Tavaly ősszel kisebb felzúdulást váltott ki a tankönyvkiadók körében, hogy az új kerettantervek és a tankönyvvé nyilvánítás részletes szabályait tartalmazó rendelet ismerete nélkül kellett megkezdeni az első, ötödik és kilencedik osztályos anyagaik átdolgozását. A tét azért sem volt kicsi, mert az idei tanévtől az elsősök már ingyenes, tartós tankönyveket kapnak, így az új tanrendhez igazodó kiadványok elvileg hosz-szú évekig az iskoláknál maradnak (lásd: Egykönyves olvasók, Magyar Narancs, 2012. december 6.). A Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete (TVOT) akkor a kerettantervek bevezetésének egyéves elhalasztására kérte a minisztériumot. Hiába, a végleges kerettantervek decemberre elkészültek, a tankönyvrendelet február végén jelent meg, a kiadók pedig - Szarvas-Ballér Judit testületi elnök tájékoztatása szerint - rohammunkában elvégezték a szükséges átalakításokat.
"Számítottunk arra, hogy a sok bírálat ellenére a kerettanterveken nem nagyon fognak változtatni a tervezethez képest, és bíztunk abban is, hogy a tankönyvrendelet sem írja át alapjaiban a minősítés szabályait. Így a kiadók - lényegében biankóra - már ősszel elkezdték saját anyagaik összevetését a tantervek tervezeteivel, és az átdolgozások előkészítésének is nekiláttak" - mondta a Narancsnak a TVOT elnöke. Szarvas-Ballér Judittól azt is megtudtuk, hogy a szükséges változtatások mértéke eltérően alakult az egyes évfolyamoknál és tantárgyaknál, az első osztályos könyvekben gyakran szinte semmit sem kellett átírni, míg az ötödikes történelem- és természetismeret-könyvek jelentős átdolgozásra szorultak. A testületi elnök szerint a kiadók a maximumot hozták ki a helyzetből, bár azt elismeri, hogy a bizonytalanság és a sietség miatt az egyes tankönyvek alapvető szemléletének, felépítésének átgondolására nem maradt idő, a szakemberek inkább a meglévő kínálatot igyekeztek az új elvárásokhoz igazítani.
A tankönyvvé nyilvánítás szabályain végül alig módosított a kormány, a kevés változást a kiadók inkább pozitívan értékelik; ilyen például a sokat bírált "számolós szabályok" - meghatározott karakterszám, képek vagy kérdések arányának - eltörlése. Szarvas-Ballér azt is örömmel tapasztalta, hogy az Oktatási Hivatal munkatársai idén a korábbinál gyorsabban és rugalmasabban dolgoztak, egy minősítés 30-60 nap alatt lefutott, a tankönyvjegyzéket pedig hetente frissítették. Más kérdés, hogy az iskolákkal
nem lehetett betartatni
a tankönyvrendelés törvényi szabályozásának bizonyos pontjait. Előírás szerint a rendelés leadása után már csak a darabszámon módosíthattak volna az intézmények, a kiadók azonban - legalábbis a Könyvtárellátó Nonprofit (Kello) Kft. informatikai rendszerén keresztül - úgy látták, hogy gyakran a tankönyvcsomagok ösz-szetétele is változott, ami okozott némi nehézséget a nyomdai kivitelezésben.
A tankönyvterjesztésben még 2011-ben monopolhelyzetbe hozott, de a gyakorlatban idén debütált állami céggel egyébként sem jártak jól a tankönyves vállalkozók. A Kello az 1000 példányszám feletti tankönyveknél 20, az az alattiaknál 10 százalékos árrést alkalmaz, ami Szarvas-Ballér Judit szerint összességében még a kis kiadóknak is nagyobb teher, mint a korábbi piaci terjesztők által elkért 12-15 százalék. (Hoffmann Rózsa közoktatásért felelős államtitkár viszont azt nyilatkozta a hír24.hu-nak, hogy a "Kello 20 százaléka nagyjából megfelel a korábbi átlagnak".) Ráadásul a Kello a korábbi gyakorlatnál később, október 31-i határidővel fizet a kiadóknak, ami a TVOT elnöke szerint likviditási problémákhoz vezethet, és akadályozhatja a további fejlesztések - jövőre a második, hatodik és tizedik osztályokban lépnek életbe az új kerettantervek - zavartalan lefutását.
Az állami cég új tankönyvterjesztési rendszerével meggyűlt a bajuk az iskoláknak is; a Narancsnak egy Pest megyei általános iskola tankönyvfelelőse úgy fogalmazott, hogy már hat éve csinálja a tankönyvrendelést, de idén legalább olyan nehéz volt mindent újra megtanulni, mint a legelső évben. Hivatalos segítséget nem kapott, a tankerület oktatási referense egyszerűen ráhagyta a dolgot, a Kello ügyintézői pedig sem telefonon, sem e-mailen nem voltak elérhetők. Végül több iskola tankönyvesei együtt fejtették meg az informatikai rendszert, amelyet forrásunk szerint innen már nem volt bonyolult használni, bár a sajtóban több helyről is rendszeres leállásokról és adminisztrációs hibákról számoltak be az érintettek. A lapunk által megkérdezett pedagógus inkább a különböző határidők hektikus és utolsó pillanatban történő módosítása miatt panaszkodott: szerinte ezzel azok jártak rosszul, akik időre elvégezték a munkát. "Én megértem, hogy nem mindenki tudta megcsinálni az előre kijelölt határidőre, de ha korábban szólnak, nem költök pizzára, mert főzni is marad időm a rendelések leadása előtt" - mondta. Emellett nagy érvágásként érte az is, hogy a feladat elvállalása után derült ki: jelentősen csökken a munka díjazása. Míg a tankönyvfelelősök korábban 6-7 százalék jutalékot kaptak a megrendelt tankönyvek után, most gyerekenként 100 forint jár nekik, ami például forrásunk esetében azt jelenti, hogy 100-120 ezer forintról 20 ezerre csökken a jutalma a nagyjából háromheti tanításnak megfelelő munka után. Nevetségesnek tartja a csökkentés indoklását is, miszerint a magas jutalék azért volt igazságtalan, mert más feladatokért - például versenyre felkészítés, ünnepi műsorok megrendezése - nem járt díjazás. "Ezeket az egyéb feladatokat mindenki végzi, így én is, tankönyvfelelősnek pedig bárki jelentkezhetett. A mi iskolánkban ketten voltunk, ezért külön vettük az alsó és felső tagozatot" - mondta.
Az új rendszer
előnyének látja viszont, hogy a tankönyveket névre szóló csomagokban, fóliázva szállítják ki, így egyszerűbb a kiosztás, illetve annak is örül, hogy a szülők nem készpénzben, hanem előre, a Kellónak címzett csekken fizethetik be a tankönyvek árát. "Ez is egyszerűsíti a kiosztást, de még fontosabb, hogy nem kell milliós összegekkel mászkálnom a bankba" - fejtegette. Szülői oldalról azonban nem alkalmazkodott mindenki ilyen könnyen az új fizetési szisztémához, a július 31-i határidőre a Kello közleménye szerint csak a tankönyvek 80 százalékát fizették ki, ezért a fizetési határidőt Hoffmann Rózsa kérésére augusztus 15-ig meghosszabbították - az államtitkár az idézett interjúban azt mondta, "lehet úgy kérni, hogy azt teljesítsék".
Az viszont, hogy a meghoszszabbított határidőre ki fizette be a könyvek ellenértékét, még közvetlenül az iskolakezdés előtt sem volt teljesen egyértelmű a tankönyvfelelősöknek. Szeptember 1-jei beszélgetésünk során a tankönyvfelelős azt mondta, névre szóló csekkeket kapott az iskola azok számára, akik még nem fizettek, ez az ő 130 fizetős diákjából majdnem 50-et érint. "Az nem világos, hogy nekik ki kell-e osztani a könyveket addig, amíg nem fizetnek. Egy olyan e-mailt kaptunk, hogy jogosultság változása esetén utalástól függetlenül jár a tankönyv, ezt az igazgatónk úgy értelmezi, hogy mindenkinek ki kell osztani. Szerintem viszont semmi sem garantálja, hogy a pénz is megérkezik" - mondta. A jogosultságok változását (tehát amikor egy diák az előzetes felméréshez képest ingyen tankönyvre válik jogosulttá, vagy éppen elveszíti ezt a jogát, például harmadik testvér megszületése vagy a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény megvonása miatt), illetve az egyéb előre nem látható változásokat (bukás, ki- vagy beiratkozás) egyébként is rugalmatlanul kezeli a rendszer. Forrásunk szerint korábban lehetőség volt arra, hogy ha adott könyvből egyszerre volt többlet és hiány, akkor egyszerűen másik gyereknek adták át, mint akinek megrendelték. Ám mivel az új rendszer nem iskolánként, hanem gyerekenként számláz, ez a lehetőség megszűnt: a visszárut minden esetben be kell küldeni a Kellónak, a hiány után pedig pótrendelést kell leadni. A pótrendelések teljesítésének gyorsasága egyébként is jó vizsgája lesz a központosított terjesztésnek, hiszen amíg nem érkezik meg minden könyv, "sok gyerek kénytelen lesz a padtársáéból tanulni".
Már ha a padtársnak időben megjön a könyve. A kiszállítással is voltak ugyanis problémák, hiába vont be a Kello számos alvállalkozót a terjesztésbe. Vélhetően Sipos Imre közoktatásért felelős államtitkár sem a "szülői panaszok" miatt tette át szeptember 2-ra a tankönyvek átadását "szabotázst" is emlegető levelében, hanem azért, mert sejtette: egyes iskolákba csak ekkorra érkeznek meg a könyvek. Forrásunk iskolájába augusztus 23-án futottak be a tankönyvek, amiről a terjesztő előző nap délután 5-kor küldött értesítést, így pusztán a véletlennek köszönhető, hogy a tanárok az intézményben tartózkodtak, és élőláncot alkotva behordták a több raklapnyi könyvet az intézménybe. Igaz, a cipekedés a korábbi rendszerben sem volt teljesen kiküszöbölhető, de legalább előre lehetett tudni az időpontját, így a Narancsnak nyilatkozó tankönyvfelelős barátok, gyerekek segítségét tudta kérni. "Most viszont, ha fél órával később érkeznek, nem tudom, mit csinálok" - mondta. Azt is teljesen életszerűtlennek tartja, hogy a helyettes államtitkári levél szerint az első tanítási napon, osztályfőnöki órán kellene kiosztani a könyveket, hiszen a szülő jelenléte mind az átvétel igazolása, mind az esetleges problémák megbeszélése miatt elengedhetetlen. Az elsősök kivételével ezért náluk az első nap délutánján vehetik át tankönyvcsomagjukat a tanulók, ami további késlekedéseket jelent, és pluszterhet ró a tankönyvfelelősökre, akiknek már a tanítással kellene foglalkozniuk. Ha az augusztus 24-ei utasítás néhány nappal később érkezik, akkor forrásunk intézményében is idő előtt osztottak volna, mint ahogyan ezt számos helyen megtették, kimerítve, ugye, a szabotázs fogalmát. Az egész mizéria talán legbeszédesebb példája, hogy a törökbálinti Bálint Márton Általános és Középiskolában az első napra bekérték a diákoktól az összes - napokkal korábban kiosztott - tankönyvet, az index.hu információi szerint azért, mert Orbán Viktor miniszterelnök is ellátogatott a tanévnyitó ünnepségre.
Szarvas-Ballér Judit a terjesztés körüli káoszt nem kívánta a tanévkezdés előtt kommentálni, csupán annyit szögezett le, hogy a kiadók időben beszállították a kiadványokat a raktárakba. "Nyilván a munkánk nem ér semmit, ha a könyvek szeptemberre nem jutnak el a tanulókhoz" - tette hozzá.
A kiadókat jelen pillanatban jobban foglalkoztathatja a tankönyvkiadás államosításának réme. Az ötlet először tavaly év elején merült fel, amikor az Index.hu információi szerint egy háttéranyag is készült a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban a tankönyvkiadási monopóliumban rejlő lehetőségekről és veszélyekről. Újabban az azóta névváltoztatáson átesett Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetői
ismét gyakran emlegetik
a tankönyvpiac szűkítésének tervét: nemrég Hoffmann Rózsa arról beszélt, hogy ha nem is egy, de két-három tankönyv bőven elég lenne a választás szabadságához, és az is elfogadható számára, ha a könyvek jelentős részét állami kiadó jelenteti meg. Balog Zoltán pedig arra figyelmeztette frakciójának tagjait, hogy mivel több tízmilliárdos piacról van szó, a kormány terveinek ellenzői várhatóan különböző gazdasági érdekcsoportokat képviselnek. A piaci szereplők körében elterjedt - Szarvas-Ballér Judit is több helyről hallotta az információt -, hogy a kormány az 1995-ben alapított, tavaly novemberben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tulajdonába került Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadót (NKTK) szemelte ki a vezető szerepre. A teljes piac kiszolgálásához nincs megfelelő infrastruktúrája az NKTK-nak, így könnyen lehet, hogy egy nagyobb kiadóba vásárolná be magát a cég; legújabban a Mozaik Kiadó merült fel ebben az összefüggésben.
A piacfoglalás törvényi előkészítése egyébként már tavaly nyáron megtörtént, amikor a kormány beleírta a tankönyvtörvénybe a miniszteri pályázatok lehetőségét. A miniszteri pályázaton megfelelt művek automatikusan felkerülnek a tankönyvjegyzékre, az iskoláknak pedig kötelezően ezeket kell választaniuk adott tantárgyra és évfolyamra, a jegyzéken szereplő, nem pályáztatott könyvekből nem rendelhetnek. Eddig egy pályázatot sem írtak ki, a jövőbeli minősítési elvek sem ismertek, mindenesetre nem zárható ki, hogy Balog Zoltán bizonyos tantárgyakból csak egyetlen könyvet enged át a szűrőn. A TVOT elnöke szerint a két párhuzamos minősítési rendszer bevezetésének célja nem nagyon lehet más, mint a politikai-ideológiai nyomásgyakorlás, és a minisztérium tavalyi cikkünkhöz adott válasza sem biztatóbb: e szerint "a nemzeti tudat átörökítése és a nemzetgazdaság fejlődése szempontjából fontos szerepet játszó tantárgyak esetében a kormányzat közvetlenül akar részt venni a tankönyvfejlesztés ellenőrzésében".
A TVOT tavaly ombudsmanhoz fordult a tankönyvtörvény módosítása miatt, Szabó Máté azonban a végrehajtási rendeletek kiadása előtt nem kívánt nyilatkozni a rendelkezések esetleges alkotmányellenességéről, azaz arról, hogy sértik-e a tanulás és tanítás szabadságát vagy a művelődéshez való jogot. Hozzátette ugyanakkor, hogy a rendeletek elmaradása jogbizonytalanságot okoz, ezért arra kérte Balog Zoltánt, hogy "adjon ki jogszabályt a pályázati eljárás keretében a hivatalos tankönyvjegyzékbe történő felvételről". Mint láttuk, a tankönyvrendelet február végén megszületett, a pályázati folyamatról azonban ezután sem tudhatnak sokat az érdeklődők, nem ismertek a minősítés szempontjai, mint ahogy az sem, mikor, mely évfolyamok és mely tantárgyak esetében lesz pályázat. Sőt, az sem világos, hogy kiadóktól vagy szerzőktől várja a pályaműveket a minisztérium.
Az államosítás Damoklesz-kardja tehát továbbra is ott lebeg a kiadók felett, Szarvas-Ballér Judit különösen azt tartaná felháborítónak és tisztességtelennek, ha a minisztérium előre kiosztaná a lapokat a kiszemelt kiadóknak - az oktatásirányítási rendszertől mindenesetre nem tartja idegennek ezt a megoldást. Abban viszont biztos, hogy az egykönyves vagy néhány könyves felállás már középtávon súlyos minőségromláshoz vezetne.
