Doppingbotrány az olimpián: Bilibe lóg a kezünk

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2004/36. (09. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az éremesõ és a többi sportoló tisztes helytállása mellett Magyarország athéni szereplésére immár minden idõk legnagyobb magyar doppingbotránya is örökre rányomja bélyegét. Az öt diszkvalifikált sportoló által okozott erkölcsi kárhoz és szégyenhez csak a magyar sportdiplomácia mélyrepülése mérhetõ.

Akárhogy próbálja az ember összerakni a doppingtörténet két fõszereplõjének, az azonos klubban, azonos edzõvel készülõ, az aranyérmeiktõl egyaránt megfosztott kalapácsvetõ Annus Adrián és a diszkoszvetõ Fazekas Róbert athéni szereplését és az azóta bekövetkezett fejleményeket, nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy mindketten doppingoltak. (Csak a rend kedvéért: megbukott még Kecskés Zoltán, Kovács Zoltán és az ezüstérmet szerzett Gyurkovics Ferenc is, valamennyien súlyemelõk.) És itt nem arra gondolunk, hogy a két nehézatléta vétett a doppingellenes szabályok ellen, hiszen ez egyikük esetében sem kérdéses. Fazekas nem produkált elegendõ vizeletet a verseny után, majd órákkal késõbb, a felelõsséget vállalva elhagyta a laboratóriumot, Annus pedig már Magyarországon, de még az olimpiai játékok ideje alatt nem volt hajlandó találkozni a Doppingellenes Világügynök-ség (World Anti-Doping Agency, WADA) ellenõreivel, hogy (ismét) vizeletmintát adjon nekik. A kizárásuk a szabályok alapján így indokoltnak tekinthetõ, de a mozaik csak akkor áll össze, ha megértjük, hogy mi okuk lehetett a WADA-ellenõrökkel való együttmûködés elutasítására.

75 milliliter

Nehéz elképzelni, hogy egy hosszú évek, évtizedek óta keményen készülõ, évente sokszor ellenõrzött sportoló az olimpiai gyõzelem kivívása után hagyja, hogy mitugrász doppingellenõrök felidegesítsék, és a pillanat hevében eldobja a dicsõséget, a becsületét és a gyõzelemért járó anyagiakat. Ha összerakjuk a Fazekas Róbert sikertelen vizelettesztjére vonatkozó információkat, a következõ történet kerekedik ki: 70,93 méteres, aranyat érõ dobása után mintegy négy órán keresztül nem volt képes 75 milliliternyit (háromnegyed decilitert!) pisilni, noha saját elmondása (A szólás szabadsága - M 1, 2004. augusztus 30.) szerint is megivott a laborban bõ kétliternyi folyadékot. Fazekas a WADA ellenõreinek arroganciájára ("gestapós módszerekre") panaszkodott: próbálkozásai közben közelrõl vizsgálták, testüregeit kémlelték, egy pillanatra nem hagyták nyugton, ami miatt ideges lett, begörcsölt, és képtelen volt elengedni a vizeletét. A hírügynökségi tudósítások viszont név nélküli WADA-ellenõrökre hivatkoztak, akik szerint Fazekas furcsa, görnyedt testtartásban, a heréit markolászva próbált vizeletet kipréselni magából. Az atléta késõbb arra panaszkodott, hogy egy korábbi feljelentõ levél miatt a NOB és a doppingellenõrök rászálltak a magyar nehézatlétákra.

Rájuk szálltak, na bumm, mondhatnánk, annál nagyobb elégtétel lett volna számukra a negatív doppinglelet. A diszkoszvetõnek több, igencsak kézenfekvõ lehetõsége lett volna, hogy elegendõ mennyiségû vizeletet produkáljon. A WADA ellenõrei nem szadista állatok: a sportoló befeküdhetett volna egy ellenõrzött kórházi helyiségbe pihenni, és reggel minden bizonnyal nem okozott volna gondot a pisilés. Ha pedig még éjszaka nagyon szeretett volna együtt ünnepelni az órák óta rá váró fanatikus drukkerekkel, kérhette volna, hogy katéterezzék be a laborban, ami azonnal megoldotta volna a mennyiségi problémát. Nem tette egyiket sem, az éjszaka közepén távozott, amivel viszont megszegte a doppingellenes szabályzatot.

25 milliliternyi vizeletbõl nem lehet elõírásos doppingvizsgálatot végezni, közölte lapunkkal dr. Hollósi Ildikó, a Sportkórház doppingellenõrzõ laboratóriumának vezetõje. A 75 milliliterre vonatkozó szabályt, mint mondja, nem véletlenül találták ki: a doppinglaborokra szigorú minõségbiztosítási szabályok vonatkoznak, és azért kell az A mintához 50 milliliternyi minta, hogy a (WADA-lista szerint több mint száz különbözõ tiltott vegyületre vonatkozó) vizsgálatsorozat az egyes, esetleg elrontott tesztek megismétlésének lehetõségét is magában foglalva biztonsággal elvégezhetõ legyen. A 25 milliliteres B mintán már csak az A-n pozitív eredményt mutatott hatóanyagokra végzik el az ellenõrzést.

A WADA elnöke, Richard W. Pound múlt pénteken egy skót lapnak úgy nyilatkozott, hogy Fazekas amellett, hogy kevés vizeletet adott, a testében elhelyezett ballonból próbált idegen vizeletmintát produkálni. A svájci székhelyû szervezet hírnevét nem öregbíti, hogy vezetõje (és beosztottjai) úgy tesznek igencsak súlyos kijelentéseket, hogy nem szolgáltatnak hozzá bizonyítékot, ahogy az a magyar diszkoszvetõ esetében is történt. Ha Fazekas valóban ballonból pisilt (szakszóval "öntött"), az sokkal egyértelmûbb és hitelesebb bizonyíték lett volna a csalásra, mint a kevés vizelet, és sokkal jobban megfelelt volna a WADA azon állítólagos célkitûzéseinek, hogy pozitív esetekkel bizonyítsa a NOB és a közvélemény felé a rá költött dollármilliók hasznosságát. Azt azonban nem gondolhatjuk, hogy Pound a levegõbe beszél, maximum munkatársainak plasztikus beszámolója nyomán magával ragadta kicsit a hév.

Elhúzta a csíkot

Dr. Tenke Péter, a Jahn Ferenc Kórház urológus fõorvosa szerint nincs semmilyen gyakorlati akadálya az egyes médiumokban megjelent ábrákon feltüntetett megoldásoknak, melyek szerint a végbélbe vagy a herezacskó tájékára felhelyezett tartályból vékony csövön a húgycsõbe vagy annak végéhez vezetik az idegen vizeletet. Ugyanígy nincs különösebb akadálya vagy veszélye annak, hogy idegen vizeletet katéteren át a húgyhólyagba juttassanak: az önkatéterezést sok beteg maga végzi, a vizelet pedig általában teljesen steril. Ilyenkor az urológus szerint inkább az idõfaktor okozhat problémát, normális esetben ugyanis a saját vizelet elválasztása sem áll le, vagyis nincs sok idõ a "sikeres" mintaadásig. A történtek ismeretében az tûnik a legvalószínûbbnek, hogy Fazekas Róbert a testébe helyezett tartályból "öntött" 25 milliliternyi, feltehetõen tiszta mintát, ám vagy az ellenõrök még számára is szokatlan ébersége, vagy a sok elfogyasztott folyadék miatt fokozódó vizelési ingere miatt nem tudta folytatni a manipulációt. Az, hogy a WADA (legjobb tudomásunk szerint) nem vizsgálta meg a leadott mintát, nem csoda: a várhatóan negatív eredmény gyengítette volna Fazekas diszkvalifikációjának megalapozottságát.

Annus Adrián is csak ideig-óráig tudhatta magát biztonságban: hiába adott két negatív mintát Athénban, állhatott fel (Fazekassal ellentétben) a dobogó tetejére, és vehette át az aranyérmet, a diszkoszos klubtárs lebuktatásán felbátorodott ellenõrök a kalapácsvetõt hazautazása után idehaza is szerették volna tesztelni. Ezen a ponton azonban érdemes megállni egy pillanatra: bármennyire jogszerû volt a NOB, illetve a WADA eljárása, és bármennyire logikusnak tûnik, hogy Annusék doppingoltak, különös, hogy bár a jó egy évvel korábbi feljelentés alapján az ellenõrök pontosan tudták, hogy kinél és mit keresnek, Annus két negatív doppingtesztet is produkálhatott. Erre a talányra csak egy megoldás tûnik elfogadhatónak: a WADA embereinek csak egy nappal Annus aranyérme után, Fazekas ellenõrzése közben tûnt fel valami stikli, ezután még közelebbrõl vagy más szögbõl vizsgálták Fazekas pisimûsorát, majd a buktát követõen Annus produkciójára is ismét kíváncsiak lettek.

Annus azonban Fazekassal együtt a bokrok alatt hazaindult, miközben egyedül azzal védhette volna meg magát, ha kiáll a nyilvánosság elé. Itthon aztán elkezdõdött a szánalmas bujkálás a nyilvánosság és az ide érkezõ WADA-team elõl, amit a közismerten "szigorú" hazai ellenõrök elõtt leadott és a bécsi, a NOB által akkreditált laborba kiküldött önfelmentõ vizeletminta tragikomédiája követett. Az Annus által Athénban leadott mintákról utóbb kiderült, hogy azok a szteroidprofil-vizsgálat tanúsága szerint két különbözõ személytõl származnak. (Dr. Tenke Péter szerint biztosat csak a DNS-vizsgálat alapján tudhatnánk, ám a vizeletben lévõ lemorzsolódott hámsejtek gyorsan elbomlanak, ezért csak akkor van lehetõség Annus athéni mintáinak DNS-vizsgálatára, ha azokat azonnal megfelelõen konzerválták.) Annus természetesen nem utazott el Athénba tisztázni magát, Jacques Rogge és a NOB végrehajtó bizottsága pedig nem tehetett mást, mint hogy elvette a szombathelyi kalapácsvetõ aranyát is.

Magyarázkodások

Eközben az Athénban tartózkodó magyar sportvezetõk és sportdiplomaták hajmeresztõ verbális ámokfutásba kezdtek. Egyetlen dolguk lett volna: minden tekintélyüket latba kellett volna vetni annak érdekében, hogy a meggyanúsított sportolók fair és pártatlan elbírálásban részesüljenek. Ehelyett a magyar küldöttség tagjaihoz a következõ megnyilvánulások kötõdnek: Mérei László szövetségi kapitány szerint Fazekasnak mindig is nehezen ment a vizeletadás, a magyar olimpiai csapat vezetõje, Molnár Zoltán újabb mintaadási lehetõségben bízott, Gyulai István, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség fõtitkára (!) pedig rágalomról beszélt, és arról, hogy a leadott mennyiséget ellenõrizze a WADA. Pikó Károly csapatorvos beszámolója szerint az ellenõrök megfogták Fazekas nemi szervét (ennek igen kicsi a valószínûsége, mivel a szabályok szerint az ellenõr nem érintheti meg a versenyzõt), Dolovai Tamás, a Magyar Súlyemelõ Szövetség elnöke pedig kifejtette, hogy nem bízik az athéni doppinglabor megbízhatóságában.

A legsúlyosabb ökörség Kamuti Jenõ, a NOB orvosi bizottsága tagjához (!) fûzõdik, aki Fazekas apologétájaként nagy igyekezetében bejelentette, hogy a diszkoszvetõ által leadott mintát megvizsgálták, és az negatívnak bizonyult, ám ezt nem vették figyelembe: mindebbõl egy szó sem volt igaz. A legnormálisabban ekkor még Schmitt Pál nyilatkozott, aki szerint Fazekas súlyos hibát követett el azzal, hogy elhagyta az ellenõrzõ helyiséget. Schmitt azonban késõbb jócskán lerombolta ezt a nimbuszt, amikor az Annus ügyét vizsgáló NOB-bizottság elõtt védelmébe vette az atlétát, majd a már kormányfõként tevékenykedõ sportminiszter Gyurcsány Ferenc nyakába próbálta varrni a doppingügy felelõsségét. Igaz, Athénban feltehetõen nem érzékelte, hogy az eleinte az aranyaiktól megfosztott atlétákkal rokonszenvezõ hazai közhangulat gyorsan változott, és a sajnálatot hamarosan felváltotta a szégyen meg a düh.

Gyurcsány Ferenc eltökéltnek tûnik, hogy törvénymódosítással teremtse meg az állami támogatás megvonásának lehetõséget azoktól a sportági szövetségektõl, amelyeknek aktív vagy passzív asszisztenciája legalább akkora mértékben elõidézte a magyar élsport athéni vesszõfutását, mint maguk a teljesítménykényszerbe hajszolt, megtévedt sportolók. A pénzmegvonás talán személycserékre és fõleg szemléletváltásra kényszeríti a most csúnyán megbukott szakszövetségeket. Annus Adrián és Fazekas Róbert mindenesetre most egyedül azzal hozhatnák helyre a részben általuk okozott kárt, ha az önsajnálaton és a mind szánalmasabb önigazolási kísérleteken túllépve együtt elmondanák, hogy miként történhetett mindez meg velük és velünk. Hatásos doppingellenes propaganda lenne.

Miklósi Gábor

A kilences lista

A doppingellenes világszabályzat (World Anti-Doping Code, WADC) 2004. márciusi, az athéni olimpián érvényes versenyekre vonatkozó listája 9 különbözõ tiltott hatóanyagcsoportot és három tiltott módszert sorol fel:

Hatóanyagok

1. Stimulánsok (pl. efedrin, kokain)

2. Narkotikumok (pl. heroin)

3. Kanabiszszármazékok

4. Anabolikus (izomépítõ) hatóanyagok

(pl. anabolikus szteroidok, nemi hormonok, clenbuterol)

5. Peptid hormonok (pl. EPO, növekedési hormon)

6. Béta-2 serkentõk (pl. asztmaellenes aeroszolok)

7. Ösztrogéngátló hatóanyagok - csak férfiaknál

8. Tiltott hatóanyag jelenlétének kimutatását megnehezítõ anyagok

(pl. vizelethajtók)

9. Glükokortikoszteroidok

Módszerek

1. A vér oxigénszállító kapacitásának növelése

(pl. vérdopping, hemoglobin alapú vérpótlékok)

2. Gyógyszerészeti, vegyi vagy fizikai manipuláció

(pl. katéterezés, vizeletcsere és -manipuláció)

3. Géndopping

A WADC a felsoroltak mellett specifikusan egyes sportágakhoz kötve tiltja még pl. az alkohol és a béta-blokkolók használatát.

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2004/36. (09. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Demokratikus ellenzék
A 2014-es összefogás kudarca és tanulságai
Kényszermegoldás
Nyári kórházi kapacitásátadás
Vígszínház az egész világ
Marton László életműinterjúja
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra