Tévé

Egyszerűen kíváncsiak

On The Spot: Harcosok - Love Commando

  • Solymosi Bálint
  • 2012. november 4.

Film

Ne okozz csalódást a szüleidnek, mert alaposan helybenhagynak, fejedet veszik vagy lekaszabolnak, elevenen elégetnek, vagy autó mögé kötöznek, és addig húznak, míg meg nem halsz. Ilyen következményekkel járhat, ha az indiai fiatal szerelmes lesz, és szülei tanácsának, ajánlatának, fenyegetésének ellenére is azzal akar házasságot kötni, akibe szerelmes lett.

Ám ahogy mindenhol, ott is vannak olyan emberek, akik érzelmi felindultságuk vakító fényében úgy vélik, helyesen cselekszenek, amikor közösségük erkölcsi normáinak nem kívánnak megfelelni, és menekülőre fogják. Nekik segít a Love Commando. Már a nevük is bizakodással tölt el, és mosolyogni kezdünk azon nyomban, ahogy meglátjuk őket; mint valami különös és egzotikus Valentin-napi ajándék, annyira vicces és meglepően egyszerű és nyomorúságos egyszerre.

A Love Commando úgynevezett irodájára, a vezető kicsike lakására Újdelhi egyik szűk sikátorában akadnak rá a mi híres és sikeres televíziósaink, Cseke Eszter és S. Takács András; a Harcosok széria legelső filmje ez, a becsületgyilkosságok ellen küzdő Love Commandóról! A love commandósok igencsak joviális, tréfálkozó kedvű színészeknek tűnnek, kik annyit mondanak két felvonás (akció) közt, hogy "éljen a szerelem!". Vagy hogy "mi minden szerelmest megmentünk és biztonságba helyezünk", és annyit még, hogy el vannak adósodva, és hogy az egyik legnagyobb indiai tévéshow-ban váltak igazán ismertté, és azóta nincs megállás, érkeznek a telefonhívások. Ennél többet nem tudunk meg arról, miből és hogy működnek, azon túl, hogy egyikőjük egy nem túl elegánsan berendezett szoba ágyában ilyen meg olyan pozíciókban fekszik, és valamelyik mobilján beszél. Majd azt is megtudjuk és meglátjuk, hogy a konyhájából fölvezető vaslétra egy menedékhelyre vezet, ahol jelenleg négy szerelmespár tartózkodik. Azért ez is eléggé húzós lehet, hallomásból ismerve az indiai apparátusok szervezettségét, hogy itt hosszú hónapokat várjanak, amíg valami történik. Ám a fiatalok arcán mosoly és vidámság látszik inkább, némi könny az emlékek miatt, meg némi szükségszerű apátia a jövőt illetően. Mindenesetre az újságíróink velük vannak, a kamera nem szándékozik borzalmat kelteni képeivel, és túlzott optimizmusra sem lelhetünk bennük, a kérdések majdhogynem tárgyilagosak, ám nem távolságtartók.

Azt mondják a filmben, hogy ezer gyilkosság történik évente, a fennálló erkölcsi szabályok szerint eljárva - a becsület elvesztése és a szégyen okán "teljes kirekesztés vár azokra a családokra, ahonnan megszökött egy lány. Kaszton kívül házasodni: szégyen, klánon belül házasodni: szégyen, valláson kívül házasodni: szégyen, szerelemből házasodni: szégyen." A rendkívül finoman felrajzolt szerelmi történetek és sorsok után végtelenül izgalmasra és ugyanakkor bájosra sikerült Eszter és a falutanács jelenete, valójában ez volt az egyetlen adódó alkalom, hogy a két abszolút más kultúrából érkező emberek szemtől szembe kerülve beszéljenek egymással a becsületgyilkosságokról és házassági szokásaikról, így a szerelemről is. Úgy festett a helyzet, hogy sikerült előítéletektől mentesen figyelni az egymás szavába vágó férfiakra, akik szerettek szerepelni a kamerák előtt. Azt állítják, megfelelő környezetben a megfelelő szex meghozza a szerelmet, esetleg príma környezetben a príma szexet, ezt játékosan, vidám huncutsággal mondják el, de teljesen komolyan. A mi filmeseink szeme hunyorít, optikájuk tágra nyit, egyszerűen kíváncsiak; meglepődnek, de nem nézik és nem becsülik le a becsületükben megbántottakat, a gyilkolni szándékozókat (ezt különben is okosan teszik); föltesznek még egy kérdést, aztán továbbmennek. Lehet ebben valami szemérmesen korrekt (felületes), ami a mi ízlésünknek halovány, de ezt most hagyjuk.

Nem tesznek igazságot, nem hajlanak arra, hogy megítéljék azt, amit a kultúrák közötti alapvető eltérések miatt lehetetlen is meg illetlen is volna. Annyit viszont látunk, hogy az élet és az élet szeretete mellett állnak, plusz a szerelmesek mellett törnek lándzsát, ahogy a Love Commando, amelynek azért, tegyük hozzá, szerelmeseket mentő menete gyerekcipőben jár, nem úgy, mint a dokumentumfilm készítői. Annyi elragadóan kedveset és felmagasztalót hallottunk már az On The Spotról, na, meg a két elbűvölő fehér bőrű filmkészítőnkről, hogy eleve kitaláltuk, írunk valami ősziesen aranyló fényben fürdőző hízelgő jegyzetet (egy kicsit bugyutát, ahogy tőlünk telik), és tessék.

M1, szeptember 26. (Cseke Eszterrel készített interjúnkat lásd: Micsoda baromság lenne felrobbanni!)

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.