Interjú

„Szemben a széllel”

Nanni Moretti filmrendező

Film

A 70 éves alkotó a drámai Anyám és egy kolosszális bukás, a Három emelet után egy bensőséges és elég őrült, álmodozó filmmel tért vissza. A Fényes jövőben átírja a történelmet, s az olasz kommunisták kiállnak a magyarok szabadságharca mellett. Innen indítottuk a beszélgetést, és a korszellemig jutottunk.

Magyar Narancs: Történelmi nosztalgia, az olasz baloldal mai láthatatlansága hívta elő az ’56-os magyarországi forradalomra reflektáló filmet, mely ráadásul film a filmben?

Nanni Moretti: Csak három­éves voltam 1956-ban, de ahogy a tudatomra ébredtem, rájöttem, hogy ’56-tal a nyugati baloldal elszalasztotta a lehetőséget, hogy kiszabaduljon a Szovjetunió öleléséből, elengedje szellemi függőségét. Nem sikerült megragadni az alkalmat. A szovjet hadsereg 1968-as prágai bevonulása idején már szakadozni kezdett ez a kötelék, az Olasz Kommunista Párt későn ébredt fel sztálini álmából, úgy a 80-as évek felé. Korábban tervezés szintjén gondoltam arra, hogy egy teljes filmet szenteljek ’56-nak, a Nyugat bénázásának, a vasfüggöny mögötti országok letudásának azzal, hogy ez az ő ügyük. Akkor tényleg csak néhány aggódó értelmiségi látta másként a dolgot.

MN: Kevés filmjében ennyire vicces és megható egyszerre. A nyes jövő afféle szerelmes levél a mozihoz, az élethez, a megcsalt eszmékhez. Mi volt a nemzedéke legnagyobb csalódása?

NM: Az eszmék, a gondolkodás függetlenségének a megtartása terén sokan tévutakra kerültek a nemzedékemből. Noha baloldaliként azonosítom magam, már fiatalon elborzasztott a fanatizmus, amellyel sokan modellként tekintettek a Szovjetunióra vagy Mao Kínájára. Ezért nem akartak kiállni a magyar szabadságharc és Nagy Imre mellett.

MN: Milyen állapotban van ma az olasz baloldal?

NM: Ráfér néhány év ellenzékiség, hogy összeszedje magát, és újra rátaláljon a megtépázott indentitásával a maga helyére, valódi szerepére a mai társadalomban. Bizonytalankodó, súlytalan, középszerű alakokkal nehéz jó irányú változásokat előmozdítani. És a politikai paletta eléggé elszomorító. Berlusconi örökségét visszük tovább. Sikerült kettészakítania az országot, az ő 1994-es hatalomba jutása előtt a képviselők még beszélgettek egymással. Egy kereszténydemokrata szóba állt egy kommunistával, a hátukon egy közös múlttal, kollektív emlékezettel. Katolikusok, szocialisták, kommunisták részt vettek az ellenállásban, együtt írták az alkotmányt. Innen jutottunk el odáig, hogy egy jobboldali már nem állt szóba egy baloldalival. Berlusconi kufárkodó politikája egyszerűen ránk égett, Salvini és Meloni is az ő követői.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?