A világ közepén – Szilágyi László, a PM bicskei polgármesterjelöltje

Belpol

Élhetetlen, csatornázatlan utcák, életveszélyes házak. A látványos beruházások mellett ez is jellemzi Bicske mindennapjait. Szilágyi Lászlót ezekről és az Orbán család port kavaró ügyeiről is kérdeztük.

magyarnarancs.hu: Milyen esélyeket jósol magának?

Szilágyi László: Azt lehet mondani, hogy napról napra növekszik a támogatóim száma. Érzem az utcán a szimpátiát, de majd meglátjuk vasárnap.

magyarnarancs.hu: Ellenfele, a fideszes Pálffy Károly négy év alpolgármesterkedés után mennyire népszerű Bicskén?

SZL: Az utcai beszélgetésekből az derül ki, hogy nem túl nagy a népszerűsége, még a Fideszen belül sem. Ettől függetlenül erős ellenfélnek tekintem, hiszen mögötte áll az egész apparátus, több pénzt tudnak mozgósítani, mindennap átadnak valamit. Orbán Viktor is itt járt a múlt héten, hogy megerősítse a bicskeieket abban, hogy a Fideszre szavazzanak. Az elmúlt egy hónapban elképesztő építkezéseket művelnek Bicskén, az elmúlt négy évben meg nem csináltak semmit – legalábbis a bicskeiek így élik meg. Én azt látom, hogy rengeteg a tennivaló ebben a városban, hiszen burkolatlan, illetve csatornázatlan utcák vannak, de ezzel nem foglalkozik a Fidesz. Nemrég közpénzből szerveztek egy nagy programot a helyi nyugdíjasoknak, 1100 idős embert hívtak meg, állítólag 200 ment el, de az erre fordított összeget megszavaztatták a közgyűlésen, ami szerintem elég sportszerűtlen.

false

 

Fotó: Facebook

magyarnarancs.hu: Mi a helyzet az Orbán család dolomitos kamionjaival, amik három éve keserítik a helyiek életét?

SZL: A napokban fordultam ezzel az ügyészséghez, mert a hatóságok nem tesznek semmit. A jegyző még csak nem is válaszolt a közérdekű adatigénylésemre. A környezetvédelmi felügyelőségtől ugyan kaptam választ, de olyat, mintha nem is válaszolt volna semmit. Nekem erős a gyanúm, hogy engedély sincs erre a tevékenységre. Úgyhogy továbbra is jönnek a kamionok, naponta két nagy adag dolomitot vagoníroznak be, és ennek eredményeképpen élhetetlen a környék, mert vastagon áll a fehér por.

magyarnarancs.hu: Mennyire vannak tisztában a bicskei lakosok azzal, hogy mindezt az Orbán családnak köszönhetik, hiszen a közrakodót Orbán Viktor apjának, Orbán Győzőnek a bányászati cége is használja?

SZL: Azt remélem, hogy ezt már mindenki tudja, hiszen az elmúlt hetekben sok sajtómegjelenés volt ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor nehéz lemérni ennek a konkrét ügynek a hatását. Országos szinten azt lehet elmondani, nem csökken a Fidesz népszerűsége, pedig mindent megtesznek érte, és mégsem. A helyi lakosokról azt tudom elmondani, hogy nem elégedettek az eddigi városvezetéssel, és egyáltalán nem boldogok a ténytől, hogy a jelenlegi alpolgármester indult a választásokon.

magyarnarancs.hu: Polgármesterként mi lenne a legelső dolga?

SZL: Át kell világítani az önkormányzat helyzetét, mert nem tudom, milyen állapotban van a kassza. Nehéz megmondani, hogy például az elmúlt egy évben mit műveltek, mert semmiféle dokumentum nincs ezzel kapcsolatban a honlapon. Szeretném megszüntetni a teljesen lehetetlen, túlárazott közbeszerzéseket. Átlátható rendszert kell létrehozni, legyen kint minden tender, nyilvános legyen az elbírálás és a pontrendszer. Ami most Bicskén folyik, az elképesztő pénzszórás, és fontos, hogy ezt megszüntessük, s átlátható, takarékos működést indítsunk el.

magyarnarancs.hu: Ezen kívül mit tart Bicske legégetőbb problémájának?

SZL: Rettenetes a szegénység. Van egy gyakorlatilag gettónak számító része a városnak, amit úgy hívnak, hogy Péró. Itt főleg romák élnek, nem egy esetben életveszélyes állapotú házakban. Ezeket az épületeket valamilyen módon ki kell váltani. Önkormányzati, szociális bérlakásokba kellene ezeket az embereket elhelyezni. Jelenleg szociális bizottsága sincs az önkormányzatnak, a polgármester egyszemélyi döntéssel osztja a segélyeket, így pedig nem lehet fenntartani a dolgokat. Létre kell hozni egy felelős bizottságot, amely megvizsgálja, hogy kik a rászorulók a városban, és azoknak kell segítséget nyújtani.

magyarnarancs.hu: A helyiek mit gondolnak a baloldali összefogásról?

SZL: Bicskén szerencsére nincsenek ebből konfliktusok, de szerintem hasonlóan vélekednek erről a helyi lakosok, mint az ország többi polgára. Ez egy feloldhatatlan állapot, amit a Fidesz idézett elő az új választási rendszerrel, és attól félek, hogy erre még jó ideig nem lesz igazi megoldása a baloldalnak.

magyarnarancs.hu: Az ön helyi kampányát befolyásolja a fővárosi baloldali pártok szerencsétlenkedése?

SZL: Nyilván a baloldali szavazók nem boldogok ettől a helyzettől. Könnyen lehet, hogy további szavazókat fordít el a választástól ez a hercehurca. Emellett azonban érzem, hogy mennyire elégedetlenek a városvezetéssel a bicskeiek, szerintem egy önkormányzati választásnál mindenki a helyi dolgokra koncentrál inkább.

magyarnarancs.hu: „Bicske a világ közepe!” – ezzel a mondattal is kampányol. Hogy kell ezt érteni?

SZL: Nyilván az itt élőknek jelenti a világ közepét Bicske, hiszen itt dolgoznak, itt házasodtak és itt fekszenek a halottaik is. Az én programom arra utal, hogy nagyon jó lenne idevonzani kulturális és gasztronómiai eseményeket. A főváros közelsége sajnos elszívja a kultúrára éhes közönséget Bicskéről. Nehéz közel a fővároshoz ilyen kicsi városnak nívós programokat szervezni, hiszen ahhoz, hogy ide jöjjenek messzebbről az emberek valamiért, kellenek például szálláshelyek. Van egy szőlőhegy, ami most elég lepukkadt állapotban van, de egyre többen költöznek oda. Ennek a területnek a fejlesztésével szépen lassan fel lehetne kapaszkodni a borturizmushoz. A szőlőhegy rendbetétele egyfajta kitörési pont lehetne Bicske számára turisztikai szempontból.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.