Kovács Kristóf: 7, hó

szerző
Kovács Kristóf
publikálva
1996/20. (05. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kék óra

Kovács Kristóf

7, hó

: állítólag egy Verlaine nevű francia költô találmánya abból az idôszakából, amikor egy Rimbaud nevű másik francia költô még nem vágta hozzá az akkor még csak virtuális falábát: a leírások szerint poétikus hátsó gondolatokra ingerlô napszak, általában a tél elmúltával szokott manifesztálódni, ezért aztán az ember hajlamos miatta megbocsátani mindazt, amit Isten az elmúlt télen művelt vele, és ha már így benne van, az emberiségnek is megbocsátja mindazt, amirôl azt hiszi, hogy már nem műveli, holott éppen ezekben a pillanatokban műveli csak igazán, ilyenkor rejtik az anyák a férjük elôl szappanosdobozba a pénzt, mert ott sose fogja keresni; majd, ravasz mosollyal az ajkukon, az ablakba könyökölnek, és nézik, ahogy a tévészínű égen megjelenik a monoszkóp, még egy utolsó, lusta, elnyúló árnyékot vet az utcára, amelyben, mint egy közepesre sikerült metafora középsô szakaszában, megszépül minden, még a lopott virágaival csapszékrôl csapszékre házaló babatündér lábai is hosszúnak tűnnek, a mögötte araszoló lopott Audi, amelyet a virágkereskedô cég ügyvezetô-helyettese vezet, csak nehézségek árán tudja követni, meg-megzakkanva egy-egy (kis híján vagy éppenséggel, esetleg ahogy köll) elgázolt kisnyugdíjason. Ilyenkor a riasztó siráma fisz-mollba csap át, és a gépkocsi vezetôjének vonásait meglepôdött sértôdöttség felhôzi, olyan lesz, mint egy gyerek, ahogy nézi a csapszék tévéjén az esti mesét, mert néznie kell, szülei közben a rusztikus kiképzésével gyönyörködtetô boxban pettingelnek rokonaikkal és üzletfeleikkel, a virágdisztribútorlányka csábmosolya egy pillanatra megtelepszik az ölükben, legalábbis a szülôk így képzelik, a képernyôn meg, ahol az elébb még jelzálogkölcsönökrôl magyarázott valamit egy néni, most egy gyermekszórakoztatásban jártas médiaszemélyiség zörgeti a virtuálzizis zacskót.

Odakint eltévedt hamvasztási menetek tudakolják az utat a Kozma utca felé, a hölgyek alkalmi kabátkáján hamuszemcsék járják parázna táncukat, az égen, érintkezési hibás csillagok alatt, két szelet szezámmagos zsemlye közt egy angyal hussan át, aztán a kék óra elszürkül, mint a gondolat.

szerző
Kovács Kristóf
publikálva
1996/20. (05. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk