Interjú Mihancsik Zsófiával

„Nem akarjuk abbahagyni”

  • Gaal Ilona
  • 2013. január 31.

Belpol

magyarnarancs.hu: Három évvel ezelőtt miből indult az oldal?

Mihancsik Zsófia: Tizenketten, a világhoz hasonlóan viszonyuló emberek, úgy gondoltuk, hogy szükség van egy olyan fórumra, ahol a saját értékrendünk alapján elmondhatjuk véleményünket. Ketten vállaltuk a napi kulimunkát, Kelemen László, a web- és hírszerkesztő (az oldal informatikai fejlesztését is ő végezte), én meg mint felelős szerkesztő és mindenes. Gyakorlatilag 24 órás üzemként működünk. Induláskor kettőnk megtakarításából finanszíroztuk a működést. A gondok akkor kezdődtek, amikor ez a kis tőke elfogyott. A tizenkét Galamus-tag, illetve a vendégszerzők is ingyen írtak, a hírszolgáltatáshoz szükséges MTI-előfizetést, a szerverhotelt, az évente azért tetemes cégköltségeket – kft.-ként működünk – és a mi kettőnk megélhetését kellett volna kitermelni.

 


 

magyarnarancs.hu: Honnan reméltetek bevételt? A honlapról tartalmilag és szerkezetileg is süt, hogy nem üzleti vállalkozás.

MZS: Meggyőződésünk, hogy szükség van olyan véleményújságra, amely minden igazodási kényszer nélkül működik. Abban bíztunk, hogy lesznek olyan támogatók, befektetők, akik szintén így gondolják. Nem voltak. 2011 tavaszára fogyott el a mi pénzünk, akkor kértünk segítséget az olvasóktól. Azt kértük, fizessenek elő az egyébként ingyenesen is elérhető tartalomra.

magyarnarancs.hu: Akkor hányan olvasták az oldalt?

MZS: Körülbelül hatezren. Néhány százan előfizettek, ez a szám mára 800-ra nőtt. Kapunk 5-600 forintos támogatást is, vagyis látszik, hogy az emberek igyekeznek segíteni, de nincs pénzük.

magyarnarancs.hu: És hányan olvassák ma a Galamust?

MZS: Naponta 8–12 ezer olvasónk van, ehhez jönnek még azok, akik a Facebookon olvasnak bennünket. Közel 7 ezer lájkolónk van – ők a honlapra nem jönnek fel –, és egy-egy új írást 2–6 ezren olvasnak el ott.

magyarnarancs.hu: Menet közben kiszállt Parászka Boróka, Balogh S. Éva, Niedermüller Péter és Lévai Júlia. Pártkötődés, meggyőződésbeli ellentét, vagy valami más húzódik meg a lépések mögött?

MZS: Mindenkinél más, többnyire személyes okok, például a megélhetés. De nem pártkötődésbeli és nem meggyőződésbeli ellentét.

magyarnarancs.hu: December közepén már jelezted az olvasóknak, hogy nagy a gond, január közepén pedig le is álltatok a tartalomszolgáltatással. Miért akkor?

MZS: Mert akkorra már egymillió forintra duzzadt az adósságunk, bevételünk pedig nincs. Amikor kitettük a közleményt, egy olvasó rögtön komoly felajánlást tett, és írt egy konkrét, támogatásra szóló felhívást is. Nem rajtunk múlik, pénzt csinálni nem tudunk, csak azt tudjuk, hogy mi nem akarjuk abbahagyni.

magyarnarancs.hu: Nagyon hatékonyan olvasható hírszolgáltatásotok van, ritka alapos hírösszefoglalókkal és a külföldi lapok magyar vonatkozású cikkeinek fordításaival. És ott vannak a véleménycikkek, valamint Bolgár György klubrádiós interjúinak a leírt változatai. Ez nem eladható?

MZS: Ezek szerint nem. Mert valószínűleg az is nyilvánvaló, hogy aki támogatna bennünket, az nem is kérhetne cserébe semmiféle tartalmi engedményt. Tavaly, amikor megint elfogyott a pénzünk, két mecénás segített ki bennünket, ők nagyobb összeggel támogattak minket, és tényleg ügyszeretetből. A reklámpiac viszont ma nem piacgazdasági alapon működik, politikailag meglehetősen befolyásolt, arra nem érdemes építeni. Nem véletlen, hogy nem is találtunk olyan embert, aki a mai politikai viszonyok között menedzserként elvállalta volna, hogy stabilizálja a lap gazdasági működését. Nyolcvan támogatónak köszönhető, hogy most folytatjuk, két hónapig biztosan.

magyarnarancs.hu: Most azt írtad a galamus.hu-n, hogy azért reményt keltő megkeresések is voltak. Ez potenciális befektetésre utal? Hosszú távon milyen működési konstrukciót tartasz életképesnek?

MZS: Nem, azért ennyire nem jó a helyzet, befektetésről nincs szó. Egyrészt egy komolyabb támogatás ígéretére, másrészt egy együttműködési lehetőségre utaltam, amely a Galamus valamelyes anyagi biztonságát garantálná. És ne kérdezz tőlem ilyen nehéz dolgokat, hogy miféle működési koncepciókat képzelek el. Feltalálták elég régen a munkamegosztást: én nem konstrukciók kiagyalásához és a pénzszerzéshez értek, hanem a szerkesztéshez meg az újságíráshoz. Mások meg abból élnek, hogy vannak menedzseri adottságaik és ismereteik. És egy rendszer akkor működik, ha a kétfajta munkamegosztási pozíció találkozik.

magyarnarancs.hu: Számodra mi veszne el, ha nem sikerülne a hosszú távú működést biztosítani?

MZS: Az, ami azt hiszem, minden csoporttag számára: egy szabad és otthonos fórum, amelyben nincs véleménykényszer, sőt teljesítménykényszer sincs – kivéve persze a szerkesztőket –, de van ösztönzőerő az írásra. Az, hogy a napi gondolkodásunk és felismeréseink termékeit, a felháborodásaink tárgyait kiírhatjuk magunkból, és hogy ez nemcsak nekünk, hanem egyre több embernek is fontos. És persze az ezek szerint naiv hit is végleg elvész, hogy a teljesítményből és a minőségi munkából meg lehet ma élni Magyarországon.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást” – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor.

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, Jean-Marie Le Pen mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.