Első változat

Társaság és pénz

szerző
Kálmán C. György
publikálva
2017. máj. 28., 09:55
kommentek
5
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Egy társaság tagjává válni - megtiszteltetés. De hogy ezért még pénzt is kapjon valaki?

Szerte a világon vannak - hivatalosan bejegyzett, alapszabállyal, tagsággal és céllal rendelkező - társaságok, amelyek teljesítmény (érdemek, tehetség, adottságok, eredmények) alapján veszik fel tagjaikat: bekerülni dicsőség.

Az ilyen társaságok azon alapulnak, hogy a tevékenység, amely tagjaik hivatása, a társaságtól függetlenül is működik: a művészet vagy tudomány művelői akkor is tudnak és akarnak eredményes munkát végezni, ha semmilyen társaságuk nincs. Éppen ezért maga a társaság nem feltétele a hatékonyságnak - és magában a társaságban csakis a tagok kedve és ideje szabja meg, hogy milyen és mennyi munkát kell vállalni. Valamennyi szervező és adminisztratív feladat van, szükség van helyiségre (esetleg könyvtárra, klubra), néha vendégeket kell hívni (külföldről is), kávé, ropi, kóla. Mindezzel a társaság pénzt nem keres, legfeljebb alkalmanként és véletlenszerűen esik le olykor valami.

Tehát a társaság fenntartása pénzbe kerül.

Az volna tehát a normális, hogy a társaság - lehetőség szerint alacsonyra szabott - költségvetését a tagok dobják össze. Vagy legalábbis hozzájárulnak a költségekhez, kiegészítik a nemes lelkű alapító adományát, meg a folyamatosan támogató gazdag emberek bőkezű juttatásait. Rossz esetben - és Magyarország mindig a rosszabbik eset - az államhoz kell fordulni, ahonnan rendszeresen apanázst lehet kapni, ha a mindenkori hatalom úgy gondolja, hogy a társaság támogatásra érdemes. Ez vagy minden évben ismétlődő kuncsorgás és küzdelem, vagy (néhány ritka esetben) törvényben (rendeletben, kormányhatározatban, államtitkár-helyettesi körlevélben) rögzített eljárás - bizonyos összegre a társaság rendszeresen számíthat.

De ez - az államtól való függés - nincs rendjén. Ha volnának (lettek volna) tehetős alapítók és rendszeres támogatók, a társaságoknak - a tagság kis segítségével - nem kellene az állam szeszélyes és hatalmi játszmáktól függő pénzcsapjára figyelniük, igazán függetlenek lehetnének. Összejöhetne annyi, amennyiből az infrastruktúrát és a szervezést-adminisztrációt ki lehet gazdálkodni.

Na de hogy a tagoknak, akik vegyék megtiszteltetésnek, hogy bekerülhettek, akik legyenek büszkék, és állítsák tudásuk, tehetségük, idejük csekély töredékét a társaság szolgálatába - hogy a tagoknak komoly fizetést adjon a társaság? Ez teljesen abszurd.

Nincs semmilyen statisztikám, de az a benyomásom, hogy a világon a legtöbb társaság nem úgy működik, hogy tagjai pénzt kapnak - hanem úgy, hogy a tagok pénzt fizetnek be. Lehet, hogy csak szimbolikus összeget, lehet, hogy alkalmanként el is tekintenek ettől - de az elképzelhetetlen, hogy többé-kevésbé meg lehessen élni abból, hogy valakit egy (művészeti, tudományos, szakmai stb.) társaság megtisztel a tagsággal. Ha egyszer a szakma (művészet, tudomány, stb.) működik a társaság hiányában is, akkor mi szükség van erre - mi értelme? Attól eltekintve, hogy a tagok jól járnak?

Persze, lehet azt mondani, hogy szolidaritás is van a világon, egy társaság nem hagyhatja, hogy tagjai közül bárki nyomorogjon. Oké. Személyre szabottan, indokolt esetben, kérvényezés után, igazolásokkal alátámasztva ki lehet egészíteni néhány valóban nehezen élő tag jövedelmét. Ameddig a sanyarú helyzet fennáll. De a többiek fizessenek, jövedelmük arányában. Akár csak egy-két ezreléket.

false

Magyarországon mind az MTA, mind az MMA esetében ez a helyzet: a tagok nem csekély havi ellátmányban részesülnek. Így viszont az a gyanú ébred sokakban - és ez főleg az MMA-t érinti - , hogy a tagságra jelentkezés legfőbb oka a pénz. Magyarán: azért akar valaki akadémikus lenni, mert rosszul él, és minden meggyőződés, lelkesedés vagy a társasággal való azonosulás nélkül a havi fix jövedelem kell neki. Ezt nemcsak a tagok nemigen mossák le magukról, de maga az MMA sem. Gyakorlatilag: pénzért szerez magának lojális tagságot. Ha egy-egy jól csengő nevet fedezünk fel a tagok névsorában, rögtön erre gondolunk: kevés a nyugdíj, gyenge a honorárium, nagy a család. És dühösek vagyunk, hogy a középszerűek, kóklerek, önjelöltek és gazemberek tengerében ott látjuk őket, csak a pénz miatt.

Ha egyszer eljön az az idő, amikor természetes lesz, hogy a tagságért nem jár fizetség (sőt tagdíjat kell fizetni), tisztulhat a kép. Ki az, aki úgy gondolja, hogy éppen ehhez a társasághoz szeretne tartozni, és örömmel veszi a megtiszteltetést, hogy beválasztják - és ki az, aki hanyatt-homlok menekül, mert a pénzen kívül semmi nem köti oda.

szerző
Kálmán C. György
publikálva
2017. máj. 28., 09:55
kommentek
5
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 5 rworse
    rworse
    2017. május 28., 19:12
    Én is fel-felszisszenek bizonyos nevek láttán, de egyre kevésbé van mit tenni. Még manapság is érdemes megnézni a különbséget, hogy milyen nevek jutnak be a Széchenyi Akadémiába, és milyenek a Magyarba de folyamatosan zárul az olló. Lassan beleszervül az MMA a legalitásba, a SZIMA-ból meg lassan illegális lesz.
    Britanniában ma is Hódító Vilmos utódai uralkodnak.
  2. 4 reuters
    reuters
    2017. május 28., 18:05
    havi 290 000? egy írónak, költőnek vagy más művésznek ez tényleg sok pénz
    persze egy ügyes falusi gázszerelő egy perc alatt keres ennyit
  3. 3 zabrazabra
    zabrazabra
    2017. május 28., 17:02
    És az senkit nem érdekel, h úgy osztanak nem-művészeknek, hanem kvázi tudósoknak (kritikusoknak) akadémikusi címeket, h a tudományos fokozatokat, mint az MTA-n nem kell végigjárniuk? Vagyis megint kiderül, h egyáltalán nem a CEU van versenyelőnyben meg kivételezett helyzetben. Hanem az MMA, a Központi Nemzeti Közsolgálati Janicsárképző, a Testnevelési Egyetem meg Matolcsy Blöffegyetemei.,
  4. 2 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. május 28., 16:00
    Hát, megnéztem a friss, május 25-i névsort, és a rendes, illetve a levelező tagok között is láttam egy-egy olyan nevet, hogy muszáj volt felszisszennem, mert egyiküket sem úgy ismertem, hogy Fekete Györggyel akarnának egy klubba járni.
    A rendes taggal, pontosabban az általa képviselt szakmával nagyon ki lett cseszve a 2010-es kormányváltás után, de a levelező tag bekerülését, ha lehet, még inkább furcsállom. Egyelőre le vagyok döbbenve.
  5. 1 Valakicske
    Valakicske
    2017. május 28., 11:46
    "Ha egyszer eljön az az idő, amikor természetes lesz, hogy a tagságért nem jár fizetség (sőt tagdíjat kell fizetni), tisztulhat a kép. Ki az, aki úgy gondolja, hogy éppen ehhez a társasághoz szeretne tartozni, és örömmel veszi a megtiszteltetést, hogy beválasztják - és ki az, aki hanyatt-homlok menekül, mert a pénzen kívül semmi nem köti oda."

    Ne szemérmeskedjünk: az MMA és ez a bilifejű kirakatrendező-segéd (meg az elődje, a fanepper) VÁSÁROLTAK maguknak pár embert, hogy legitimálják a homokozójukat, ahol semmi más nem történik, mint PÉNZLOPÁS. Akik életük során nem jutottak egyről a kettőre, mert tehetségtelenek és/vagy ostobák, azok most pár péterfillérért megtehették. És hogy lássuk a tendenciát ebben: ettől semmiben nem különbözik a pedagógus "életpályamodell", ott is az alja törtetett rögtön felfelé, mert harminc/hatvan órás továbbképzéssel és egy hazugsággyűjteménnyel azok elé kerülhetett, akik végigmelózták, -szakértették, -innoválták az életüket (és akik ezen okból nem is óhajtottak részt venni ebben csalásban!).
    Igazi művész megveti ezeket a haszonlesőket. És igen, ha nem lenne a pénz, mind eltűnne!

    Ezt kell írni és nem szégyenlősködni.

Komment írásához vagy regisztrálj