étel, hordó

Szabadság kávéház

  • ételhordó
  • 2012. január 15.

Gasztro

Vajon hányan vannak hőzöngők, akik szerint nemcsak az orosz emlékmű, de a Szabadság tér elnevezése is valami bolsevik következmény? De itt szó sincs táblacseréről. A teret 1900-ban nevezték el így, és nem meglepő, hogy a szomszédban, a szintén akkoriban avatott Batthyány-örökmécsessel szemközt nyíló vadonatúj (1902-ben járunk) kávéház homlokzatára is ezt a magyarnak oly kedves szót festették.

Jellemző persze, hogy a komcsik alatt a Szabadság kávéház nem tarthatta meg a nevét, Spartacusként és elsősorban eszpresszóként ismerte a környék aranyifjúsága és szürkeállománya - tulajdonképpen egy hajszál választotta el attól, hogy "menő" helynek számítson, bár ez mondjuk 1981-ben egészen mást jelentett, mint manapság. A Spartacus túlélte a rendszerváltást is, ám valószínű, ha pár évvel ezelőtt nem akad jelentkező "visszarendező" szándékkal, minimum bankot nyitottak volna a helyén.

Ma tehát ismét Szabadságnak és kávéháznak nevezik, és kétség sem férhet hozzá, hogy az "újranyitást" komoly beruházás, és szerencsére jó ízlés előzte meg. Ragyogó csillárok, csodás bútorok, vakító abroszok közé érkezünk, még a régiesnek tűnő, ám vadonatúj festmények sem fájnak. Legfeljebb Ady Endre életnagyságú figurája ejt zavarba, aki (ami) egy külön asztalnál foglal helyet, s éppen a Harc a nagyúrral (tudják, a disznófejűvel) versét írja - ahogy az állítólag a valóságban is történt.

De ami ennél jobban is zavarba ejt, hogy szombat délután ebben a fene szálában a költőn és a pincéren kívül egyetlen teremtett lélek sem akad. Pontosan úgy érezzük magunkat, mint egy kisvárosi helytörténeti múzeumban, amikor kizárólag a kedvünkért kapcsolják fel a világítást: szépséges, de tudjuk - és tudja a személyzet is -, hogy ez így híján van bármi értékelhető hangulatnak.

Az étlapot olvasva az ínyesmester brillírozására számíthatnánk, de sejtjük előre, hogy közönség híján szerénynek ígérkezik az élményanyag. Botrány persze nincs, de sajnos érződik a tétnélküliség: az ételek - nincs jobb szó - lélektelenek. Pedig nem a receptekkel van baj, sőt! A gombás spárgaleves vargányás buktával (890 Ft) még így is izgalmas, a fenyőmagos-fügés grillezett szűzérmékre (2290 Ft) vagy a zsályás-citromos csirkemellre (1990 Ft) se lehet rossz szavunk. De kimondottan hideg a krumplipüré, és csak a tálalásában emlékezetes a Gundel-palacsinta (1190 Ft).

A Szabadság kávéházban minden adott egy kiváló étteremhez, de úgy látszik, olykor a minden is kevés.

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?