Első változat

Javaslat a tagoknak – Kálmán C. György írása

szerző
Kálmán C. György
publikálva
2017. jún. 12., 11:06
kommentek
5
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha maguknak a tagoknak is kínos, hogy a semmiért pénzt kapnak (MMA, MTA), volna egy ötletem, mire költsék egy csekély töredékét.

A minap olyan emberekről írtam, akiket az a megtiszteltetés ér, hogy beválasztják őket egy elit klubba, és ráadásul – pusztán azért, mert tagok lettek – havonta csinos summa üti a markukat. A cechet pedig nem a klub, hanem az állam állja. Nem sok ilyen klub lehet a világon, hazánkban két nagyobb efféle társaság van: az MTA és az MMA. Minthogy az MTA esetében elég átlátható és szigorú szabályai vannak annak, hogy ki, mikor, milyen lépések után kerülhet a tagok közé, és a bekerülés motivációja is világos – az MMA az, amelynek esetében minduntalan megfogalmazódik az a kínzó kérdés, hogy némelyeket vajon nem éppen a pénztelenség hajt-e, amikor tagok akarnak lenni.

Többen ingerülten reagáltak erre az írásra – dühük azok ellen irányult, akik a megtiszteltetésen kívül havi apanázst fogadnak el (azért, mert tagok), valamint az olyan intézmények ellen, amelyek (állami pénzből) tetemes összegekkel segítenek olyanokat, akik erre egyáltalán nem szorulnak rá.

Csitítanám őket, tegyünk különbségeket, találjunk megoldást.

Először is, mint mondtam, azért az MTA meg az MMA tagfelvétele erősen különbözik. Feltehető, hogy az MTA összehasonlíthatatlanul jobban garantálja a tagok kiválóságát. Ritkán fér kétség ahhoz, hogy aki tag, az érdemdús tudós volna. Másodszor viszont különbséget kell tennünk aszerint is, hogy ki (és mennyire) szorul rá a tagsággal járó anyagi előnyökre – az MMA tagjairól hírlik, hogy sokan azért vállalják, hogy a sok gyenge vagy közepes művész között helyet foglaljanak, mert rosszul élnek, ez az egyetlen biztos bevételük, míg nem tudok állástalan MTA-tagról. Van tehát, akinek kenyérre kell (a tagság is), és van, aki jól megvolna enélkül is.

Az utóbbiak – próbáljuk meg átérezni – borzasztó helyzetben vannak. Minden hónapban megjelenik a számlájukon egy nagyobb összeg, amiért nem csináltak semmit, és ami túl van a megélhetési költségeiken. Visszautalni aligha lehet, elkölteni csak némi (jól eltitkolt) szégyenkezéssel. Ott állnak egy elég rendes fizetéssel, amiért nem dolgoztak meg. Szörnyű szituáció. Mit lehet ilyenkor tenni?

Az egyik akadémia

Fotó: MTI

Semmi kétségem afelől, hogy sokan a legkülönbözőbb jótékony célokra fordítják legalább egy részét annak a pénznek, amihez így jutottak, s ami kellemetlen szaggal itatja át az általuk is képviselt nemes köztestületeket. Csakhogy ez nehezen látható. Volna egy javaslatom, ami levenné a terhet az akadémikusok válláról, eloszlatná a szúrós illatot, és hasznos ügy érdekében kiálló, felelős művészekként-tudósokként mutatná be nyilvánosan a tagokat, közmegelégedésre.

Az elmúlt években a művészet és a tudomány legfontosabb fórumai, a folyóiratok (havi és negyedéves lapok, évkönyvek) kínkeservesen élnek meg. Az állami pénzcsapoktól függenek, amelyek szeszélyesen csöpögnek. És állítólag nem telik, sose telt, nem is fog. Sok helyen régen szó sincs már a szerzőknek fizethető honoráriumról, a szerkesztőségek nagyon kevés pénzért (több helyen ingyen) dolgoznak, de a nyomdák nem lettek olcsóbbak.

Nevetséges pénzekről van szó. Öt-tíz folyóirat egy évig megélne egy kis-közepes állami beruházás költségvetésének hibahatáron belüli túllépéséből – vagyis annyiból, amennyit védőital, postaköltség, reprezentáció stb. címén rádobnak a számlára.

Olyan nevetséges pénzekről, amiket néhány MMA- vagy MTA-tag könnyedén összedobna néhány havi juttatásából.

Elvégre, ha jól értem a tiszteletre méltó testületek céljait, a magyar kultúra és tudomány fenntartása és fejlesztése volna a céljuk. És talán azért stafírozzák ki olyan szépen a tagokat, hogy ők is tehessenek, belátásuk és ízlésük szerint, valamit ezért a célért. És hát rögtön nem éreznék magukat olyan kínosan azért az ajándékba kapott pénzért.

szerző
Kálmán C. György
publikálva
2017. jún. 12., 11:06
kommentek
5
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Cimkék:
folyóiratok
MTA
MMA
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 5
    rworse
    2017. június 12., hétfő 16:35
    tiszapolgári

    Most már nem az MMA egésze áll meg nem értett, a szoclibsik által elnyomott zsenikből és nyugdíjasként meghülyült, pardon megvilágosodott martonévákból. Egyre több, valódi, kurrens művész is belép, nyilván elsősorban egzisztenciális okokból. És az egzisztenciális ok nem is csak a pénz, hanem hogy ne szorítsák partvonalra politikailag megbízhatatlanként. Olyan, mint a cucilizmusban a párttagkönyv volt: "Meg akarja kapni a szakmai pozíciót? Jól van, de be kell lépnie a pártba." Az MMA létrehozásának is csak egyik célja volt a mi kutyánk kölyke tehetségtelenek helyzetbe juttatása, legalább ennyire fontos volt a térfoglalás az ideillő szakmákban is, kivenni a szabad, szuverén (értsd, idegenszívű, sorosbérenc, ultraliberál...) művészek bevált szervezeteinek kezéből a marsallbotot. Az egészpályás letámadás.
    "Mit kíván a magyar nemzet?
    Magyar nemzeti hiphop rapet!"

  2. 4
    tiszapolgári
    2017. június 12., hétfő 15:59
    2

    Az én komám egy Fekete György,
    Gúnyversekkel hát őt ne gyötörd!
    Hófehér hajú, hófehér fajú,
    A múltja tiszta, mint egy SZOT-üdülő.

    Oly ellenálló volt, hogy csuda,
    Ilyet nem látott még Pest és Buda,
    Ahogy a szellő fújja, önmagát úgy riszálja
    Az én kis Fekete komám.
  3. 3
    tiszapolgári
    2017. június 12., hétfő 15:38
    Kálmán C. Györggyel ellentétben egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy az MMA-tagokban túlcsordulna a jótékonykodhatnék. Attól tartok, hogy a tagok nagy része önmagát valamiféle mártírnak, meg nem értett zseninek, legalábbis a művészi nagyságához képest nem elégé értékeltnek gondolja magát. Hála istennek, hogy az MMA képes felismerni a nagyságot, sőt számszerűleg is kifejezi a csodálatát.
    És most, amikor szusszanhatnának egyet, és végre elkezdhetnének élni, most még ők, a múlt rendszer üldözöttei gondoskodjanak azokról, akik önhibájukból kerültek nehéz helyzetbe?
    Fityiszt!
  4. 2
    rworse
    2017. június 12., hétfő 14:26
    A fehér hajú Fekete György
    Jött értünk fekete vizen.
    Álom-királyfit hozott, hozott ide,
    Moslék-országnak mentibe -
    Fekete György, fekete vizen.

    "Moslék-ország, hajh, libsi ország,
    Hajh, Hortobágy, zsír-szívű rém;
    Hajh, Átok-város, Redves-ugar:
    Piszok-hazám, kapaszkodj belém!
    Fekete vizeken jöttem én."
    Aszongya.

    "Vagyok a keleti griffogály,
    Magyarnak köpött ki a föld!
    Moslék-ország a nyakamon áll,
    Engemet Moslék-ország örökölt:
    Nyöszörög a liberált föld."
    Aszongya.

    "Már nem megyek el, fekete hajó
    Moslék-ország örülj, itt a remény!"
    Laza ferdinen, laza ferdinen
    Fekete vizen, fekete Györgyemény,
    Hajh, kutyafáját, a magyyeri remény!
  5. 1
    zabrazabra
    2017. június 12., hétfő 13:38
    Erre mondják ők, hogy na és a DIA? Meg az MTA?

Komment írásához vagy regisztrálj