Para

Kovács Imre: A horror vakui

publikálva
2001/21. (05. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nagyszalontán, akkoriban, amikor Nagyszalonta még Nagyszalonta volt, és az átlagos magyar község jegyzője nem valami félhülye báb, hanem önálló, megkérdőjelezhetetlen és független tényező, nos, akkoriban volt egy jegyzője a városnak, aki úgy élt, mint ahogy egy polgárnak élnie kell, évente 363 napot a kaszinóban töltött, de húsvét hétfőjén és karácsonykor a családjával volt, mert zárva volt a kaszinó, különben is. Tisztelték, tudták és bízták.

Ez most nem vicces, de én szeretem.

Nagyszalontán, akkoriban, amikor Nagyszalonta még Nagyszalonta volt, és az átlagos magyar község jegyzője nem valami félhülye báb, hanem önálló, megkérdőjelezhetetlen és független tényező, nos, akkoriban volt egy jegyzője a városnak, aki úgy élt, mint ahogy egy polgárnak élnie kell, évente 363 napot a kaszinóban töltött, de húsvét hétfőjén és karácsonykor a családjával volt, mert zárva volt a kaszinó, különben is. Tisztelték, tudták és bízták.

Aznap este, amelyről történetem szól, a szél valahogy másképp fújt, mint általában szokott, és a lapok sem jöttek. Póker ment, persze, a férfiak pókereznek, a szerencsejátékokat meghagyják másoknak, a póker a szív és az ész játéka, mondhatjuk, hogy tökéletes, ha egyszer láttál valakit pókerezni, már tudod, milyen ember.

Ezen az estén a jegyző vesztett, pontosabban elvesztette mindenét, aztán bement a hivatalba, magához vette a város pénzét is, és azt is elvesztette, naná.

Ilyenkor az ember hazamegy, megborotválkozik, és főbe lövi magát.

Emberünk tehát hazament, de mivel nem magányosan élt, közölte feleségével, hogy helyzet van, most főbe lövi magát, lányai (2) sohasem fognak férjhez menni, özvegye pedig a megalázottság szigorú poklát fogja járni élete végéig. Leendő özvegye azonban ennél keményebb és határozottabb volt, kiment a konyhába, és a kosztpénzből megtakarított pénzt férjének adta. Magának van két lánya, maga most visszamegy.

És akkor a jegyző a konyhapénz maradékával elkezdett játszani, és visszanyerte a saját pénzét, a város pénzét, és akkor hazament, és lefeküdt aludni.

Nem mondta azt, hogy köszönöm, nem kellett mondani.

Aztán az asszony meghalt, mert az asszonyok meghalnak egyszer. A nagyobbik lány tizenkét éves volt, a kisebbik fiatalabb. A jegyző nem értett a lányokhoz, nem értett a gyerekekhez, nem tudta, mivel mennek, de azért emberek lettek, nagymamák, mert ez már régen volt. Aztán egyedül élt, egyedül a lányokkal, mondjuk nem tanult meg főzni, meg semmi ilyen, ahogy gondolnánk, és nem nősült újra, nem nézett nőre soha többé, mondom, ez régen volt, akkoriban még voltak ilyen szerelmek.

Nagyon öregen halt meg, évente 363 nap a kaszinóban, és tudta, mi a különbség jó és rossz között.

publikálva
2001/21. (05. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk