Interjú

„Mint a nagy királyok”

Wittinghoff Tamás polgármester Budaörs és a kormány harcairól
szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2017/26. (06. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Első fokon megnyerte Budaörs önkormányzata az iskolák átvételének ügyében indított kártérítési pert az állam ellen. Wittinghoff Tamás szerint más esetekben is látszik, hogy a Fidesz kifejezetten bünteti Budaörsöt. A polgármester jövőre kormányváltást szeretne, ennek esélyeiről is kérdeztük.

Magyar Narancs: Azt állították a bíróság előtt, hogy az iskolák működtetésének állami átvétele után kivetett „szolidaritási hozzájárulás” diszkriminatív Budaörsre nézve. Mire alapozták ezt?

Wittinghoff Tamás: A tényekre. A szolidaritási hozzájárulás viszonylag kevés települést érint, és azok közül is csak néhánynak kell a saját bevételei terhére fizetnie. Az önkormányzati törvény, az Alaptörvény és az önkormányzatok európai chartája is kimondja egyébként, hogy az önkormányzati vagyon – ahová saját bevételeink tartoznak – nem elvonható. A perben az állam ügyvédje felhozta, hogy Győrtől kétszer annyit vonnak el, mint tőlünk, ezért nem diszkriminatív a szabályozás. De Győr négyszer akkora város, és 2010 óta 210 milliárd forintot kapott fejlesztésre, nemrégiben is járt ott Orbán Viktor a Modern Városok Program keretében. Budaörs fejlesztési támogatása a nullához konvergál, az elvonás pedig teljesen törvénytelen, és összességében egyértelműen diszkriminatív is.

MN: Hogyan jött ki a Budaörs által fizetendő 2,1 milliárd forint?

WT: A költségvetési törvénybe csempészték be egy éjszaka a szolidaritási hozzájárulást, amelyet nem neveznek adónak. Összegét a települések egy főre eső adóerő-képessége után állapították meg. Ez igazságtalan, mert az adóerő-képesség egy elméleti szám: ennyit tudna beszedni az önkormányzat, ha minden adónemből a maximumot vetné ki. A tényleges adóbevétel ennél alacsonyabb, mert kedvezményekkel ösztönözzük a befektetést, a helyi gazdasági aktivitást. A másik probléma, hogy az önkormányzatok állami támogatását jó másfél évtizede az adóerő-képesség alapján csökkentik. Emiatt Budaörs állami támogatása 15 éve a költségvetése 10 százalékát sem éri el. Most a már csökkentett összegből rendeltek el újabb elvonást. Olyan ez, mintha valaki befizetné az adóját, és utána arra köteleznék, hogy a fizetése egyötödét fordítsa a nehéz helyzetben lévő szomszéd megsegítésére.

MN: Budapest miért maradt ki ebből a legalább látszólag objektív rendszerből?

WT: A legbájosabb, hogy a perben a fővárost is felhozták példaként, miközben Budapest kivételként szerepelt a 2017-es törvényben. Hogy 2018-ban kell-e fizetnie, azt nem tudom. De nem pártolom a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” hozzáállást, nem hiszem, hogy Budapest esetében jogos lenne az elvonás. Az önkormányzatok finanszírozása a feladataik és kötelezettségeik alapján, ne pedig hasraütésszerű döntésekkel történjen.

false

 

Fotó: Bankó Gábor

MN: Ez a per végső soron arról szól, hogy az önkormányzat már befizette a pénzt, és szeretné visszakapni.

WT: Elvonták a pénzt, az önkormányzatnak arra sincs módja, hogy a polgári engedetlenség eszközéhez nyúljon, mint a civil szervezetek a civil törvény elfogadása után. Nem volt más lehetőség, mint hogy az érdekérvényesítés jogi útját válasszuk. Szomorú, hogy utólag kell keresnünk az igazunkat. A törvényalkotást semmilyen egyeztetés, hatástanulmány nem előzte meg, egy parlamenti képviselő azt nyilatkozta, hogy a szavazáskor nem is tudták, mely településeket érinti majd a jogszabály. Ami nem történhet meg egy jogállamban, azt ebben az eljárásban mind pontosan lehetett látni. Hozzáteszem, nem úgy indult a történet, hogy mi perre akartunk menni. Levelet írtunk a térség országgyűlési képviselőjének és a miniszternek is, de több körben semmitmondó válaszokat kaptunk. Amikor világossá vált, hogy a józan párbeszédre nincs esély, akkor döntöttünk úgy, hogy az összes lehetséges jogi utat igénybe vesszük.

MN: A szolidaritási hozzájárulás elvben arról szól, hogy az állam megnézte, mennyit költöttek eddig az iskolák működtetésére az önkormányzatok, és most az egész összeget a gazdagabb településektől szedi be?

WT: Mi körülbelül évi 700 millió forintot költöttünk az iskoláink működtetésére, ennek a háromszorosát vonták el. Az egész országban 21 milliárdot kívánnak beszedni 2017-ben szolidaritási hozzájárulás címén, Budaörsre ennek az egytizedét vetették ki, ami lakosságarányosan döbbenetes szám. De lehet, hogy én tudok valamit rosszul, és a 30 ezres település időközben egymilliósra duzzadt.

MN: A 2,1 milliárd és a korábban erre fordított 700 millió között 1,4 milliárd a különbség. Honnan hiányzik most ez a pénz?

WT: Hitelt kellett felvennünk, hogy az idősotthon évek óta tervezett fejlesztését vagy az óvodabővítést megvalósítsuk. Ezek kötelezően elvégzendő, de legalábbis evidensen az önkormányzat hatáskörébe tartozó feladatok. Emellett 15–20 milliárdnyi fejlesztési igény is lenne a városban. Ha most szó nélkül belemegyünk abba, hogy a bevételeinket elkezdjék kiszivattyúzni, akkor jövőre majd kétszer ennyit vonnak el. Hol a határ?

MN: Az elvonást egyébként úgy kell érteni, hogy leveszik az összeget az önkormányzat számlájáról?

WT: A kincstár egyszerűen inkasszál, egészen elképesztő. Ráadásul nem ez az első Budaörssel kapcsolatos döntés, amelyben nagyon furcsa érzései támadhatnak az embernek. A 2015-ös útdíjreformkor például fizetőssé tették a városon áthaladó, a belső úthálózatnak is részét képező autópálya-szakaszt. Aminek a többsávosítására, megvilágítására, felüljáró-rendszerének kiépítésére előzőleg milliárdokat költöttünk. Akármit mondanak, az útdíj hatására kimutathatóan és jelentősen nőtt a forgalom Budaörs alacsonyabb rendű útjain. Ezek a szakmainak álcázott döntések nem véletlenül érintenek pont minket negatívan.

MN: Az eljárás egyik fő kérdése, hogy egyáltalán lehet-e az állam ellen kártérítési pert indítani. Ha alkotmányellenesnek tartják a szabályozást, miért nem azt kérik, hogy a bíró az Alkotmánybírósághoz forduljon?

WT: El kell választani az ügy közjogi tartalmát a károkozástól. Az Alkotmánybírósághoz is készült beadványunk, de a kártérítési per is fontos, precedensértékű lehet. Az államot képviselő ügyvédnek az volt az álláspontja, hogy az állam immunitást élvez, mint a nagy királyok annak idején. Azt csinál, amit akar, nem lehet kérdőre vonni. Ez tévedés. Ugyanez a kormány 2014-ben, a polgári törvénykönyv újraírásakor az indoklásban egyértelművé tette, hogy az állam semmilyen tekintetben nem kivétel, ha törvénykezéssel vagy más módon kárt okoz az egyénnek, a közösségnek, azért polgári perben köteles helytállni.

MN: A 444.hu cikkéből az is kiderül, hogy egy másik perben arra próbálják kötelezni a Klebelsberg Központot, hogy legalább annyit költsön a budaörsi iskolákra, amennyit eddig önök költöttek…

WT: …illetve a törvényi kötelezettségeinek tegyen eleget. A törvény azt mondja, hogy az intézmények évenkénti felújítási-karbantartási munkáira az előző évi amortizációval megegyező összeget kell költeni. Ez a tankerületi központnak átadott budaörsi iskoláknál körülbelül 190 millió forint. Ehhez képest márciusban azt mondta a tankerület, hogy az idén egyetlen fillért sem terveztek be erre. Érdekes módon mára eljutottunk odáig, hogy 130 millió körüli értékben mégis elvégeznek felújításokat. Ennyi eredménye legalább volt a keménykedésünknek.

MN: Ha a bíróság elfogadja a „jogalkotással okozott” kár kategóriáját, Budaörs más ügyekben is indíthat pert? Akár a már említett útdíjügyben?

WT: A közgondolkodásra lehet komoly hatással, ha a bíróság kimondja, hogy a hatalomnak, a törvényalkotásnak is vannak korlátai. A jogállam lényege, hogy a jogszabályok nemcsak az állampolgárokat, hanem a törvényalkotó és végrehajtó hatalmat is korlátozzák. Az elmúlt rendszerből táplálkozik az az államot szentnek és sérthetetlennek gondoló mentalitás, amely a magyar társadalomban sajnos polgárjogot nyert. Sokan lehajtott fejjel veszik tudomásul a nyilvánvaló jogsértéseket. Nagyon helyes, hogy a civiltörvény kapcsán több civil szervezet a polgári engedetlenség eszközéhez fordult. Egy önkormányzat ezt nem tudja megtenni, mégsem vehetjük tudomásul, hogy az általunk képviselt közösség pénzét egyszerűen ellopják.

MN: Konkrét ügyre nem gondol, ahol ugyanígy perelhetnének?

WT: Ha azt tapasztaljuk, hogy az intézményeinkben a tankerület nem tesz eleget a kötelezettségének, ha elkezdenek lepusztulni, akkor nyilván fogunk élni ezzel a lehetőséggel. De nem örülnék, ha erre kellene berendezkednünk. Sokkal helyesebb volna, ha már a törvényhozás előtt egyeztetnének az érintettekkel. Miután a Magyar Önkormányzatok Szövetségének polgármesteri tagozatát is vezetem, pontosan tudom, hogy bármit is állítanak a perben, erről a törvényről nem konzultáltak senkivel.

MN: Ha már a MÖSZ-t említette, a többi önkormányzat miért nem ilyen hangos? A fejlesztési pénzek miatt?

WT: Fortélyos félelem igazgat. Járt nálam olyan polgármester, aki elmondta, hogy nagyon szurkol, de nekik most pályázati pénzeik forognak kockán, ezért nem merik beperelni az államot. Beígérnek fejlesztéseket az önkormányzatoknak, és egyúttal figyelmeztetik őket, hogy ha nem viselkednek megfelelően, ne számítsanak semmire. Ezek az eszközök egy demokratikus jogállamban elképzelhetetlenek.

MN: Ha azzal keresné meg Orbán Viktor, hogy Budaörs is részt vehet a Modern Városok Programban, mit reagálna?

WT: Nagyon meglepődnék, és elég nehéz helyzetbe kerülnék, de ennek a veszélyét nem igazán érzem. Kiszámítható, hosszú távon egyértelmű működési és finanszírozási feltételekre van szükségük az önkormányzatoknak. Tisztességtelen és erkölcstelen az államháztartás olyan módon való működtetése, hogy a miniszterelnök elmegy a baráti településekre, és beígéri a milliárdokat. Aztán vagy megkapják, vagy nem.

MN: Átevezve az országos politikára, többször nyilatkozta, hogy az ellenzéki pártoknak minden egyéni választókerületben meg kellene egyezniük.

WT: Semmiképpen sem arra gondolok, hogy a pártok üljenek le, és mutyizzanak. Az előválasztásban sem hiszek, mert a Fidesz azt úgy meghekkelné, hogy a fal adja a másikat. Egyéb módszerekkel is meg lehet állapítani, hogy egy-egy választókerületben kit gondolnak a szavazók a legesélyesebb demokratikus ellenzéki jelöltnek. A közvélemény-kutatás nem egy bonyolult módszer, és ha az összes szervezet beleteszi a pénzt, nem is annyira drága. Nagyon helyes, hogy a pártok versengenek egymással, de jelöljenek ki egy időpontot, amitől kezdve az együttműködésen lesz a hangsúly. Persze nem a 2014-es, kabarészámba menő összefogásra gondolok, hanem például Kész Zoltán veszprémi sikerére, vagy arra, hogy a budaörsi önkormányzati választáson minden választókerületben sikerült nyernünk. Mi ezt „Hegylakó-projektnek” hívjuk: mindenhol csak egy maradhat, hogy kicsoda, az demokratikus folyamatban, a választókat bevonva dőljön el.

MN: A nyilatkozatok mellett tud valamit tenni ennek a projektnek a megvalósulásáért?

WT: Abban bízom, lesz hatása annak, ha ezt sokan, sok helyen elmondjuk. Remélem, hogy előbb-utóbb észhez tér az ellenzék. Még most sem késő, bár már régen a 24. óra közelében járunk.

MN: El is indulna az itteni körzet képviselőjelöltjeként?

WT: Nagyon örülnék, ha nem kellene elindulnom. Szeretném a polgármesteri munkát folytatni, ezt értem, megtanultam, két és fél évtized alatt egy kicsit rutinná is vált, de sok mindent érdemes és kell még tenni a településért. Nem vonz a nagypolitika. Ha lenne olyan helyi jelölt, akit a demokratikus ellenzéki szavazók támogatnának, akkor én is minden erőmmel segíteném.

MN: Többen meglepetéssel fogadták, hogy nem lépett be Gémesi György gödöllői polgármester városvezetőkből álló Új Kezdet pártjába. Miért nem?

WT: Gyurit is támogatom, de ebben a kérdésben nézeteltérés volt közöttünk, amit nem sikerült feloldani.

MN: Mármint abban a kérdésben, hogy mindenütt egy jelölt induljon?

WT: Igen, az Új Kezdet azt mondta, hogy mindenhol jelöltet fog állítani. Ez egy szép, ambiciózus törekvés, és biztos remek lenne, ha őszre egyedüli, átütő erőként jelennének meg az ellenzéki oldalon, de ez egy illuzórikus forgatókönyv. Egyedül nem lesznek elég erősek, és a Momentum sem lesz egyedül elég erős. Külön-külön egyik szervezet sem lesz az. Hiszek abban, hogy a józan ész végül felülkerekedik, az ellenzéki pártok belátják, hogy 2018 egyetlen célja a politikai berendezkedés megváltoztatása lehet. Mert ha még néhány évig ez a kormány marad, az ország végérvényesen tönkremegy. Nemcsak egymillió ember akar majd kivándorolni, hanem mindenki, akiben még van egy kevés tettvágy.

765 millió, kamatostul

Budaörs 1991 óta hivatalban lévő – 2009-ig SZDSZ-es színekben politizáló, azóta a Budaörs Fejlődéséért Egyesület jelöltjeként induló – polgármesterével csütörtök délután beszélgettünk. Pénteken a Fővárosi Törvényszék ki is hirdette az elsőfokú (rész)ítéletet a Budaörs vs. magyar állam perben. A bíróság a 2017 januárja és áprilisa között elvont szolidaritási hozzájárulás miatt 765 millió forint és annak kamatai megfizetésére kötelezte az államot. Bene Lajos bíró a következő tárgyalást 2018 januárjára tűzte ki, akkor születhet döntés a május és de­cember között kifizetett összegekről. A további állami elvonás ideiglenes intézkedéssel történő megtiltását ugyanakkor nem tartotta indokoltnak a bíróság.

Az Index tudósítása szerint a bíróság Budaörsnek adott igazat abban a kérdésben, hogy „kizárólag sarkalatos törvényben lehetne az önkormányzatot közteherviselésre kötelezni a saját bevételei terhére. A döntés szerint a szolidaritási hozzájárulást kizárólag az önkormányzatoknak járó, központi költségvetési finanszírozásból lehetne elvonni, az önkormányzatok saját bevételeinek terhére nem lehet így pénzt szedni. A törvényszék tehát arra jutott, hogy az állam jogalap nélkül gazdagodott Budaörs rovására, ezért az így szerzett pénzt (vagyoni előnyt) köteles visszatéríteni.”

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2017/26. (06. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1 rworse
    rworse
    2017. július 16., 06:42
    Hajrá.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Betyárból kiskirály
A Toroczkai-birodalom – riport Ásotthalomról
A nagy begyűjtés
Mészáros Lőrinc és a tőzsde
Színházi melléklet
Máté Gábor, Kováts Adél, Kultúrbrigád
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra