| ||
Egy fekete Audi, Hegedüs Zsuzsa és Lady kutya egy szegénységgel sújtott kelet-magyarországi régióban az MTI 2012-es beszédes fotóján – ezt látjuk fenn. Sokakat szórakoztatott Orbán Viktor közpénzből fizetett főtanácsadójának hasonló, videón is rögzített vidéki roadshow-ja, amikor luxuskategóriás gépkocsijából kiszállt egy halmozottan hátrányos helyzetű falu csapzott kis utcáján, kiosztott néhány malacot, üvöltözött kicsit a helyiekkel, majd a szetterével visszaült az Audi finom bőrülésére, és azt mondta a közpénzen dolgozó sofőrnek: Fiam, indulhatunk haza!
*
Ez az írás azonban nem a Hegedüs-jelenség szürreális látványelemeivel, hanem a pénzzel foglalkozik. Annak eredünk nyomába, hogy például mennyi közpénzt emésztett fel a főtanácsadó kocsikázása 2010-től (közel 12 millió forintot), amióta hétszer is megkerülhette volna Audijában a Földet. Vagy hogy Hegedüs szervezete, a Minden Gyermek Lakjon Jól! Alapítvány (a továbbiakban: Alapítvány) évekig volt kedvezményezettje olyan nagy állami mamutoknak, mint az MVM-csoport, a Szerencsejáték Zrt. vagy újabban az egyik Matolcsy-alapítvány, hogy legalább 220 millió forintnyi támogatást kalapozzon össze a magánszektorból érkező 530 millió mellé. Egyébként a közel 750 millió forintot felszívó szervezet honlapján megadott vezetékes telefonszámon amúgy „előfizető nem kapcsolható”, és a megadott Balassi Bálint utcai címen (félemelet 4.) hiába csöngettünk, az ajtót nyitó hölgy életében nem hallott az Alapítványról, ahogy sem a postaládán, sem a csengőkön nincs nyoma a szervezetnek. De ezek apróságok ahhoz képest, ahogyan a lassan nyolc éve működő szervezetnél eltűnnek a tízmilliók; hol kiradírozzák a pénzt, hol kámforrá válik. (Közvetlen állami bevételeiről lásd ábránkat alább.)
Alapok, problémák
A szociológus Hegedüs a 2010-es kormányváltás után lett Orbán Viktor főtanácsadója. Szóban forgó alapítványa magán- és állami forrású támogatásokból vetőmagot és kisállatokat vásárolt, ezeket azután rászoruló családoknak adta tovább, hét év alatt millió darabos tételben – mindezzel nincs is baj. A gondok a gyakorlatban jelentkeztek, ugyanis már 2011-től arról számoltak be riportok, hogy sok csibe elpusztult a hosszú utazás után, de előfordult, hogy azok a szegények, akik kaptak nevelnivalót, gyorsan értékesítették (vagy megették); magyarán a program célja, az önellátás meghonosítása ezekben az esetekben nem valósult meg. Bár Hegedüsék valóban szétosztottak rengeteg kisállatot, a maguk részéről ezzel le is tudták a dolgot. Képzést vagy felügyeletet már nem párosítottak a projekthez, pedig sok példa mutatta, hogy erre szükség lett volna. Lapunk évek óta szeretett volna belelátni abba, hogy milyen tanulmányok és monitorozási rendszer követik ezt a több tízezer emberhez eljutó és közpénzből támogatott több száz milliós programot, de erre sem kaptunk lehetőséget.
Az Alapítvány „szakmai” részével ezt követően nem is kívánunk foglalkozni, inkább a megragadhatóbb számokban merülünk el. A főtanácsadó a magyarnarancs.hu-nak 2014-ben egyébként is azt mondta, hogy az Alapítvány „gazdálkodási modelljét követendő példának szántam, hogy mások is lássák, fizetett munkaerő és működési költségek nélkül is meg lehet oldani a dolgokat”. Vegyük hát közelebbről szemügyre ezt a követendő gazdasági modellt!
A bíróságnak leadott bevallásai alapján az Alapítvány 2010 és 2016 között mintegy 750 millió forintot kapott, ebből minimum 220 millió forint közpénz (ennyiről tudjuk papírral biztosan igazolni, hogy eljutott az Alapítványhoz). Ezekhez az adatokhoz nyilvános adatbázisokon, közérdekű adatigényléseken keresztül, illetve az Alapítvány 2010 és 2013 közötti, birtokunkba került belsős listáiból jutottunk. Mindez nem kevés pénz.
| ||
Tízmilliós kozmetikázás
Bár az Alapítvány közhasznú (és így jogosult például az adózók 1 százalékos felajánlásaira), a bíróságnak megküldött éves beszámolója alapján nincs felügyelőbizottsága. Azaz nincs kontroll beépítve ebbe a jelentős összeggel gazdálkodó szervezetbe, ami azért probléma, mert már a birosag.hu-n szereplő beszámolók is jogszerűségi kérdéseket vetnek föl. Hegedüsék visszatérően megkésve adják le az elszámolást, a 2015-ös évre vonatkozót például csak 2017 februárjában küldték be, noha 2016 május végéig kellett volna beérkeznie. Míg a 2014-es csak 2016 áprilisában, azaz a beadási határidőhöz képest csaknem egyéves csúszással érkezett be, addig a 2011-es, 2012-es és 2013-as beszámolókat azután adták le 2014-ben, hogy lapunk kitartóan érdeklődött utánuk. Igen, az akkor egymilliós – azóta már megemelt – fizetést felvevő kormányfői főtanácsadó szervezete évekig egyáltalán nem adott le semmilyen, a törvény által előírt és elvárt beszámolót a munkájáról. Ez azért fontos, mert egy évet meghaladó csúszás esetén – a civiltörvény alapján – a bíróság értesítheti az ügyészséget, hogy folytasson le törvényességi eljárást, amely akár az alapítvány megszüntetéséhez is vezethet. És bár a birosag.hu-n megtekinthető beszámolók egyike sem érkezett meg határidőre (azaz a tárgyévet követő május 31-ig), Hegedüs Alapítványa mindössze egyszer részesült szankcióban: elvették tőlük a közhasznúsági státust – igaz, a papírok szerint már vissza is kapták.
Ennél súlyosabb, hogy utólag kozmetikázzák a korábban leadott bevallást – egy ilyen esetet éppen a Narancs tárt föl. A 2016-os éves bevallásban (ezt is késve, 2017 júliusában adták le) a támogatók közt találtuk az MVM Zrt.-t egy tekintélyes, 16 milliós összeggel. Ami ezután történt, egészen sajátos. Írtunk az MVM-nek, hogy erősítse meg, tényleg ennyivel támogatta a szervezetet. Bár az MVM a levelünket válaszra sem méltatta, néhány nap múlva (tavaly decemberben) arra lettünk figyelmesek, hogy az Alapítvány új beszámolót töltött fel a 2016-os évre. Mivel a „régit” lementettük, össze tudtuk hasonlítani a kettőt, és kiderült, több tételen is változtattak.
Az új bevallásban módosították az MVM-támogatást, 16-ról 5 millió forintra. Így, ez az első "változata" a 2016-os bevallásnak:
| ||
És itt a "javított" verzió:
| ||
De nemcsak ezt javították, hanem a Matolcsy György-féle PADMA dotációját is, igaz, ezt már felfelé: 1,89 millióról 4,26 millió forintra. A friss beszámolóból kikerült a Spar 10,5 és az Aldi 8,5 milliós támogatása is. Ez nem véletlen, hiszen a Spar érdeklődésünkre elmondta, ők csakis napi fogyasztási cikkel, azaz nem pénzzel segítették az Alapítványt 2016-ban. Az, hogy Hegedüsék utólag ilyen módosításokat végeznek a bíróságnak leadott beadványaikban, több kérdést fölvet a számviteli fegyelem terén, főleg akkor, ha ezek után az történik, ami az Alapítványnál is. Mert miközben több helyen változott a bevételi oldal (négy tételnél összesen közel 27,5 millió forint tűnt el a módosított beszámolóban), a frissen leadott decemberi beszámoló bevételi összesítésében újra 29,1 millió forint támogatás szerepel, forintra ugyanannyi, mint júliusban; még a százados érték sem változott.
Itt láttunk először köddé váló tízmilliókat, ám hamarosan kiderült: ez csak a jéghegy csúcsa.
Kirúgták cikkünk után
A magyarnarancs.hu három évvel ezelőtti, az Alapítvány pénzeivel foglalkozó cikkében (lásd: Átvilágítottuk Hegedüs Zsuzsa alapítványát és padlót fogtunk a zűrzavartól, 2014. december 9.) leírtuk: több minden nem stimmel az elszámolásoknál, legyen szó éves beszámolókról vagy azokról az adatokról és árakról, amelyekből az Alapítvány kisállatokat és vetőmagokat vásárolt. Ezt a következtetést a Hegedüs főtanácsadónak dolgozó titkár, Bogdán László által lapunknak elküldött adatokból vontuk le, miután hiába osztottunk, szoroztunk, sehogy sem jutottunk el azokhoz a számokhoz, amelyeket összesen elköltött összegként adtak meg. Ezért 2014 őszén újra felkerestük az Alapítványt, hogy oldják fel az ellentmondásokat, ám ezt nem tették meg. Érdeklődésünkre nem is reagáltak többé.
Utóbb kiderült, hogy Bogdán titkárt éppen attól a naptól (2014. december 9.) mentették fel, amikor cikkünk megjelent az Alapítvány tisztázatlan anyagi ügyeiről. A felmentés időpontját maga a főtanácsadó jelezte a Magyar Nemzetnek. (A korábban a Miniszterelnökségen dolgozó Bogdán jelenleg bíróság előtt áll, a tudósítások alapján nem az Alapítvány ügyei miatt. Az ellene felhozott vádak a következők: hivatali visszaélés, csalás, hűtlen kezelés; az ügyben ítélet még nincs.) A Bogdántól kapott számokra visszautalunk még, néhány hete ugyanis a kormányfő főtanácsadójának saját közlésén alapuló újabb adatsorra bukkantunk. Ami kivételes pillanat vizsgálódásunk során, lévén Hegedüs 2014 ősze óta nem adott ki nem nyilvános belső adatot az Alapítvány működéséről. Ezekből az derült ki, hogy további tízmillió forintok sorsa tisztázatlan az Alapítványnál.
Nem ajánlott
Az adatokat tartalmazó dokumentumra a ma már nem működő alapitvanyokfeketenfeheren.hu felületén (illetve annak ún. tárolt változatában) bukkantunk. A honlap két évvel ezelőtt vált ismertté szélesebb körben – olyan adatbázist hoztak létre a szájt mögött állók, amelyben megjelölik a támogatásra nem javasolt hazai civileket, ám utóbbiak közül többen zsarolva érezték magukat, miután fizetniük kellett volna a pozitív elbírálásáért –, a beruházó cég ma már kényszertörlés alatt áll.
Az Alapítvány „támogatásra nem ajánlott szervezetként” került fel a honlapra, és amikor Hegedüs ezt észlelte, levelet írt az üzemeltetőknek, akik mindkét küldeményt kitették az oldalra az Alapítványra – részben a mi korábbi cikkünk alapján – vonatkozó súlyos kritikák alá. Így jutottunk az adatokhoz (a teljes dokumentum megtalálható online felületünkön – a szerk.), amelyek egyébként sokszoros átfedésben vannak az Alapítvány honlapján, illetve a korábban nekünk eljuttatott adatokkal, továbbá Hegedüs sem cáfolta kérdésünkre, hogy ez az ő közlése volna.
| ||
Az újdonság az volt a dokumentumban, hogy az Alapítvány honlapjával ellentétben egységárakat is tartalmazott, amely alapján már forintra ki lehetett számolni, hogy a darabszám alapján mennyit költött az Alapítvány (2011-től 2015-ig) egy-egy évben. Csakhogy a végeredmény sehogy sem akart passzolni azzal, amit Hegedüs közölt ugyanebben a dokumentumban, ahogyan a bíróságra leadott dokumentumok adataival sem.
E ponton indokolt egy visszatekintés: amikor 2014 végén részletekbe menően feltártuk, milyen tisztázatlanságok vannak az Alapítványnál, vizsgálódásunk fókusza épp ez a terület volt. Ezért volt tanulságos, hogy ezek az összegek most előkerültek. Mert például a alapitvanyokfeherenfeketen.hu oldalára feltöltött 2016-os közlésből az is kiderül, hogy vagy az Alapítvány által a Narancsnak megküldött korábbi árak nem voltak helytállóak, vagy a Hegedüs által 2016-ban megadottak nem azok.
Íme, egy példa: a 2014-es közlés szerint a csibe ára 2011-ben 96 forint, ezzel szemben Hegedüs 2016-os tájékoztatása szerint (szintén 2011-re vonatkoztatva) már 120 forint. Tekintettel arra, hogy több mint félmillió csibe jutott egy évre, a darabonkénti akár tízforintnyi különbség is sokmilliós tétellé duzzadhat. Arról nem beszélve, hogy 2014-ben 163 millió forintos szállítási költséget írtunk a megkapott adatok alapján, Hegedüs viszont 2016-ban azt állítja, hogy egyáltalán nem volt szállítási költség. Többször is kértük, hogy belenézhessünk az Alapítvány számláiba, hogy ezeket az ellentmondásokat tisztázhassuk, erre azonban nem kaptunk lehetőséget soha.
Nagyon nem stimmel
A mellékelt táblázat a 2016-os közlésből származó összesítést mutatja: az évek mellett először a kisállatok és a kiosztott vetőmagok mennyisége, majd az abban az évben értük kiadott pénzösszeg látható, az érvényes egységár a táblázat alatt szerepel. Az így kijött összeget összeadtuk, így kaptuk meg a „Mi összesítésünk” elnevezésű oszlopot, e mellé raktuk a „Hegedüs Zsuzsa összesítése” nevűt, a végén pedig a kettő közti különbséget számszerűsítettük.
| ||
Láthatjuk: a különbségek jelentékenyek. (A 2012-es adatoknál Hegedüs egy összegben adta meg az előnevelt csibék és a naposcsibék számát, miközben az egyik 300, a másik 120 forint egységárú. Több tízezres darabszámnál ez óriási, tízmilliós különbség, ennek ellenére az Alapítvány nem közölte a pontos számot. Ennél az évnél átlagoltunk, azaz a megadott darabszám felét 300, míg a másik felét 120 forinttal szoroztuk fel.)
Az igazán jelentős különbségek 2011 utániak: 2012-ben 25 milliós, 2013-ban már 29 millió forintos, 2014-ben közel 17 milliós, míg 2015-ban 15 milliós különbséget számoltunk a főtanácsadó által megadott adatok és a végösszegek közt. Ez mindent egybevetve több mint 83 milliós különbség – jobban mondva hiány, amelynek ott kellene lennie költségként az Alapítványban, de nem leljük a nyomát. Leegyszerűsített példával: ez olyan, mint amikor valaki lead három darab ezerforintos számlát a munkahelyén költségtérítés címen, ám négyezer forintot vesz ki a kasszából.
Így akár ki is jelenthetnénk: Hegedüs saját elszámolása tanúsítja, hogy az Alapítványnál eltűnt 83 millió forint – de egyelőre nem mondjuk ezt, inkább az ördög ügyvédje leszünk. Gondoljuk végig az egészet elölről, hátha valami elkerülte a figyelmünket! Átnyálaztuk a számokat újra, szoroztunk, osztottunk, kivontunk, de a végösszeg, a 83 milliós hiány nem változott – viszont találtunk egy olyan utalást Hegedüs levelében, amit eddig nem vettünk figyelembe. Ezt: „kisállatokhoz járó takarmány”. Így jutottunk el a tápfaktorig, és jóllehet semmilyen konkrét számot nem közölt erről Hegedüs, mi teszünk erre egy kísérletet. Azt feltételezzük, hogy lehet egy ismeretlen összeg („k”) minden évben, amely takarmányra ment el, hátha ez választ ad a hiányra. Eláruljuk: nem ad választ.
2014-ben, amikor még Hegedüs titkáraként dolgozott Bogdán, azt írta a Narancsnak, hogy a nyulakhoz és a malacokhoz járt a táp, ám a tojóknál (kacsa, csibe, tyúk) nem számolt be erről. Az origo.hu 2011-ben mégis arról írt, hogy a kisállatok mellé járt táp, a tojók mellé is, noha a helyszíni riportban többen panaszkodtak a „száraz tápra”, egy kedvezményezett azt mondta, hogy a takarmány „mintha büdös lett volna”, így annak „felét kidobták”.
40 milliós fekete lyuk
Mindezzel együtt arra következtethetünk, hogy 2011-ben a táblázat árai tartalmazzák a takarmányt, hiszen, amennyiben csak a kisállatok és a vetőmagok árát adtuk össze (takarmány nélkül), az is meghaladta a bevallott végösszeget – így erre egy újabb, tízmilliós nagyságú tételt nem lehet még rátenni. De akkor a következő években mitől szalad el minden? Ha az első év számai ki tudnak hozni egy pontatlan, de nagyságrendileg megfelelő végösszeget ahhoz képest, amit Hegedüs is közölt, akkor ugyanez a rendszer egy, két, három év múlva miért nem működik? És miért nem ír pontos takarmányárat Hegedüs? Azért is fontos kérdés ez, mert amikor felhívtuk azt a vállalkozót, B. Istvánt, aki ezekben az években Hegedüséknek a tojókat szállította, annyit mondott, hogy ő viszonteladó volt: Spanyolországban megvette a csibéket, majd eladta azokat az Alapítványnak. Elismerte, hogy volt takarmány is, „de azt már Magyarországon vették”. B. üzleti titokra hivatkozva további részleteket nem árult el akkor sem, amikor a rejtélyes spanyol és francia (onnan a kacsák jöttek) tenyésztők felől érdeklődtünk. B. Istvánt a bíróság előtt álló Bogdán László hozta az Alapítványhoz.
Takarmánynak csak egyszer láttuk hivatalos nyomát, az Alapítvány 2015-ös beszámolójában. Ebben az évben Hegedüsék az egyik elszámolási rubrikába beírták, hogy „vetőmagra és takarmányra” összesen 38,6 millió forintot fordítottak. (Ugyanitt beírhatták volna, hogy 2014-ben mennyit költöttek erre a két tételre, de azt a négyzetet üresen hagyták.) Hegedüs 2016-os közlése alapján tudjuk, hogy 22,16 milliót költöttek vetőmagra, azaz 16,44 millió mehetett takarmányra. Jellemző azonban, hogyha ezt az összeget hozzáadjuk az általunk kiszámolt éves összeghez, úgy sem kapjuk meg Hegedüs végösszegét – valami még így sem stimmel, de tippünk sincs, mi.
De jöjjön az ördög ügyvédjének utolsó kérdése: a kiosztott kisállatok számának ismeretében lehet-e következtetni a 2015-ös összegből, hogy a többi évben, ha volt, mennyi lehetett a takarmányra fordítható összeg? Osztottunk, szoroztunk, levontuk a malacokat (a részletekkel nem fárasztjuk az olvasót), a lényeg, hogy így sem jött ki a Hegedüs közölte végösszeg. Még egyszer: ha a fentiek alapján becsült takarmányösszegekből kezdünk számolni, azaz hogy az ún. „k”-faktor kimaradt a beszámolóból, akkor 2013, 2012 és főképp 2011 tekintetében értelmezhetetlenül magas végeredményeket kapnánk, úgyhogy ezt a teóriát kizárjuk. Legfőképp azért, mert saját, 2016-os közlésében épp Hegedüs Zsuzsa nem közöl semmilyen adatot a takarmányárakról. De miért nem?
A főtanácsadó semmit sem válaszolt, amikor erről kérdeztük.
És végül egy újabb, 40 milliós fekete lyuk! 2014-es cikkünkben az Alapítványtól kapott adatok alapján 2012-re nem tudtuk kiszámolni az éves költési végösszeget, de arra jutottunk: ez 143 vagy 145 millió lehet, 2016-ban – erre rímelve, kis különbséggel – Hegedüs 148 millióról számolt be (lásd a táblázatban). Csakhogy a bíróságnak leadott beszámolóban a 2012-re vonatkozó összköltséget 188,75 millió forintban adták meg. A többi évre a Hegedüs által közölt végösszegek nagyjából megegyeztek a beszámolóban lévőkkel, 2012-ben azonban hiányzik 40 millió forint. Vajon hova lett az adományokból származó összeg? Hova tűnt? Hegedüs Zsuzsa semmit nem mond erről, hiába kérdeztük.
Saját kocsi, saját vagyon
Foglaljuk össze az eddigieket! Hegedüs Zsuzsa tevékenysége 2010 óta legalább 330 millió forintnyi közpénzt vonzott, miközben az Alapítványa rendre késve adja le a bevallását. A 2016-os évre vonatkozót épp a Narancs érdeklődése után kezdték összevissza módosítani, miközben találtunk olyan adatközlést 2016-ból, amely alapján megpróbáltuk kiszámolni, hogy kijönnek-e a százmilliókat meghaladó költések; nem jöttek ki, több tízmillió forintot nem lelünk a rendszerben, hogy a legutolsó példaként felhozott 40 milliónyit már ne is említsük. Hogy történt-e jogszerűtlenség, mondjuk, költségvetési csalás vagy sikkasztás az Alapítványnál, azt csak egy hatósági vizsgálat tudná kizárni vagy bizonyítani. Mi annyit állíthatunk, hogy komoly mennyiségű pénznek nem találni nyomát ebben a kaotikus rendszerben.
| ||
De haladjunk tovább! Számokban gazdag vizsgálódásunkat 2015-nél hagytuk abba, a következő évben jelentős változások voltak az Alapítvány működésében. A 2016-ból származó utolsó hivatalos, bíróságnak is leadott adatokból egyértelműen látszik, hogy az Alapítvány aktivitása (és anyagi támogatottsága) 2011 óta folyamatosan csökken (lásd diagramunkat), sőt 2016-ban már nem is osztottak kisállatot, csak vetőmagot. És ez volt az az év, amikor utoljára került ki felhívás a honlapra; kisállatot – tájékoztatták lapunkat – 2018-ban sem fognak osztani.
Az első élőállatosztás-mentes év tehát 2016 volt, ekkor több alapító (például a CBA) is kiszállt az Alapítványból, míg ugyanebben az évben bukkant föl az Alapítvány körül egy „multiválogatott” (Tesco, Lidl, Aldi, Spar, Auchan, Penny), amely ételcsomagokat kezdett osztani rászorulóknak. Ekkor úgy tűnt, ez az új irány, kisállatok helyett ételcsomag, ám hamar elfogyott a lendület. 2017-ben már nincs akció a multikkal – tájékoztatta több lánc is a Narancsot. Sőt, arra sem találunk adatot, hogy 2017-ben történt-e bármilyen osztás, ám Hegedüs még májusban azt mondta a Magyar Nemzetnek, hogy több projekten dolgozik, és hamarosan új tartalmak kerülnek a honlapra – ennek azonban nincs nyoma, lapzártánkkor, 2018 januárjában az induló anyag annak a sajtótájékoztatónak a videója, amelyet Hegedüs a multikkal tartott 2016-ban.
Vagyis a honlapon közöltek alapján nem látható, hogy az Alapítvány bármit is szétosztott volna tavaly, a településekre vonatkozó adatok közül a legfrissebb 2013-as. Az interneten nem találtunk arra utaló nyomot, hogy 2017-ben osztottak-e vetőmagot, így csak Hegedüs Zsuzsa szavaira alapozva állíthatjuk, hogy még működik az Alapítvány.
És bár az Alapítvány aktivitása folyamatosan csökken, ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy milyen vagyont halmozott fel! Az eddigi utolsó, 2016-os beszámoló szerint az Alapítványnak a tárgyév végére 72,5 millió forint saját tőkéje volt (megjegyzendő, hogy mi 59 millió forintnyi többletet számoltunk ki, miután a bevételekből kivontuk a kiadásokat – N. G. M.), azaz ennyit nem költöttek el az éhezés és szegénység elleni harcra kapott dotációkból. A jelentős összeg mellett 2015-ben – derül ki az az évi, csúszva leadott beszámolóból – egy Audi 6 Avant típusú gépkocsihoz is jutottak, „melyet térítés nélkül vett át” az Alapítvány.
| ||
Ehhez kapcsolódik, amit a szocialista Bangóné Borbély Ildikó tavaly nyáron tudott meg, hogy ti. 2010 óta Hegedüs Zsuzsa kocsijába annyi benzint (31 ezer liter) tankoltak közpénzen, amellyel hétszer meg lehetett volna kerülni a Földet. Érdeklődtünk a kocsit biztosító Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóságnál (KEF), hogy mindez mennyi adófizetői pénzt emészt föl, de nem árulták el – legalábbis ingyen nem: 44 ezer forint plusz áfát kértek az információért. Ehelyett inkább az adóhivatal honlapján havi lebontásban közölt benzinárak alapján kiszámoltuk, hogy 2010 és 2017 vége között 11 millió 694 forintért tankolhattak Hegedüs Zsuzsának közpénzből. Szerettük volna megtudni, hogy ennyiért pontosan hova és mikor utazott Hegedüs, ám a KEF-nél közölték: a főtanácsadónak nem kell menetlevelet vezetnie, a kocsit anélkül használhatja. Kezdetben egy Audit használt (sofőrrel), később már kettőt, írta a Népszava. Az „ingyenkocsit” attól a Porsche Hungáriától kapta az Alapítvány, amely amúgy az állam egyik fő gépjármű-beszállítója (legutóbb 26 milliárdos keretösszeg erejéig). Ősszel a Direkt36 által közölt azon adat keltett feltűnést, miszerint Hegedüs alig két év alatt 2 és fél millió forintot költött ún. reprezentációs célokra, azaz éttermi számlákra, vendégfogadásra. A Narancs megtudta a Miniszterelnöki Kabinetirodától, hogy a főtanácsadó a sajtóvisszhang ellenére sem fogta vissza magát: szeptember óta az év végéig újabb 410 ezer forintot költött hasonló célokra – azaz átlag havi százezret hagyott éttermekben és egyéb helyeken az adófizetők pénzéből.
*
Hegedüs három éve mondta nekünk Alapítványa sikeréről: „Egyre kevesebb család jelentkezik vetőmagokért és háztáji állatokért, ami azt mutatja, hogy sikerült megállítani és visszafordítani a szegénység újratermelődését.” Évek óta tudjuk, hogy megannyi statisztika (például az Eurostat) mond ellent ennek az állításnak. Az viszont tény, hogy Hegedüsnek az elmúlt években sok pénzt fizetünk. Mire is?
Nagy Gergely Miklós–Kácsor Dániel
(Közreműködött Grünceisz Kata.)
A cikk a Transparency International Magyarország Alapítvány oknyomozó újságírói mentorprogramjának keretében készült.
