbefolyásosabb háttérembere között. Tiné­dzserkoruk óta tartó barátságuk egy csapásra ellenségeskedésbe fordult. Az oligarcha verziója szerint a szakításhoz Orbán oroszbarát külpolitikája (főként Paks bővítése), illetve az vezetett, hogy a miniszterelnök még erősebb kormányzati befolyás alá akarta vonni a médiapiacot, amiben Simicska nem volt partner. A Fidesz tájékán és politikai elemzői körökben viszont úgy vélik, inkább az állt a háttérben, hogy Simicska hatalma túlzottan megnőtt, veszélyes lett Orbánra, ezért kellett leszámolni vele. (Lásd: Csak egy maradhat talpon, Magyar Narancs, 2014. szeptember 4.)

Bármi legyen is az igazság, Orbán rögtön megkezdte Simicska szövetségeseinek csendes kiszorítását az államigazgatás fontos pozícióiból. 2015. február 6-án, az ún. G-napon pedig nyílttá vált a konfliktus. Ekkor mondtak fel kollektíve Simicska médiabirodalmának Orbán-hű vezetői, élükön Liszkay Gáborral, a Magyar Nemzet akkori főszerkesztőjével, a Hír Tv elnökével. Liszkay ma a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Mediaworks elnök-vezérigazgatója, a Magyar Idők tulajdonosa, de társai is fontos pozíciókat foglalnak el az új kormányzati médiagépezetben. (Lásd: Egykapuznak, Magyar Narancs, 2015. február 19.)

Az Orbán–Simicska-háború leg­újabb felvonása azzal kezdődött, hogy a vállalkozó áprilisban a hvg.hu-nak kijelentette: minden szimpátiája a Jobbiké. Ezzel párhuzamosan kezdtek futni a Jobbik kormányellenes hirdetései Simicska plakátcégeinek felületein. Simicska ismerői szerint ez a támogatás nem mond ellent annak, hogy Orbán és Simicska szakításának ideológiai okai voltak. „Néhány éve még igaz lehetett a Jobbik oroszbarátsága, de ezen túllépett a történelem. Putyin Orbánnál keresve sem találhatna megbízhatóbb szövetségest Magyarországon” – magyarázza Csintalan Sándor, a Hír Tv és a Lánchíd Rádió műsorvezetője. Simicska elsődleges célja a kormány, a „bűnöző banda” leváltása, természetes, hogy ennek a lehetőségét a leginkább potens ellenzéki pártban látja – mondják a Simicska gondolkodásába beavatottak.

Plakátok

A kormány láthatóan tart Simicska és a Jobbik furcsa, mindkét fél által tagadott szövetségétől. Simicska az említett hvg.hu-s megszólalásában azt mondta, nem állt be a Jobbik mögé, semmilyen megállapodás nincs közte és Vona Gábor pártelnök között. A Simicskához közel állók is hangsúlyozzák, hogy a főnök nem akar pártot venni, politikai dinasztiát építeni (utóbbival arra a kormánymédiában köröztetett, többször cáfolt értesülésre utalnak, hogy Simicska fia, Ádám rajta lesz a Jobbik 2018-as listáján). Ettől még tény, hogy április–május–június folyamán Simicska plakátcégeinél jelentek meg a Jobbik „Ti dolgoztok – ők lopnak” szlogenű hirdetései. Simicska-közeli forrásaink szerint a kampány egyrészt Orbán személyiségéből fakadóan akadhatott be ennyire a kormánynál – a miniszterelnök nem szívesen látta önmagát tolvajként ábrázolva szerte az országban –, másrészt a kormánypártok belső mérései is azt mutathatták, hogy választóikra hatnak a Jobbik üzenetei.

Kétharmad hiányában azonban a Fidesz csak harmadszori próbálkozásra tudta átvinni a parlamenten a Jobbik hirdetési hadállásait letörni hivatott plakáttörvényt. (Lásd: Ragasztani nem ér, Magyar Narancs, 2017. június 15.) Akkor is csellel, sőt minden bizonnyal alkotmányellenesen. A feles többséggel módosítható településkép-védelmi törvénybe írtak bele a pártok gazdálkodásával és a választási szabályokkal összefüggő (tehát kétharmadot igénylő) módosításokat. Az új törvény értelmében a költségvetési pénzből gazdálkodó szervezetek – így a parlamenti pártok – csak a szolgáltató lista­árán, mindenféle kedvezmény nélkül vehetnek hirdetési felületeket. A jogszabály hatálybalépésekor a Jobbik szóban forgó kampánya véget is ért, azonban gyorsan új üzenetek kerültek Simicska plakáthordozóira: először a kormány leválthatóságát hirdették, később a Jobbik által kezdeményezett európai béruniót népszerűsítették . Az érintett cég, a Mahir Cityposter Kft. közlése szerint ezeket a plakátokat magánszemélyek rendelték meg, így rájuk nem vonatkozik az új törvény.

Az ügy friss fejleményeként Lázár János kancelláriaminiszter utasításba adta a kormányhivataloknak, hogy a plakáttörvény végrehajtása miatt vegyék számba az illetékességi területükön található reklámfelületeket. Ha törvénysértést észlelnek, eltávolíthatják a plakátokat, és plakátonként 150 ezer forintos bírságot is kiszabhatnak. Mivel a Mahir új megrendelői magánszemélyek, a törvény betűjét ugyan nem sértik Simicskáék, mégis elképzelhető, hogy a kormányhivatalok fellépnek ellenük. Legalábbis erre utal, hogy a lázári utasítás értelmében azt is meg kell vizsgálni, kinek az „érdekében” helyezték ki az adott plakátot. Magyar György ügyvéd, a Mahir jogi képviselője azt ígéri, ha plakáttépésre vagy büntetésre kerül sor, közigazgatási pert indítanak, és a bírósággal ideiglenes intézkedésként megpróbálják leállíttatni a kormány akcióját. Azt is szeretnék, ha a bíróság ilyen esetben az ítélet előtt kikérné az Alkotmánybíróság és az EU Bíróságának véleményét a plakáttörvényről.

Egy hasonló jogi csatározásban nyerésre áll a Simicska-cég. A Fővárosi Közgyűlés 2015 végén mondta fel a Mahir Cityposterrel 2006-ban, 25 évre kötött szerződését több mint 700 hirdetőoszlop budapesti kihelyezéséről. A főváros emberei el is kezdték a Mahir-oszlopok bontását, ám a bíróság Simicskáék kérésére ezt megtiltotta. (Lásd: Az utcára vitték, Magyar Narancs, 2016. január 14.) A Mahir aztán első és másodfokon is megnyerte az önkormányzat ellen indított perét, Magyar György tájékoztatása szerint októberben várják a Kúria végleges ítéletét. Ha az is a cégnek kedvez, akkor a bontások során keletkezett kár, valamint az elmaradt haszon miatt 100 és 200 millió forint közötti összeget követelhetnek a fővárostól.

Simicskáék közben ellentámadásba lendültek. A Hír Tv Zrt. a napokban a Fidesz 2010-es választási kampánya miatt tett büntetőfeljelentést. A kampányt a Hír Tv intézte, a plakátos részbe alvállalkozóként a Mahirt vonta be. Úgy tűnik azonban, hogy a plakátkampány eleve irreálisan alacsony, 98 milliós költségét a Hír Tv nem számlázta tovább a Fidesznek, hanem egyszerűen lenyelte. További furcsaság, hogy a 24.hu szerint a Fidesz összesen 35,6 milliós plakátköltséget jelentett le az Állami Számvevőszéknek. Simicska Lajos szerint az esetleges szabálytalanságokért nem ő a felelős, mivel 2010-ben csak opciós joggal rendelkező kisebbségi tulajdonosa volt a Hír Tv-nek – ellenben a Hír Tv igazgatósági tagja volt a 2010-es kampány idején Liszkay Gábor és Gajdics Ottó is.

Bármennyire elmaradnak is az állam vagy a költségvetési támogatásból működő szervezetek hirdetései Simicska plakátcégeinél, a köztéri reklámozás továbbra is jövedelmező üzletnek tűnik. Bár árbevételük a 2013–2014-es adatokhoz képest jelentősen – sok esetben a felére – csökkent, Simicska vállalkozásai többnyire a 2016-os üzleti évben is nyereséget mutattak ki. A Mahir Cityposter 157 milliós, a Publimont Kft. 432 milliós, az Euro Publicity Kft. 145 milliós adózott eredménnyel zárt, egyedül a Mahir Magyar Hirdető Zrt. ment 99 milliós mínuszba. Nem véletlen, hogy a kormány hosszabb távon is igyekszik ellehetetleníteni Simicska köztéri érdekeltségeit. A településkép-védelmi törvény egy másik módosítása 2021-től teljesen betiltaná a hirdetőoszlopokat – míg a Mahir versenytársaira jellemző utcabútorokat nem –, és gyakorlatilag magánterületen is megtiltaná a plakáthelyek felállítását. Magyar György tájékoztatása szerint ezt a jogszabályt is megtámadják az Alkotmánybíróság előtt, az uniós bíróságon és Strasbourgban, de bíznak egy jövőbeli „igazságosabb kormányzatban is”.

Beton, föld stb.

Alaposan meglátszik viszont a 2015. februári G-nap hatása a Simicska-birodalom korábbi zászlóshajója, a Közgép Zrt. eredményein. A korábban 100 milliárd forint feletti éves árbevétel 2016-ra az ötödére, 20 milliárd közelébe csökkent, a 2014-es rekordprofit (13 milliárd forint) után tavaly 540 milliós adózott eredménnyel volt kénytelen beérni a cég. Persze Simicskának volt honnan veszítenie: a cégiratok alapján 2014-ben és 2015-ben összesen 16 milliárdnyi osztalékot vett ki a Közgépből. Ettől függetlenül az építőipari cég már 2015 végén csoportos létszámleépítést jelentett be, minden második dolgozójától megvált, összesen 350 embertől. Egy, a Közgép ügyeire rálátó forrásunk szerint most elsősorban a korábban elnyert nagyberuházások garanciális munkálataiból van bevételük, hiszen a cég közbeszerzési pályázati ajánlatait sorozatban söprik le az asztalról, és a hazai piac szereplői érthető módon már nem is nagyon indulnak a Közgéppel közös konzorciumban.

2015 nyarán a Közbeszerzési Döntőbizottság három évre kizárta a Közgépet a közbeszerzési eljárásokból, mert a Győr-Gönyű kikötő továbbfejlesztésére benyújtott pályázatukban hibásan szerepeltették egy szerb alvállalkozójuk két uszályának bizonyos méreteit. (Lásd: A Közgép elveszett kikötője, Magyar Narancs, 2015. július 30.) Az emiatt indított pert a Közgép idén márciusban a Kúrián is megnyerte, de már tavaly június, a másodfokú ítélet óta indulhatnak közbeszerzéseken. Forrásunknak nincsenek illúziói a pályázatok esélyeivel kapcsolatban, különösen azután, hogy a Fidesz 2015-ben módosította a közbeszerzési törvényt, így építési munkálatoknál már nem lehet kizárólag a leg­alacsonyabb árajánlat alapján győztest hirdetni. „Az egyéb szempontok valahogy mindig pont kiegyensúlyozzák az árkülönbözetet” – mondja forrásunk, aki szerint ennek ellenére megvilágítóak a Közgép vállalási árai. „Az M4-es autópálya Berettyóújfalu és a magyar–román határ közti szakaszát például 25 milliárddal kevesebbért építették volna meg, mint a későbbi győztes. És nyilván nem mínuszos árat adtak be” – hangzik a jogos feltételezés. Annak ellenére, hogy amennyiben „az ember híd-, út- és vasútépítésre szakosodik”, nehéz állami megrendelések nélkül túlélnie, forrásunk bízik benne, hogy kisebb volumenű cégként a Közgép tovább tud működni.

Relatíve jól teljesítettek tavaly Simicska Lajos és üzlettársa, Nyerges Zsolt agrárérdekeltségei. A Lajta-Hanság Zrt. 66 milliós, a Szombathelyi Tangazdaság Zrt. 15 milliós, a Sárvári Mezőgazdasági Zrt. 124 milliós, a Mezort Zrt. pedig 69 milliós adózott eredménnyel zárt. Bár ez jelentősen elmarad a korábbi évek több száz milliós, esetenként milliárdközeli eredményeitől, a 24.hu szerint az agrárcégek – részben a korábbi eredménytartalék terhére – így is 227 milliós osztalékot fizettek Simicskáéknak.

A kormány terve itt az lehetett, hogy a korábban jutányos áron bérbe adott állami földeket bevonja a földprivatizációba, és az új tulajdonosoknak lehetővé teszi a bérleti díj emelését. Információink szerint azonban ez az akció nem sikerült zökkenőmentesen. Egyrészt számos Simicska-birtokra egyáltalán nem volt érdeklődő, az pedig továbbra is jogi viták tárgya, hogy az eladott földeken lehet-e emelni a bérleti díjat. Purgai Ferenc, a Mezort vezérigazgatója a 2016. márciusi állapotokat ismertette a Magyar Nemzetnek: eszerint a 18 ezer hektár Simicska-földből több mint 14 ezret írtak ki árverésre, de alig több mint 3 ezer hektár kelt el. A K-Monitor összeállítása szerint csak részben fektette meg Simicskáékat az az új szabály, hogy 1230 hektár földterület fölött a kormány már nem fizeti ki az uniós területalapú támogatásokat. Bár az agrárbirodalomban 2016-ban az egy évvel korábbi 20 százalékára csökkent a területalapú támogatások összege, a Mezort-csoport ezt szépen kompenzálta az úgynevezett zöldítési támogatások lehívásával.

Meglepően jól muzsikál a Simicska érdekeltségébe sorolt műsorgyártó cég, a Hung-Ister Zrt. is: 2016-ban 2,3 milliárdos árbevétel mellett 722 milliós adózott eredményt ért el, bár árbevétele jócskán csökkent a 2013–2014-es csúcsévekhez képest. A lendület kitartásának oka valószínűleg az, hogy míg a G-nap után a köztévé egy rakás műsort kivett a Hung-Ister gyártásából (a Maradj talpon!-t, a Dalt, a Magyarország, szeretlek!-et), a lottósorsolós műsorokkal ezt nem tudta megtenni, mert a Hung-Isternek 2019-ig érvényes szerződése van ezek gyártására a Szerencsejáték Zrt.-vel. (A Blikk korábbi cikke szerint a szerződés értéke évi bruttó 2,8 milliárd forint.)

Rádióját, a ClassFM-et azonban kénytelen volt eladni Simicska, miután az előjelekből biztossá vált, hogy a médiahatóság nem hosszabbítja meg a csatorna 2016 novemberében lejárt műsorszolgáltatási szerződését. A rádiót működtető Advenio Zrt.-ből 1,55 milliárd forint osztalékot azért még kivett, majd tavaly májusban eladta azt az amerikai Michael McNuttnak. A vevő máig pereskedik a hatósággal a frekvenciáért, annak ellenére, hogy azon már javában sugároz Andy Vajna Rádió 1-e. A G-nap másik áldozata a korábban országszerte 330 ezer példányban terjesztett ingyenes Metropol lett. A lap tulajdonosa Simicska jobbkeze, Fonyó Károly üzleti szempontok miatt döntött a megszüntetés mellett, miután 2016 elején sem a BKV, sem a MÁV nem hosszabbította meg a Metropol terjesztésére vonatkozó szerződést. A lap 2016. június 14-én jelent meg utoljára, helyét a Habony Árpád kiadásában megjelenő, bulvárban utazó Lokál vette át.

Média

Az Orbánnal való szakítás Simicska médiaportfólióját a birodalom többi részénél is jobban megrázta. A Hír Tv Zrt. 2014-es bevétele még 7 milliárd forint volt, amelyből 632 millió nyereség maradt. Ez 2016-ra 2,7 milliárd forintos árbevétel mellett 771 milliós veszteségbe fordult. Ráadásul a 2015-ös felmondási hullám után 2017 elején is egyszerre távozott közel 20 fő a csatornától – főleg operatőrök és technikusok, akiknek többsége Mészáros Lőrinc Echo Tv-jéhez igazolt. A 24.hu szerint őket nemcsak jóval magasabb fizetéssel kecsegtették, de azt is mondogatták nekik kormányközelből, hogy Simicska 2018 után már nem fogja működtetni a Hír Tv-t.

Ehhez képest a csatornánál inkább előretekintenek. A Hír Tv az elmúlt két évben kormánykritikussá vált, új műsorok indultak új szerkesztőkkel, és olyan, ellenzéki körökben népszerű riporterek kaptak saját műsort, mint Veiszer Alinda vagy Kálmán Olga. Pontosan nem tudni, hogy az irányváltás mennyire jött be a nézőknek, a Hír Tv ugyanis nem publikálja nézettségi adatait. A Narancs különböző forrásokból úgy értesült, hogy házon belül azt mondják, a Hír Tv működtetésére 2020-ig biztosan megvan a forrás. A tavalyi riasztó veszteség az átalakítások következménye; reklámbevételekből és csatornadíjakból akár nullszaldó környékére is kijöhet a mérleg, így ebből a szempontból nyugalom van a tévénél. Kockázatot az jelenthet, ha a nagy kábelszolgáltatók valamiért úgy döntenek, hogy kiveszik az alapcsomagjukból a Hír Tv-t – mint ahogy tette ezt a PR-Telecom vagy a UPC az analóg csomagnál.

Masszívan veszteséges a Lánc­híd Rádió is (2016-ban mínusz 102 milliós adózott eredmény), amelyet az újságokhoz vagy a tévéhez képest sosem kezeltek igazán komolyan. Tavasz óta nincs hivatalos rádiós hallgatottságmérés, így nem lehet tudni, mennyire népszerű az adó. Szintén 100 millió feletti veszteséget produkált tavaly a Heti Válasz kiadója; a Matesz adatai szerint 2014 óta az értékesített példányszám is több mint 3 ezerrel csökkent. A lap meglehetősen önjárónak számít a Simicska-holdingon belül, és némileg kormányoldalról is másként kezelik, például a közelmúltban is futottak benne a vizes-vb hirdetései.

Nem alakultak fényesen a Magyar Nemzetet és az mno.hu-t megjelentető Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. számai sem. A 2014-es „utolsó békeévben” 3,1 milliárd forint árbevételre még 930 millió forint nyereség jutott, tavaly már 1 milliárd forintos árbevétel mellett 762 milliós veszteséget mutattak a könyvek. A Narancsnak több, egymástól független forrás is azt mondta, 2018 közepéig biztosan megvan a pénz a kiadó működtetésére, a továbbiak a választások kimenetelén múlnak. A Nemzet a Hír Tv-hez hasonlóan kormánykritikussá vált, felvettek egy sor, balliberálisnak tartott újságírót (köztük az Index vagy a Népszabadság volt munkatársait). A bizalom azonban véges, lapunknak az egyik újságíró arról számolt be, hogy a szerződésébe bekerült egy kitétel, miszerint nem sértheti a tulajdonos belpolitikai érdekeit. A vezetés főként olyanokból áll, akik már a G-nap előtt is a lapnál dolgoztak, igaz, némelyikük akkor inkább a partvonalra szorítva. Azt, hogy Simicska jelenlegi érdekeinek megfelelően a Jobbikot támogatni kellene a lapban, többnyire cáfolták forrásaink. Egy újságíró azt mondta a Narancsnak, kifejezetten vigyáznak, hogy „ne tolják túl” a Jobbikot. A Fidesz–KDNP politikusai ugyanakkor bojkottálják a Simicska-médiát, a baloldali-liberális pártok minimális támogatottságúak, az pedig nem opció, hogy csak a szocialistákat szólaltassák meg. Egy másik forrásunk viszont úgy fogalmazott, a „Nemzetnél nagyobb a türelem a Jobbik néppártosodásával kapcsolatban, mint máshol. Fölöslegesen és alaptalanul nem megyünk nekik”.

A Magyar Nemzet átpozicionálása nem zökkenőmentes, a nyomtatott lap példányszámai meredeken zuhannak. A kritikus hangnem megjelenése mellett ebben szerepe van a piaci trendeknek és a „kötelező” állami előfizetések kiesésének, de a számok így is riasztóak. A Matesz adatai szerint 2014 első félévében még több mint 37 ezer példány ment el naponta az újságból, 2016 végén már alig több mint 16 ezer, és úgy tudjuk, az idén 16 ezer alá csökkent az értékesített lapok száma. Volt olyan forrás, aki arról beszélt a Narancsnak, hogy a Magyar Nemzet megszüntetése eldöntött tény, ám Tóth Szabolcs, az újság főszerkesztő-helyettese ezt cáfolja. „Korábban külön működött a nyomtatott és az online szerkesztőség, az idén azonban lezárult az integráció. Csökkent az üzemméret, hatékonyabbá vált a működés, és ez az idei számokban már látszódni is fog.” Tóth azt is hozzátette, hogy a tavalyi, 700 millió forintot meghaladó veszteség rendkívüli évet tükröz, az átalakítások miatti fejlesztések és a végkielégítések is megdobták a költségeket.

„Mint minden nyomtatott lapnál, természetesen a Magyar Nemzetnél is van gondolkodás arról, mi legyen a print jövője. Végleges koncepció még nincs, több olyan lehetőség is az asztalon van, amely a print és az online együttes működtetéséről szól. Döntés azonban a közeli jövőben biztos nem lesz erről” – mondja a főszerkesztő-helyettes. Tóth Szabolcs szerint az újságírók élvezik a szerkesztői szabadságot, egyfajta „reneszánsza van a lapnak”. Más újságíró is arról beszélt, hogy nem szólnak bele a munkájába, a szerkesztőségben jó a hangulat, ugyanakkor a mindennapokra rátelepszik egyfajta bizonytalanság. „Orbán tusnádfürdői kijelentését, miszerint újságírók is a kormány célkeresztjébe kerülhetnek, mindenki komolyan vette. Úgy érzem, hogy most vihar előtti csend van, és ősszel bedurvulnak a dolgok. A választások eredményétől is tartunk, de azt hiszem, ezzel minden ellenzéki szerkesztőség így van.”

A Nemzet kiadójában úgy tartják, Orbán idén tavaszra tűzte ki, hogy le kell számolni a Simicska-médiával és az Indexszel, de ez eddig nem sikerült. A fő kérdés most az, hogy a választások előtt vállalják-e az újabb komoly konfliktust, vagy inkább arra számítanak, hogy a hirdetési pénzek eltérítésével, a kedvezőtlen szabályozással előbb-utóbb úgyis elfogy a levegő az ellenzéki médiumok körül. Csintalan Sándor minden­esetre elszántnak tűnik. Szerinte Simicska nem pusztán üzletemberként tekint magára, ha így lenne, rég külföldre ment volna a pénzével. „Áldoz arra, hogy a politikai bűneit törlessze. Én magam is ácsoltam ennek a rendszernek a tartópilléreit, Lajossal együtt van mit jóvátennünk” – mondja. Simicska környezetéből egy másik forrásunk is optimizmusának adott hangot. „Simicska nem látja reménytelennek 2018-at. Ugyanannyit tud az elmúlt 30 évről, mint Orbán, sok vesztes helyzetből álltak már fel ők ketten. Simicskának is megvan a visszavágáshoz szükséges politikai tapasztalata és gazdasági háttere.”

Bár a becslések széles skálán mozognak, az biztos, hogy Simicskának van még mit elköltenie. A Forbes 2016-os gazdaglistája 55,8 milliárd, a napi.hu idei összeállítása 80 milliárd forintra saccolta a vagyonát.

Index, Veszprém

Az idei év egyik szenzációja a régóta keringő pletyka valósággá válása volt: Simicska Lajosnak 2014 februárja óta opciós vételi joga volt az Indexre. Áprilisban ezt érvényesítette is (a Pro-Ráta Zrt.-n keresztül), azonban a portál tulajdonjogát rögvest továbbadta a Magyar Fejlődésért Alapítványnak, amelynek élén Bodolai László, az Index jogásza áll.

Az Index és Simicska viszonya némileg ellentmondásos. Szerkesztőségi szinten a portál teljesen független, a Nemzetnél úgy tartják, valóban alapítványi tulajdonban van, és Simicska csak segített megmenteni a portált. „Felsőbb szinten” azonban már úgy kezelik, hogy az Index is a Simicska-birodalom része, ahol el tudnak intézni ezt-azt, ha arra van szükség – állította a Narancsnak egy, a kiadó ügyeire rálátó forrás. Bár az Index.hu Zrt. igazgatóságának elnöke Bodolai László, az igazgatóságban ül Nagy Ajtony Csaba is, aki Simicska fontos embere, a portált közvetve tulajdonló cég vezérigazgatója pedig Tóth Marianna, aki Simicska régi munkatársa, egyik „fő végrehajtója”. Csintalan Sándor azt mondja, a jogosultságok úgy lettek lefektetve, hogy Bodolai nélkül fontos döntést nem lehet hozni az Indexnél, Simicska maximum követni tudja a folyamatokat. Korábban maga Bodolai is hasonlóan nyilatkozott lapunknak.

Szintén közelmúltbeli hír, hogy a Mészáros Lőrinc üzlettársa, Szíjj László által tulajdonolt Duna Aszfalt Kft. szerezte meg a veszprémi kézilabdaklubot működtető Veszprém Handball Team Zrt. többségi részesedését. Az új tulajdonos első intézkedéseként nem hosszabbította meg a Közgép páholybérletét, így nagyon úgy néz ki, hogy Simicska Lajost de facto kitiltották kedvenc csapata mérkőzései­ről. A veszprémi kéziklub elnöke egy ideig Fonyó Károly, Simicska üzlettársa, majd Kálomista Gábor producer volt, aki ugyancsak közismerten jóban van a vállalkozóval.