| ||
A laboratórium a New York-i Columbia Egyetem fizika tanszékének alagsorában található. Itt, oly mélyen és páratartalomban, mint a szomszédos egyetemi sportközpont úszómedencéje folytatja kísérleteit az emberi fajra legveszélyesebb állaton Márka Szabolcs, Márka Zsuzsa és Bartos Imre. Akkoriban kezdtem a hosszokat róni abban a medencében, amikor a három fiatal fizikus harcba szállt a szúnyogokkal. S bár megírta a Forbes – a legkülönbözőbb „legek” listáival virító gazdasági hetilap –, hogy Bartos Imre, akit „a harminc legfigyelemreméltóbb 30 éven aluli” listájára válogatott be sokoldalú csóka („diverse dude”), azt azért mégsem asztrofizikusoktól várnánk, hogy moszkitókat keltessenek a föld alatt.
Pedig ez a helyzet. Ha egyszer a fekete lyukak praktikus felhasználása még nincs a láthatáron, a kutató ember talál magának földi kihívást. Kikapcsolódásképp, még mielőtt belebolondulna lélegzetelállító, ámbátor kizárólag számokban átélt univerzumának megfoghatatlanságába. „Amikor szembejön valami nagyon érdekes probléma, amelynek a megoldásával segíteni tudnék másokon, annak a kísértésnek nehéz ellenállni – magyarázza Bartos. – Az ilyen projektek nem a fekete lyukakkal foglalkozó kutatásunk idejéből vesznek el. Inkább csak a szabad időnkből.” A szúnyogok hatástalanítása épp egy ilyen projekt.
Öt évvel azután, hogy Márka Szabolcs az irodájában Bartos Imréhez fordult, hogy megkérdezze, lehet-e lézerrel szúnyogot lőni (minekutána Bartos hazament, és kiszámolta, hogy szerinte lehetséges), Márka a héten Rio de Janeiróban, a Nagy Kihívások Találkozója nevű egészségügyi konferencián számolt be Bill Gates csapatának arról, hogy reményeik szerint már csak hónapok kérdése, hogy az egyetemi bunkerből napfényre kerüljön a Gates Alapítvány által szponzorált szúnyogriasztó fénypajzs. A prototípus méretét, áramfogyasztását és nem utolsósorban árát is sikerült jelentősen csökkenteni: a felhúzott ablakrolóhoz hasonlatos tárgy, amely a fényt kibocsátja – példának okáért egy tanzán gyermekbölcső függönyéül –, annyit fogyaszt, mint egy elemlámpa, és becslések szerint sorozatgyártásban 10 dollárnál nem fog többe kerülni. Persze: Amerika, Bill Gates meg fénypajzsok malária ellen. Ha hollywoodi film lenne, be sem ülnék rá, ha nem a szúnyogok játszanák a főszerepet.
De emlékszem a kislányra, aki úgy 25 évvel ezelőtt azzal a nyomasztó teológiai kérdéssel nyaggatta a nádfedeles balatoni parasztházban őt üdültető nagyanyját, hogy miért teremtett Isten szúnyogot? Mi végre a gonosz? Sejtése sem volt arról, hogy más kontinenseken a paraziták taxijaként szolgáló rovar korosztályának szó szerint halálos ellensége. Évente vagy egymillió ember hal meg szúnyogcsípés terjesztette kórságokban. Csak azt tudta, hogy amíg a méh, a kullancs és a többi rémlábú akkor bántja, ha beléjük botlik, a szúnyog szántszándékkal érkezik, büszke csatazajjal. Embervért akar. Terroristának tartotta hát, és nem gondolta elégségesnek a tápláléklánccal való magyarázatot az értelmetlen gonosz létezésére. (Charles Darwin ezen a ponton lett ateista.)
Teller Ede megértette volna. Az idő tájt került elő az atomfizikus műhelyéből a lehetséges nukleáris támadásokat kivédő lézerpajzs ötlete. Az ő szúnyogai a szovjetek voltak. Élete vége felé, amikor megkérdezték, mi motiválta, arról a jelenetről mesélt, amikor Roosevelt elnök nagyközönség előtt azt mondta, hogy „ha ti tudósok nem fejlesztetek fegyvereket, akkor a nemzetiszocialisták kezébe kerül a világ”. Tellert szíven ütötte a mondat. „Az a különös érzés fogott el, hogy Roosevelt hozzám beszél” – mondta. S bár az Edward Kennedy szenátor által csak „csillagok háborújának” becézett program nem realizálódott, arra elég volt, hogy megihlesse Teller jó barátját, Lowell Woodot, aki a szúnyogokra kifejlesztett lézerfegyver atyja lett. A találmányon ma egy Bill Gates által támogatott másik amerikai csapat dolgozik, de a „pusztítsuk el őket mind” elven működő lézerfegyver jövőjét sokan megkérdőjelezik. Legfőképpen azért, mert működtetésének feltételei – sok pénz és még több áram – a moszkitók által veszélyeztetett világban hiánycikkek. Bart Knols biológus és szúnyogszakértő még hozzáteszi csendben: „És mi történne, ha valaki épp akkor lép át a lézerfüggönyön és kerül a szeme a moszkitóval egy vonalba, amikor a lézer a rovart épp beazonosította? Attól tartok, semmi kellemes.” Hát, ezért nem cikáznak még lézersugarak a balatoni kertekben.
| ||
Márka Szabolcs csapata azt ismerte fel, hogy a szúnyog, jó vámpírhoz hasonlóan, nem állhatja a megfelelően ráirányított fényt. „Az első gondolatunk nekünk is az volt, hogy lelőjük őket” – írja Márka az Amazonas őserdejéből, ahol vegyész-fizikus feleségével, Zsuzsával a konferenciát követően gyanús vizek szúnyoglárváit vizsgálják, és vitatják meg a helyiekkel a fénypajzs lehetséges praktikáit. „De a kísérletek során felfedeztük, hogy elég megzavarni az érzekszerveket, és a szúnyogok visszafordulnak a fénypajzsról. [Az eljárás] jelentősen csökkenti a komplexitást és az árat, mellesleg nem irt ki egy állatot, amely szerves része a táplálékláncnak.”
Vissza a tápláléklánchoz. Ha a kutya nem sírna is a szúnyogok után, a fecskék igen. Utánuk meg egész New York. A város ivóvizét ugyanis nem mesterségesen tisztítják, New York vize az állam északi részének óriási természetes vízgyűjtőiből érkezik. A vízgyűjtő ökoszisztémájának pedig elemi részét képezik a szúnyoglárvák. Dollármilliárdokat spórol a város, arról nem beszélve, hogy a New York-i csapviz első osztályú.
A magyar találmány ereje abban rejlik, hogy Márkáék csupán elriasztáshoz elegendő erősségű fényt használnak: az új villanykörtékből ismert LED fényforrást. Az emberi szemnek láthatatlan infravörös fényfalba ütközve a szúnyog megijed, és – ahelyett, hogy sértetlenül átszállna rajta, miképp az ember lép át rajta minden probléma nélkül – úgy iszkol előle, hogy vissza se néz. A fiatal magyar fizikusok szemében a „szúnyogok háborújában” a zümmögők legfeljebb a birodalmi lépegetők szerepét töltik be – csupán a gonosz hordozói ők, nem ők maguk azok. (Hogy paraziták miért élnek a földön, megint csak Istennek szóló kérdés. Lapzártáig nem sikerült elérnem.)
A brazil konferencia gyümölcse, hogy Márkáéknak sikerült egy tanzániai kutatóintézettel megállapodni a szúnyogpajzs éles teszteléséről 2014 nyarán. A fizikusok, és Istennek hála, a szúnyogok is látják már a (láthatatlan) fényt a malária elleni hadviselés alagútjában.
A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja.
