Kálmán C. György: Magánvalóság

  • 2002. augusztus 29.

Egotrip

Politológusok azt mondják (összevont szemöldök, legörbülő száj, remegő hang), hogy a politikai osztály most teszi magát teljesen tönkre, hiteltelenné válik, maradék népszerűségét is elveszíti, lehanyatlik a semmibe, magunkra hagy minket. Én nem tudom, akkor mi lesz, ha így lesz, csupa senki ül majd a parlamentben, kiürülnek a minisztériumok, a pártvezetők szégyentől égő arcukat fekete malaclopóba takarva sietnek majd a sötét utcákon. A kormányülésekről hangos zokogás és az ostorok csapkodása nyomán feltörő nyögés hallatszik majd, nem is lesz igazi ülés az, amikor három-négy miniszter le nem mond. Napnál is világosabb lesz, hogy aki politikus, az szemét besúgó (vagy ügynök, vagy szigorúan titkos akármi), vagy az volt, vagy besúgót (vagy ügynököt stb.) fedez, rejteget, védelmez, menteget, s ha egyik sem, akkor is megéri a pénzét, mert ilyen zűrös, maszatos ügyekbe ártja magát, kiszivárogtat vagy titkolózik, egykutya.

A mi első száz napunk

Politológusok azt mondják (összevont szemöldök, legörbülő száj, remegő hang), hogy a politikai osztály most teszi magát teljesen tönkre, hiteltelenné válik, maradék népszerűségét is elveszíti, lehanyatlik a semmibe, magunkra hagy minket. Én nem tudom, akkor mi lesz, ha így lesz, csupa senki ül majd a parlamentben, kiürülnek a minisztériumok, a pártvezetők szégyentől égő arcukat fekete malaclopóba takarva sietnek majd a sötét utcákon. A kormányülésekről hangos zokogás és az ostorok csapkodása nyomán feltörő nyögés hallatszik majd, nem is lesz igazi ülés az, amikor három-négy miniszter le nem mond. Napnál is világosabb lesz, hogy aki politikus, az szemét besúgó (vagy ügynök, vagy szigorúan titkos akármi), vagy az volt, vagy besúgót (vagy ügynököt stb.) fedez, rejteget, védelmez, menteget, s ha egyik sem, akkor is megéri a pénzét, mert ilyen zűrös, maszatos ügyekbe ártja magát, kiszivárogtat vagy titkolózik, egykutya.

Itt maradunk politikai osztály nélkül, és akkor jövök majd én (meg a Jani bácsi, ezt már letárgyaltam vele is). Néhány intézkedéssel már készülünk, ha eddig töketlenkedtek a politikusok, mi egykettőre rendbe tesszük a dolgokat.

Jani bácsi azóta lakik a mi szérűnkben, amióta tavaly megjelent nála öt nagydarab ember, szépen kidolgozott homlokcsontok, spárgavékony ajkak, játszi bicepszek, és egy szerződést mutattak, miszerint Jani bácsi háza most már az övék, ügyvédi ellenjegyzés, földhivatali széljegy, minden megvan. Elég az hozzá, hogy ezt nevezik lakásmaffiának, állítólag kivédhetetlen és jogilag támadhatatlan, nincs rá törvény, sajnos, Jani bácsi földönfutó lett: a tisztaszobát nem adtuk, a szérűben télen is elég meleg van, mosakodni lehet a kútnál. Első intézkedésünk tehát az volna, hogy közepes értelmi képességű általános iskolásokból (akik még nem mocskolták be magukat a politika mocsarával) szakértői munkacsoportot hozunk létre, kapnak mondjuk három napot, garantáltan meglesz a lakásmaffia elleni törvény. Egyúttal azt a törvényt, amelynek értelmében minden ingatlan-adásvételi szerződéshez ügyvéd szükséges, kiterjesztjük a favágókra, hentesekre, termékmenedzserekre és gépírónőkre is: az ő ellenjegyzésük is legyen megfelelő, sokkal többen vannak, és olcsóbban megszámítják, mint az ügyvédek, és az ő aláírásuk is van akkora garancia, mint az ügyvédeké.

Természetesen már az első száz napban törvényileg tiltanánk meg az augusztus 20-i tűzijátékot, tőlünk úgyse lehet látni. Egyáltalán, minden népszórakoztató ünnepi megmozdulást (díszszemle, légiparádé stb.) szigorúan belépőjegyes-önfinanszírozó alapra helyeznénk (a tűzijátékot azonban - fő a következetesség - még így sem engedélyeznénk). Az állami ünnepségeken kiosztható kitüntetések számát húszban (kivételes esetekben huszonkettőben) maximálnánk.

A Magyar Televíziót megszüntetnénk, munkatársait szélnek eresztenénk, archívumát a Széchényi Könyvtár kapná meg, megmaradt vagyonát árverés útján értékesítenénk, helyét sóval beszántanánk, a felszabaduló frekvenciát is a legtöbbet ígérőnek adnánk, aki folyamatosan tejelne, a szerződést évente felülvizsgálnánk, jobb ajánlat esetén felmondanánk. Még jóval a következő választás előtt meghoznánk azt a törvényt, amely a kampánycsend intézményét megszünteti, vagy - alternatívaként, szabadon választhatóan - folyamatos kampánycsendet ír elő, ha kedvünk volna, kedvünk szerint büntetnénk vagy nem büntetnénk.

Néhány éve Török úr megvette a falu melletti kiskastélyt, hozzá egy jó nagy erdőrészt, és odaköltöztette feltűnően sok unokahúgát, akikhez esténként nagy fekete autókon jönnek mindenféle udvarlók. Török úr kötős kisiparosként adózna, ha nem volna minden üzleti éve veszteséges, hogy így aztán a malagai nyaralóra és a rózsadombi panzió fenntartására hogyan telik neki, kész rejtély. Ha hatalomra kerülünk a Jani bácsival, csak egy szavunkba kerül, és felfüggesztünk minden adatvédelmi jogszabályt, így összefut az ingatlan-nyilvántartás a személyi jövedelemadó-bevallással meg a banki kölcsönök nyilvántartásával, érdekes lesz majd Török úr arcát figyelni akkor.

Hát ilyenekről szoktunk beszélgetni nyár végi estéken Jani bácsival, egy kancsó friss hazai mellett. Közben lessük, mikor bukik már meg végleg a politikai osztály, hogyan falja fel önmagát, miként enyészik el.

Figyelmébe ajánljuk

Mi, a színek

  • Kiss Annamária

Már az elején világos, hogy a színeknek jelentőségük lesz. A gárda egyik fele piros és fehér ruhát visel, vannak, akik talpig pirosban játszanak, mint az életre kelt Mefisztó (Szacsvay László) is (jelmez: Nagy Fruzsina). A hatalom kiszolgálói, a megalkuvók púderrózsaszínben virítanak.

Perpatvar mobile

A XXI. magyar tánc – e-moll hangneme ellenére életteli verbunkos – szinte csak szignálként szolgál a Fesztiválzenekar Brahms-koncertjén: természetesen arra várunk, hogy a hegedűre és csellóra írt Kettősverseny felcsendüljön, amelynek komponálását maga a szerző egy levelében „mulatságos ötletnek” nevezett. Nem véletlenül: ez egy hálátlan műfaj.

Huszonhét másodperc

  • Pálos György

A történet közismert: az indiai-brit származású, jelenleg az Egyesült Államokban élő Salman Rushdie-ra az 1988-ban megjelent Sátáni versek című regénye miatt Homeini ajatollah a megjelenést követő évben kimondta a fatvát, amely szerint minden muszlim joga és kötelessége végrehajtani rajta a halálos ítéletet.