„Amikor itt megnyílt a piac, még jól meg lehetett belőle élni. A rendszerváltás után kezdett itt árulni az anyósom, sőt, 15 éve még nekem is megérte kiváltani a vállalkozói engedélyemet” – meséli egy férfi a város szélén fekvő nyíregyházi KGST-piacon, aki a feleségével együtt árul. Végzettsége szerint az asszony fodrász, férje pék: úgy számolnak, ha a szakmájukban maradnak, havi 80-100 ezer forint lenne a nettó keresetük fejenként, ebből azonban nehezen jönnének ki, tekintve, hogy három gyermeket nevelnek. Ám hiába az infláció, az árak náluk évek óta nem emelkednek: az a papucs, ami 14 éve 500 forint volt, ma is ennyibe kerül. A cipő viszont ma már olcsóbb: amit 1998-ban még 2500-ért el tudtak adni, ma 1500-ért szeretnék. „Mi a feleségemmel ebből a piacból építettük a családi házunkat. Ma viszont már csak vegetálni lehet belőle. Hogy miért csinálják sokan mégis? Megmondom: azért, mert még mindig jobb, mint segélyért kuncsorogni” – magyarázza.
Ötven éve a piacon
A közel tíz hektáron elterülő piacon a pangás tagadhatatlan: szombati ottjártunkkor több az eladó, mint a vásárló. Jóllehet, látogatásunk időpontja is torzító: a január és a február itt mindig nagyon gyenge, de most talán a korábbi évekhez képest is rosszabb. „Nincs pénze az embereknek” – mondják többen. Volt olyan árus, aki délelőtt 11-ig a pár ezer forintos helypénzt sem kereste meg. (Egy szimpla asztal ára 600 forintba kerül, ha valakinek nagyobb hely kell, az többet fizet.)
| ||
„Ez már az utója az árunak” – magyarázza egy néni, aki lassan be is fejezi a piacozást. Fájnak a térdei, nehezen mozog. Ötven éve árul a nyíregyházi piacon: a „Csillag Áruházban” kezdte, amit azért hívtak így, mert hajdan a Csillag utcán volt az ócskapiac. Aztán, hogy sorra épültek arra az elegáns családi házak, már nem volt szalonképes a hétvégi kirakodóvásár, így elköltöztették előbb a Piaccsarnok mellé, majd onnan a Tokaji úti vásártérre. Közben a kínálat is átalakult, használt holmit már csak elvétve találni itt, és ma már sok a külföldi, főként kínai árus. Sokan mondják: ez most az ország legnagyobb „KGST”-piaca. A helybélieken kívül Ukrajnából, Lengyelországból, Romániából érkeznek ide az árusok, az említett keletieken kívül, és a kínálatban a műszaki cikken a ruházaton keresztül a régiségeken át a fogyasztási cikkekig minden megtalálható.
Megfojtja a multi
„Sorra nyitottak itt is a multik” – állítják a kereskedők, amikor a pangás okairól kérdezzük őket. Multi alatt itt a városi plázát, a Tescót, illetve más áruházláncot kell érteni. Egyikük hozzáteszi: hiába mondják a vevőknek, hogy az ő áruik is ugyanolyan jó minőségűek, mint amit a bevásárlóközpontokban árulnak – ráadásul a tisztességes kereskedő számlát ad, s becseréli az árut, ha probléma van vele – az emberek mégis inkább a multikba tódulnak. Szerintük reklámozni kellene a piacot, hogy az emberek bátrabban vásároljanak itt. A kereskedők szerint a városnak elég tisztességes bevétele származik innen, ám itt csupán annyi fejlesztés történt, amit az árusok finanszíroztak. (Kerestük a piacot működtető céget is, de cikkünk megjelenéséig kérdéseinkre nem reagáltak.)
| Nem veszélyes hely Bűnügyi szempontból nem fertőzöttebb, mint más, tömegeket vonzó terület – tájékoztatott Fülöp Gergely, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője, amikor a piacról érdeklődünk. Mint mondja, néha előfordul zseblopás, gépkocsifeltörés, esetleg szóváltást követő tettlegesség (garázdaság), de egyik sem jellemző a piacra. Kifejezetten a nyíregyházi vásártérre vonatkozó, pontos statisztika nem áll rendelkezésre. Megnéztük a rendőrség honlapján található bűnügyi térképet, ami szintén a fentieket igazolja. |
Női felsőket árul egy húszas éveiben járó, mosolygós hölgy. Az árak barátiak, a portéka ízléses. Ez is Lengyelországból való, de az eladó magyar. A nő – mint mondja – gyakorlatilag itt nőtt fel a piacon, a szülei kilencéves korától hozták magukkal árulni, most pedig már saját vállalkozása van. Belenőtt a kereskedelembe, ami meg is látszik azon, ahogy a vevőkkel foglalkozik. „Jó hely lenne ez a piac, csak a multik lenyúlják a vevőket” – mondja. Folyamatosan csökken a forgalom, a január és február – ő is megerősíti – pedig tragikus, ha ugyanis nem tartalékolt volna előre, akkor most nem lenne miből kifizetni az adókat, járulékokat. Ruhát három éve árul, korábban egy büfét vezetett, ugyanitt. „Miért csinálja?” – kérdezzük. „Mert nincs más!” – vágja rá. Vendéglátós a szakmája, de levelezőn, munka mellett elvégezte a közgazdaság-tudományi egyetemet is. A diplomáját azonban csak akkor kapja meg, ha felsőfokú nyelvvizsgát tesz. Az írásbeli már sikerült, most a szóbelire készül. Az elhelyezkedéssel kapcsolatban nincsenek vérmes reményei, mivel a térségben diplomával is nagyon nehéz állást találni.
Külföldi árusok
Sokan jönnek egyébként árulni Erdélyből a nyíregyházi piacra: ők elsősorban cserépedényeket, virágtartókat, fafaragásokat kínálnak. Egy férfi Kárpátaljáról érkezett, ő főként édességet árul. Szép, nagy standja van, még tetőt is emelt a feje fölé, nehogy a csoki, cukorka megázzon. Meséli, hogy foglalkozását tekintve kőműves, de munkanélküli. Feleségének sincs munkája, valamiből meg kell élni, a gyerekeknek enni kell adni. Hétvégente jár ide, állítása szerint csak annyi árut hoz, amennyit szabályosan beengednek. Erre persze rácáfol a széles kínálat, amitől feltehetőleg két nap alatt nem tud megszabadulni. De – mint mondja – ismerősöknél el tudja helyezni addig, míg újra jön.
| ||
„Ekonomiszt” – feleli arrébb egy fiatal ukrán hölgy a végzettségét firtató kérdésre. Nemrég él itt, még nem beszél magyarul, így oroszra váltunk. Így mondja el, hogy miután a férje megkapta a magyar állampolgárságot, úgy döntöttek, Kárpátaljáról áttelepülnek a Beregbe, jelenleg Vásárosnaményban laknak. Nyelvtudás nélkül a közgazdászszakmájával azonban itt nem boldogul. Mivel munkájuk nincs, ezért választották a piacozást. Az árut Lengyelországban vásárolják, Varsó közeléből hozzák. Puha, valódi bőr papucsokat, kis, asztali tükröket hozott most – de valószínűleg haza is viszi őket, mert eddig még nem akadt vevője. Olcsóbban is adja, mint amennyiért vette. Kétezer forint helypénzt fizetett, ezt úgy tűnik, ma elbukja, ahogy az útiköltséget is.
| ||
Nem sokkal később egy erdélyi asszony úgy beszél rá a vásárlásra, hogy felajánlja, 10-12 év körüli kisfia segít kivinni a kocsihoz az árut, hogy ne kelljen nekem cipekednem. Végül megegyezünk: ezret enged az árból, így ötezer forintért veszek egy lengőtekét. Kilenc bábu, a keret és a golyó. A kisfiút viszont nem tudom lebeszélni, mindenképp egyedül akarja vinni a nehéz csomagot. A gyerek lépésenként kérdezi, messze van-e még a kocsi, ahogy távolodik az anyjától, úgy lesz egyre izgatottabb. Kiderül: attól fél, hogy jönnek a „vámosok”, és akkor nekik futniuk kell, mivel nem adnak számlát. Amikor azzal állok elő, hogy az autó már a közelben van, a gyerek már nyomja is a kezembe a csomagot, és mint akit puskából lőttek ki – szalad vissza anyjához.
| Átverés az olcsó cigi Szabolcs-Szatmár-Beregben a kisebb-nagyobb városokban, falvakban iparcikkpiacok működnek, hol rendszeresen, hol csak alkalmanként. A NAV a nagyobb városokban naponta tart ellenőrzéseket. Ezeknek „köszönhetően a korábbi évekhez képest már nincs jelen nagyobb mennyiségben a csempészcigaretta, azonban még mindig vannak ügyeskedők, próbálkozók. Egy-egy elkövetőnél sincs nagy mennyiségben a cigaretta, jellemzően egy-két-három kartont találnak náluk, és sokszor már nem is viszik be a piac területére a portékát” – mondja Dávid Zoltán százados. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatóságának sajtóreferense felhívja a figyelmet: arra, hogy a „csempészcigarettának” gondolt füstölnivaló jelentős része nem is cigaretta, hanem papír. A cigis kartonok papírral vannak megtöltve, így cigaretta látszatát keltik. Megtudjuk, a csalók fóliázógépeket használnak, az üres cigisdobozokat hajléktalonokkal gyűjtetik össze szemetesekből, egy-egy jó állapotú cigisdobozért tíz forintot adnak nekik. Egyes esetekben a kartonban egy dobozban valóban cigaretta van, ha gyanakszik a vevő, az árusok ezt bontják ki neki. A sajtószóvivő elmondta: a külföldi árusok többsége budapesti székhelyű adószámmal rendelkező vállalkozó, akik általában jelentős összegű adóhátralékot halmoznak fel időről időre. Ezek a vállalkozók azért árusítanak székhelyüktől eltérő településeken, hogy az adózást elkerüljék. Sokáig azonban ők sem örülhetnek, mert „az ellenőrzések során a végrehajtó kollégák ezeket az árusokat célzottan felkutatják, és a helyszínen szedik be az adóhátralékot, illetve készpénz hiányában a tartozás összegének megfelelő árut foglalunk le”. Tavaly a nyíregyházi piac ellenőrzések során 112 esetben indítottak jövedéki, szabálysértési és büntetőeljárásokat jövedéki termékek, hamis-hamisított termékek árusítása miatt. |
