Lengyelországban például vannak nők, akik jól képzettek, jók a szociális körülményeik, és politikusként, aktivistaként arra buzdítják a lengyel nőket, hogy maradjanak otthon, ne dolgozzanak, hanem legyenek csak anyák és feleségek – mondta előadásában Lukasz Jurczyszyn, a Varsói Egyetem kutatója. Paradoxon az is, folytatta, hogy a szélsőjobbos nők elítélik az abortuszt, ugyanakkor kiállnak a halálbüntetés mellett. Lengyelországban egyébként egészen veszélyes módon meg tudott erősödni egy szélsőjobboldali párt, az Új Jobboldali Kongresszus – az, amelyik elvenné a nők szavazati jogát. 2014-ben e párt szavazóinak több mint fele a fiatal korosztályokból került ki.
Petra Vejvodová, a Masaryk Egyetem munkatársa részletesen tanulmányozta a szélsőjobbos nők viselkedését és értékrendjét, illetve férfiakhoz való viszonyát. A cseh szélsőséges mozgalmak és pártok női tagjait két csoportba lehet osztani: a gondoskodó anyák, akik saját megítélésük szerint nemcsak férfitársaikról és gyermekeikről gondoskodnak, hanem a nemzetről is, illetve a harcosok, akik igyekeznek a férfiakénál is radikálisabb viselkedést felvenni, mondjuk akár börtönbe is menni, ha arról van szó. „Börtönbe került társaikat hadifogolynak nevezik” – mondja a cseh kutató, aki megfigyelte, hogy a nagy balhéknál, verekedéseknél a szélsőjobbos nőik általában azért vannak ott, hogy ápolják a „harcban” megsérült férfi társaikat. Csehországban a szélsőséges pártok 10 százaléka nő; ők a klasszikus női szerepek mellett teszik le a voksukat – persze csak ha más nőkről van szó, hiszen ők maguk szívesen csinálnak politikai karriert. Vejvodová mutatott pár kampányplakátot, amin jól megfigyelhető a szélsőséges nők korábban már említett két csoportja, a harcos és az anya. Egyes képeken csinos, kedves, mosolygós nők vannak, a cukiságfaktor az egekben, hiszen vagy egy aranyos kisbabával pózolnak, vagy kölyökkutyával. Más plakátokon pedig kitetovált, agresszív, jellemzően feketébe öltözött, rémisztő amazonok hirdetik a nemzeti harcot.
Németországban a jobboldali attitűddel rendelkező állampolgárok között nincsen aránybeli különbség férfiak és nők között, azonban a radikalizálódással (skinheadcsoportba vagy szélsőjobboldali pártba való belépés, bűncselekmények stb.) csökken a nők aránya – hallhattuk Michaela Köttigtől, a frankfurti egyetem professzorától. Míg a szélsőjobboldali skinheadcsoportok 30 százaléka nő, addig a szélsőjobboldali pártok tagjai között 7–20, a szélsőjobboldali identitásból végrehajtott bűncselekményekben pedig már csak 1–10 százalék. Németországban annak ellenére, hogy számos szélsőséges nőszervezet alakult a 90-es évek óta, él az a sztereotípia, hogy a nők nem tudnak bűncselekményekben részt venni, mivel nem elég kemények hozzá. Erre rá is játszik a komoly sajtó, hiszen – mint Köttig mondja – a nőket depolitizálják a cikkekben: úgy állítják be őket, mint akik nem is komoly elkövetők. Az is elmondható, hogy a férfiakat sokkal jobban üldözik ezeknél a bűncselekményeknél, mint a nőket, és a nők által szervezett akciók politikai háttere általában észrevétlen marad.
És itthon?
„Tudod, ez a téma annyira nem érdekli a nőket” – idézi Krekó Péter politológus, szociálpszichológus egy szélsőjobboldali válaszát arra a kérdésre, hogy miért nem voltak nők az idei fajvédő konferencián Budapesten. Krekó szerint a szélsőjobboldali mozgalmak a világot valamilyen szempontból a háború metaforájaként értelmezik. Háborúzni kell a külföldi befolyás ellen, a kisebbségek túlterjeszkedése ellen és így tovább. „Ez már a gondolatolvasás kategóriája, de talán a válaszadó arra gondolt, hogy a háború, a nemzetvédő politika a férfiak dolga” – mondja az elemző, aki arra kereste a választ kutatásában, hogy felülreprezentáltak-e a férfiak a szélsőjobboldali pártok támogatói között. Több ország szavazóit vizsgálva kiderült, hogy a szélsőjobbos szavazók körében egyértelmű a nemi egyenlőtlenség a a férfiak javára. Magyarország ebben is élen jár, akárcsak Bulgária, hiszen mindkét országban a szélsőjobboldali szavazók 70 százaléka férfi. (Ellenben a zöld pártok szavazói táborában felülreprezentáltak a nők.) Krekó kutatásából, amit Kovács Mónikával közösen végzett az ELTE PPK-n, kiderül, hogy a hatalom akarása, a mások vagy egy csoport feletti uralkodás iránti vágy a Jobbik számára a legfontosabb a hazai pártok közül. Ezenkívül azt is megvizsgálták, hogy a tekintélyelvű normák, tradíciók mennyire lényegesek egy pártnak. „Az LMP mellett a Jobbik szavazóiról derült ki az, hogy kevésbé tradicionalisták, mint a többi párt szavazói” – ismertetett egy meglepő eredményt Krekó, más eredmények pedig azt mutatják, hogy a jobbikos szavazók körében a legalacsonyabb a vallásosak aránya. De milyenek a jobbikos nők? „Nem rendelkeznek gyengébb hatalommotivációval, mint a jobbikos férfiak” – mondja az elemző.
| ||
| ||
Félix Anikó, az ELTE doktorandusza többek között azt kutatja, hogy a nők miért csatlakoznak szélsőjobboldali pártokhoz, illetve mozgalmakhoz, és ezekben milyen szerepet töltenek be. Három kategóriát különböztet meg: a kultúra hordozója, a harcos, illetve a spirituális nő. Az első típusba olyanok tartoznak például, akik felfedezik a szubkultúrában rejlő piaci lehetőségeket és ennek megfelelő tematikájú boltokat nyitnak. A paramilitáris szervezetekbe való belépést a nőknél sokszor az egyenlőség érzése motiválja. A harmadik típus vallási ideológia alapján csatlakozik a szélsőjobboldali mozgalmakhoz. „Az ősmagyar vallásnak alapvetően matriarchális gyökerei is vannak, ennek megfelelően ezek a nők egyfajta feminista, hatalomorientált követelést is meg tudnak valósítani” – mondja Félix, aki vizsgálata során arra is kitért, hogy melyek azok a tulajdonságok, amik miatt egy fiatal Jobbik-szavazóvá válik. A potenciális Jobbik-szavazó elfogadhatónak tartja a diktatúrát mint politikai berendezkedést, nyitottabb az ezoterikus dolgokra és az összeesküvés-elméletekre, illetve elutasítja, hogy a férfinak kellene lenni a kenyérkeresőnek. Mindez azért is elgondolkodtató, mert e kutatási eredmények ellentmondanak az általános képnek, amely a közvéleményben él a jobbikos szavazóról.
