Amióta Lázár János bevezette a 10 órás munkanapot, hatvanan távoztak a minisztériumból

  • Magyar Krisztián
  • 2015. január 7.

Belpol

A Miniszterelnökség köszöni, szerintük minden rendben van. Mégis úgy tűnik, a tízórás munkarend, na meg a vidékre költözés sokaknak nem tetszik.

A Magyar Nemzet Online még november végén közölte, hogy a Miniszterelnökség munkatársainak naponta 10-12 órát kell majd dolgozniuk.

Az új munkarendet Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter vezette be, aki – elmondása szerint – természetesnek veszi, sőt, meg is követeli a felügyelete alatt dolgozóktól, hogy tudomásul vegyék, náluk a munkaidőnek csak kezdete van, biztos vége nincs. A Miniszterelnökség munkarendjével foglalkozó sajtóértesüléseket követően Lázár János közleményében arra is felhívta a figyelmet, hogy „félreértés azonban ne essék: a Miniszterelnökségen dolgozni senkinek sem kötelező”.

false

 

Fotó: MTI

Úgy tűnik, ezt többen komolyan is vették, ugyanis a magyarnarancs.hu érdeklődésére a tárca megerősítette, hogy novemberben és decemberben hatvanan távoztak a Miniszterelnökségtől. Arra nem kaptunk választ, hogy közülük mennyi volt a vezető beosztású munkavállaló. A Miniszterelnökségi Sajtóiroda annyit közölt, hogy a hatvan emberből három kormánytisztviselő lemondott, ötvenhárom miniszterelnökségi munkatárs közös megegyezéssel távozott, hét alkalmazottnak pedig a próbaideje alatt azonnali hatállyal szűnt meg a jogviszonya. A Lázár János vezette minisztérium munkavállalóinak létszáma novemberben 740 fő körül volt. (Frissítés: cikkünk megjelenése után a Miniszterelnökség közölte a magyarnarancs.hu-val: semmilyen összefüggés nincs a távozások és a 10 órás munkanap bevezetése közt. A 10 órás munkanapot ráadásul nem idén, hanem 2012 júliusa óta vezették be, és külön emiatt mindössze egy munkatárs kérte szerződésének módosítását részmunkaidősre. Hangsúlyozták: a változtatás miatt senki nem hagyta el a minisztériumot.)

Kérdésünkre, miszerint a távozások okoznak-e bármilyen fennakadást a minisztériumi munkában, a Miniszterelnökség persze úgy reagált, hogy náluk nem volt és nincs ezzel semmi probléma. A november elsejét követően megszűnt jogviszonyok után az új munkatársak már megérkeztek. Szerintük mindenki felkészült, illetve kiváló szakember, és minden gördülékenyen működik, ahogy eddig is – hangsúlyozták érdeklődésünkre.

Mindennek némileg ellentmond, hogy a Miniszterelnökség Kecskemétre áthelyezett vidékfejlesztési államtitkárságán azért akadnak problémák a távozó munkatársak pótlásával, ugyanis a korábbi dolgozók jelentős többsége nem volt hajlandó Budapestről az új székhelyre költözni. A Népszabadság értesülései szerint a száztíz fős létszámból hatvannégyen kezdtek el januárban dolgozni, az új munkatársak pedig folyamatosan érkeznek.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.