SZŐR Egy új kutatás rekonstruálta, hogyan veszítették el az anatómiailag modern emberek (homo sapiens) testszőrzetük jó részét – az eredményekről az eLife folyóirat számolt be. A University of Pittsburgh és a University of Utah tudósai különböző emlősfajok genomját vizsgálták át, eközben számos olyan fehérjekódoló gént és nem kódoló régiót azonosítottak, amelyek megmagyarázhatják, hogyan alakult ki a szőrmentesség némely emlősfajoknál. Közismert, hogy az emberen kívül a tengeri emlősök egy része, például a cetfélék, delfinek, de a szárazföldi emlősök közül is az elefántok vagy a csupasz turkálók is többé-kevésbé szőrmentesek. Ezen állatok közös ősei, evolúciós felmenői zömmel maguk is határozottan szőrösek voltak, ami bizonyítja, hogy a szőrmentesség az evolúció során többször, egymástól függetlenül is kialakult. A kutatási célok érdekében olyan új számítógépes módszert fejlesztettek ki, amellyel egyszerre több száz régiót tudnak összehasonlítani a megvizsgált emlősfajok genomjában. A vizsgálat során összesen majdnem 20 ezer gént és a fajok DNS-ében megőrződött mintegy 344 ezer szabályozó régiót elemeztek.
JÉG Rekordmértékben csökkent a sarkvidéki jég kiterjedése az Antarktisz körül idén december végére – globálisan nézve, mindkét sarkvidéket tekintve a sarkijég-anomália 3 millió négyzetkilométert tesz ki, ami azt jelenti, hogy valószínűleg most a legkisebb a tengerjég kiterjedése a mérések kezdete óta. Hosszabb távon ennek dacára az Antarktisz körül egyelőre még gyarapszik a jég mennyisége (évtizedenként 1,7 százalékkal), ellentétben az Északi-sarkvidéken tapasztaltakkal (ahol egy évtized alatt 4 százalékkal csökkent a jég átlagos kiterjedése). A tengerjég csökkenése azért is ad okot aggodalomra, mivel a csökkenő albedó, azaz fényvisszaverő képesség miatt jelentkező pozitív visszacsatolás az északi féltekén már eddig is növelte az átlaghőmérsékletet (ami miatt még több jég olvad el). A két sarkvidéken különböző tengeri és légköri áramlási rendszerek alakultak ki, annak köszönhetően, hogy például az Északi-sarkvidéket a többé-kevésbé jég borította Jeges-tenger uralja, amelyet kiterjedt szárazföldek vesznek körül (közöttük a zömmel örökké fagyott Grönland). Ezzel szemben az Antarktisz maga egy vastag jégpáncéllal borított kontinens, amelyet mindenhonnan tenger és ezzel együtt az év nagyobb részében tengerjég vesz körül. A tengeri jégtakaró délen minden évben sokkal nagyobb mértékben olvad el, mint északon.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
