Pénzosztás az MMA-nál

  • Urfi Péter
  • 2013. január 23.

Belpol

Szavazzanak! Önök szerint kinek van joga dönteni a Magyar Művészeti Akadémia pályázati pénzeinek sorsáról? A holnap megjelenő Magyar Narancs elemzéséből nemcsak ez derül ki, hanem az is, milyen vígan zsidózik az egyik támogatott lap, és hogy miért pályáznak az MMA-hoz olyanok, akik egyébként kritikusak vele szemben.

 

A köztestületté emelt szellemi-lelki közösség 2012-ben összesen 155 millió forintot osztott ki két nyílt pályázaton. Könyv- és folyóirat-támogatásra 45, a „művészeti program” fedőnevű, a művészet minden ágát és a kulturális élet számos területét felölelő másik pályázatra pedig 110 millió jutott. Az MMA tagjai és a Makovecz emlékét ápoló projektek különösen jól szerepeltek, de – ami meglepőbb – kapott pénzt progresszív független színházi társulat is.

Ezt biztosan tudjuk, minden egyéb bizonytalan. A pályázati rendszer leírását ugyanis nagyban megnehezíti, hogy annak dokumentációja párját ritkítóan igénytelen, hiányos és hibás, az akadémia titkársága pedig – a sajtóosztály többszöri ígérete ellenére – már egy hete nem válaszol amúgy igen egyszerű kérdéseinkre.

Nem mondhatjuk ugyanakkor, hogy semmit nem reagáltak. Honlapjukon „Pályázatok” címszó alatt elérhető két támogatási lista, de felkerült egy harmadik hivatalos dokumentum is, amely a két pályázat eredményeit összesíti, és olyan tételek szerepelnek rajta, amelyek a másik két pdf egyikében sem. Utóbbi felsorolásban megtalálhatók elutasított pályázatok is, és csak ezen az összesített listán tüntetik fel például a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) és a Magyar Írószövetség jussát, pedig tekintélyes összegekről van szó. (Ehhez lásd Lájkold az MMA-t! című cikkünket arról, hogy e két szervezet körlevélben ajánlotta tagjai figyelmébe az MMA hírlevelét és Facebook-oldalát!)

A titkárságnál érdeklődtünk, miért az eltérés a különböző hivatalos dokumentumok között, és hogy ez a hosszabb lista tartalmaz-e minden elutasított pályázót. Az MMA erre sem válaszolt múlt szerda óta, viszont már másnap eltávolították honlapjukról a rejtélyes pdf-et – amit mi most előzékenyen közzéteszünk újra.

A helyzetet tovább színesíti, hogy Jankovics Marcell, az MMA elnökségi tagja az ATV Szabad szemmel című műsorában hétfőn elejtett egy megjegyzést arról, hogy 260 pályázat érkezett, amiből négyet nem támogattak. Ez viszont nemcsak a két külön listán, hanem a bővebb és gyorsan eltűntetett összesített táblázatban szereplő pályázatok számánál is jóval több.

Biztos nekünk vannak túlzott igényeink, de nem tartjuk teljesíthetetlen elvárásnak, hogy egy köztestület pályázatai nyilvánosak és tisztességesen dokumentáltak legyenek. Bár ami ezekből az egymásnak ellentmondó információkból kihámozható, az se kevés – mégse lettünk tőle boldogabbak.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.