Gumicsizma, pulóver

  • Kálmán C. György
  • 2015. június 25.

Első változat

Állítólag megteltek a menekülttáborok, nem tudják már ellátni a hozzánk érkezőket. Mit tehet a kormány? Húzzon gumicsizmát.

Több okból nem adnék tanácsot a kormánynak. Egyrészt eddig hiába tettem is, egy fillér pénzt nem láttam; másrészt még ha busásan megfizetnének, se tenném, nem vagyunk jóban. De most nem bírok magammal.

Ezt egyszerűen nem értem.

Állítólag nagy baj van, rengeteg a menekült, a táborokban zsúfoltság van, képtelenek vagyunk ellátni őket. Maga Kósa Lajos mondta, hogy az ország lehetetlen helyzetbe került, „az ország kapacitásai teljesen elfogytak, fizikailag nem tudunk az illegális határátlépőknek elhelyezést adni; nincs elég sátor, ágy, takaró”.  És persze több pénz (sok-sok!) kellene az uniótól, nekünk annyi minden másra kell költeni, nem bírjuk ezt már anyagilag.

Lehet, hogy így van – nehéz megállapítani, ritkán jönnek (és megbízhatatlan) híradások a menekülttáborokból, és eddig sem lehetett valami rózsás a helyzet: a kormány (sem ez, sem az előzőek) nem arról híres, hogy olyan remek körülményeket teremtett volna mindazoknak, akik kínjukban hozzánk vetődtek. Az, hogy „nincs elég sátor, ágy, takaró” minden bizonnyal nem az elmúlt hetek, napok jellemzője. Szóval: van ok kételkedni Kósa szavaiban.

false

De ha mégis így van – mit tehet ilyenkor a kormány? És itt jön a tanács.

Előveszi a szekrényből a gumicsizmát és a játszós pulóvert. Terepjáróba ül, gondterhelten mobilozik. Kialvatlanul, véreres szemmel hajnali törzstanácskozást tart. Néha (szigorúan csak bejárás közben, míg kezet ráz a környéken sündörgő szociális munkásokkal) interjút is ad arról, hogy nehéz a helyzet, de jól haladunk, mindenki megteszi, ami tőle telik.

A miniszterelnök családja is kiveszi a részét (eddig is mindenből kivette, jócskán). Tépéscsinálás, kötögetés, jóféle sódarok füstölése, ingyenkonyhák látogatása. Egymás nyakára hágnak a jótékonysági bálok, koncertek, árverések.

Az állami rádió és tévé naponta két-három riportműsort készít jóarcú, mélyen vallásos, sokgyermekes családokról, akik befogadtak (etetnek, ruháznak, segítenek) egy-egy menekült sokgyermekes családot, esténként együtt imádkoznak, remek vágóképeket lehet forgatni a kertben játszó szőke kislány és a kiéhezett, vad, fekete menekült párosáról. Kiderül, hogy a kormány támogatásával sok (mélyen vallásos) kis- és középvállalkozó milyen remek munkahelyeket teremtett a képzetlen, analfabéta, civilizálatlan migránsoknak. Portréfilmek készülhetnek róluk is.

És külpolitikailag: mi volnánk (de főleg persze a miniszterelnök), akik megmentjük Európát a lerongyolódott siserahad inváziójától, bástya volnánk, mentsvár, ahol a megbízhatatlan, gyanús Szerbia (és Görögország) után nyugtot lelnek a fáradt és bármikor bármi rosszra kész vándorok. Nem úgy, mint a török időkben – mert most hatalmas civilizációs és humanitárius energiáinkkal –, megállítjuk a Keletről áradó veszedelmes seregeket.

És persze ehhez – és ekkor – pénzt is kérhetünk Európától, miért is ne. Mi vagyunk a leghumánusabb nemzet, mi vagyunk a béke és befogadás szigete, élünkön a fáradhatatlan és önnön két kezével is segítséget nyújtó miniszterelnökkel. Remek próba az olimpiához, amihez nagy összefogás és rengeteg önkéntes munka kell majd.

Hogy ez nem jut az eszükbe?

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?