A perselyló halála

Lisa Aschan: Szenvedélyes versengés

Film

Katonaiskolába, internátusba, mélybúvárszakosztályba, börtönszigetre, pompomlánykiképzőbe új jövevény érkezik, megzavarván ekképp a fennálló erőviszonyokat.

Írók és filmkészítők, de keramikusok, sőt üvegfúvók számára is kedvelt téma az érkezési oldal, hiszen itt válik férfi a fiúból és nő a kislányból, mely folyamat művészi megörökítése - már csak a kiírásból is ez következik - a művészek (írók, filmesek, üvegfúvók) feladata. A változatosság kedvéért vegyük most a filmeseket: a lovasakrobatika-csapathoz új leányzó érkezik; kívül szende, belül vasakarat, de kiforratlan személyiségéből adódóan a két véglet közt még jut hely az érzelmeknek is. Lisa Aschan svéd rendezőnő oda tette le a kameráját, ahol az érzelmek egyike épp találkozni készül egy másikkal - barátság ez az első pillantásra, ami két lovas akrobata, az új lány és egy régi csapattag között szövődik. Heves szeretetvágy dolgozik mindkettőben, s e heves szeretetvágyból, mely az egyik oldalon kicsit hevesebb is, mint a másikon, csupa olyan dolgot követnek el a lányok, ami vagy szép emlékké nemesül majd a lovasakrobatika-csapat 20 éves jubileumi találkozóján, vagy életre szóló neheztelések forrása lesz. Attól függően persze, hogy ki hogy viseli a barátság béklyóit. Az sem mindegy persze, hogy maga a film hogy viseli saját műfajának terheit, például a szélfútta üres utak vagy a skandináv ridegtartással is dacoló vadvirágok tömeges feltűnését. Minden egyes vadvirágért jár a rossz pont, és ugyanez áll a szélfútta üres utakra mint lelki tájképekre is - zsűricsalogatásra (Tribeca, Berlinale) felettébb alkalmas, máskülönben bosszantó manírok ezek, ráadásul egy olyan filmben, melynek semmi szüksége az efféle megerősítésekre. A színészek ugyanis simán lepipálják a vadvirágokat - teszik, ami a dolguk; érzéssel játsszák a rájuk bízott leányzókat. Az egyik anyátlan és még gyerek, de már nagyon kamaszodna: ő a szemünk láttára töri össze hű játék lovacskáját. A másik anyátlan és még kamasz, de már nagyon nővé válna: ő valami egészen mást tör össze, emberi anyagot. A fiatal színésznők, kiknek neve nem mond sokat, úgy törnek - vagy mert őket törik, vagy mert ők a törők -, hogy azt "öröm" nézni. A svéd gyerekversek humorát máshol kell keresni, mert ez a kamaszfájdalmakkal teli jóléti svéd dráma sem a lovas akrobatikához, sem a kamaszkorhoz nem csinál kedvet. Miként a vadvirággyűjtéshez sem.

Az Anjou Lafayette bemutatója

Figyelmébe ajánljuk