Súlyosbodik a lakhatási válság

Szülőkhöz vagy utcára

Belpol

A bizonytalan gazdasági helyzetben még feljebb kúszó albérlet­árak, a megugró rezsiköltségek sok családot kényszerítenek kisebb lakásba, vagy vissza a (nagy)szülői házba. E probléma már a középosztályt is elérte. A legszegényebb réteg pedig működő szociális bérlakásrendszer hiányában kapaszkodó nélkül marad.

Augusztus közepén a 7 hónapos terhes Lucának és férjének két hete maradt, hogy új otthont találjanak maguknak, miután budai albérletük árát majd’ 100 ezer forinttal megemelte a lakás tulajdonosa. A szabadúszó kreatívként dolgozó Luca és pedagógus férje már nevelnek egy hároméves kisfiút, a hamarosan érkező második gyerekkel még több kiadás elé néznek. Korábban a kata-törvény módosítása is megrázta a családot, hiszen Luca bizonytalanná vált vállalkozása immár nem hoz stabil bevételt, a lakbér drasztikus megemelése miatt pedig végleg eldőlt, hogy költözniük kell. Új lakhatást találni viszont egyáltalán nem egyszerű. „Hamar szembesültünk azzal – számol be a fiatal édesanya –, hogy tényleg baromira megemelkedtek az albérleti árak, az általunk keresett paramétereknek megfelelő lakások havi 250 ezer forintos díjtól indulnak, amihez hozzáadódik a megemelkedett rezsi is. A katás adózás ellehetetlenítése és a rezsiszámítás változásai mellett egyelőre bizonytalanul nézünk a jövőbe. Most szeretnénk rövid távon stabilizálni a helyzetet, de jövőre valószínűleg külföldre költözünk, bár őszintén szólva nincs igazán kedvünk egy ismételt újrakezdéshez. Korábban éltünk már öt évet egy másik országban. Viszont most középosztálybeli értelmiségiekként, két gyerekkel semmi perspektívát nem látunk a Magyarországon maradásban.” Lucáékban az is felmerült, hogy ha nem sikerül lakást találni, átmenetileg az egyikük szüleihez költöznek.

A nagyvilágban és itthon

Amerikai felmérések szerint 1971 és 2021 között négyszeresére emelkedett a többgenerációs háztartásban élők száma. A szülőkkel élő felnőtt gyerekek több mint fele az anyagi helyzete miatt lakik származási családjával, rá­adásul sokan közülük nem a saját otthonukból költöztek vissza, hanem el sem tudták hagyni a családi házat. Ugyanez a helyzet a világ számos országában is: az Egyesült Királyságban a 20–34 év közötti fiatal felnőttek közül 3,6 millióan éltek a szüleikkel 2021-ben, míg Portugáliában átlagosan 30 évet kell várni ahhoz, hogy valaki képes legyen a saját lábára állni, és önálló lakhatását finanszírozni.

A Pew Research Center kimutatása szerint az Egyesült Államokban a koronavírus idején még inkább megugrott a többgenerációs háztartások száma (ennek egyébként nem kizárólag a gazdasági helyzet volt az oka, sokan azért költöztek haza, hogy ápolják vagy segítsék idős szüleiket). A globálisan megfigyelhető jelenség most tovább erősödik, de ezúttal nem elsősorban a segítségnyújtás vagy a kényelem vágya, hanem az anyagi kényszer motiválja. Az infláció hatására megemelkedő lakás- és albérletárak, illetve a lakáshitelekhez való hozzáférés nehezítettsége miatt sokan úgy érzik, jobban megéri visszaköltözni a családi házba, mint erőn felül fizetni egy albérletet, és emiatt jóval rosszabb életszínvonalon élni.

?j ?s fel?j?tott b?rlak?sokat, szolg?ltat?h?zat ?s szolg?ltat?po

 
Egyre távolabb a centrumtól
Fotó: MTI/Balázs Attila

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kárpáti Judit: A tiszta olaj könyve

"Ahogyan sok más helyen, újfent találkozom a jelenséggel: azt a szót, hogy zsidó, nehezen mondják ki. Nincsen e mögött ártó szándék, ami mögötte van, az pontosan a semmi. A gondolatok hiánya, az erről való gondolkodás hiánya." Kárpáti Judit megrázó írása nem ismert családtagokról, Tiszavasvári egykori izraelita közösségéről.