És igen, ennél jobb popcornmozi nem született a múlt heti Godzilla óta, ami nem kisebb dicséret, mint a háztömb legjobb kocsmája cím. Ilyen zsúfolt kocsma az új X-Men is, melyben régi és új szereplők és eddig még nem látott óriásrobotok vívják ádáz harcukat egy időutazásos ('60-as évek), apokaliptikus sztoriban. Ha eddig túlzsúfolt volt a paletta, mert filmenként úgy fél tucat mutánst kellett rajongói/licencing okok miatt bemutatni, most aztán tényleg szélső értékeket mutat a mutant/minute mérőszám. És nem igaz, hogy az egyéni drámák (mutánsnak lenni nehéz) oly bravúrosan kapcsolódnának össze a nagybetűs történelem Forrest Gump-i alakulásával - a legbénább jelenetek azok, melyekben a nagypolitika jelenik meg korabeli bajuszkákkal. A toleranciára buzdító X-Men sorozat kitermelte a maga előítéleteit: amibe Bryan Singer és Matthew Vaughn nyúl (lásd most), az jó, de aki nem törli bele a lábát a Rattner-féle X3-ba, az nem tagja a klubnak. Rattner igazi copy/paste rendező, de még mindig jobb, amikor egy féltehetség állítja bele a Golden Gate-et az Alcatrazba, mint mikor - egy igazán ötletes lassítást (éljen soká Quicksilver!) leszámítva - Singer & tsai a régi X-Men-poénokat durrogtatják egy királydrámának kijáró komolysággal és a mindent megszépítő time-travel körítéssel.
Az InterCom bemutatója
