Olyan „személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett”, közterület, illetve közintézmény nem viselheti – így szól a 2012. évi CLXVII. törvény 4. paragrafusa. Ennek alapján lehet újabban egy település utcaneveit megváltoztatni – jól lehet, maga a végrehajtási folyamat nem feltétlenül egyszerű. Gyomaendrőd példája ezt jól mutatja.
A 13 ezer lakosú Békés megyei kisvárosban még egy tavaly januári testületi ülésen bízták meg a helyi képviselők az ügyrendi, oktatási, kulturális és esélyegyenlőségi bizottságot a városban található utcanevek listájának áttekintésével és a kérdéses nevek bejelentésével. Ennek előzménye volt – a megyei hírportál tájékoztatása szerint –, hogy a település jobbikos képviselője, Arnóczi István az önkormányzathoz eljuttatott levelében felsorolta azokat az utcákat, melyeknek a neveit szerinte az említett törvény alapján felül kellene vizsgálni – az önkormányzat pedig menten állt a dolog elébe.
Hatalmas lendülettel
Az üggyel foglalkozó – és az ebből a célból létrehozott – albizottság „tagjai között volt történész, néprajzos végzettségű helyi lakos, illetve a plébános, valamint a képviselő-testület két tagja, munkájukat pedig az aljegyző koordinálta” – tájékoztatta a magyarnarancs.hu-t Lehóczkiné Timár Irén, az ügyrendi bizottság fideszes vezetője. „Kutatómunkájuk eredményeképp tették meg javaslatukat bizottságunknak, amit aztán felterjesztettünk a képviselő-testület elé.”
| ||
A gyomaendrődi utcanevek közül így már tavaly februárra egyértelmű volt – az Akadémia az önkormányzatok részére kibocsátott, több mint húszoldalas táblázatban összegyűjtött, indoklással ellátott állásfoglalása alapján, melyben az utcanevek mellett az egyértelmű használható, nem javasolt és használható, de aggályos kifejezések szerepelnek –, hogy kilenc esetben nem javasolt – tehát meg kell változtatni –, egy esetben aggályos és négy esetben használható a régi elnevezés. Így 2013. december elsejével tíz utcát neveztek át a városban, köztük például a Ságvári Endre utcát Kállai Ferenc (az ismert színész a város szülöttje volt – a szerk.) utcává, a Kulich Gyula utcát Szent Istvánná, a Kiss Lajos üdülőtelepet Dr. Szilágyi Ferenc üdülőteleppé, a B. Molnár Imre utcát Géza fejedelemmé vagy a Tanács utcát Kálmán Farkassá.
| Nem népszerű, de marad Népszavazást tartottak hétvégén a Nógrád megyei Tolmács községben. A fideszes vezetésű testület korábban egyhangúlag változtatta meg öt közterület elnevezését. Eszerint az Alkotmány utca Sziluska utca, a Csokonai út Zarándok út, a Szépvölgyi utca Füvellő utca, a Tolmácsi út Szent Lőrinc út, a Béke tér pedig Kovács Géza tér lett. Azok a helyi lakosok, akik nem értettek egyet a nevek megváltoztatásával, tavaly aláírásgyűjtésbe kezdtek, és össze is gyűlt a népszavazáshoz szükséges támogatás. Ennek ellenére a hétvégi részvétel nem érte el az érvényességhez szükséges arányt, mivel a 632 választásra jogosult közül csak 200-an voksoltak. Igaz, közülük 194-en szavaztak a régi nevekre, de ez sem volt elég a változtatáshoz. |
Fennmaradt azonban a városban hét olyan utcanév, melynek ügyében helyi szinten nem jutottak dűlőre. Itt az volt a probléma, hogy az új névvel kapcsolatban nem egyezett a lakosság, a szakértői albizottság és a képviselő-testület véleménye, a testületi szavazati többség híján pedig az utcaneveket nem lehetett átnevezni. Mivel az idézett törvény egyebek mellett arról is rendelkezik, hogy ha a helyi önkormányzatban „kétség merül fel”, akkor az MTA-hoz fordulhat. Gyomaendrőd a vitatott esetekben ezt meg is tette: az Akadémiától kért állásfoglalást Tokai Ferenc, Polányi Máté, Hámán Kató, Rózsa Ferenc, Dobi István, Martos Flóra és Micsurin kapcsán. (Róluk bővebben a cikk végén található keretes írásban olvashat.)
Nem örülnek a történészek
Csakhogy ezekben az esetekben az Akadémia már nem állásfoglalással, csupán szakvéleménnyel tudott szolgálni, melyből nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy az utcák neve maradhat-e vagy sem. Ez a gyomaendrődiek körében komoly feszültséget okozott, az ügyrendi bizottság felterjesztése után ugyanis a képviselő-testület két utcanév esetében nem javasolta a változtatást. „Tokai Ferenc esetében még információval sem tudott az Akadémia szolgálni” – mondta el Lehóczkiné. „A másik kérdéses utca a Polányi Máté utca volt. A képviselők szerint, ha nem tudjuk bebizonyítani az önkényuralmi rendszerhez való kötődést, akkor maradhat minden a régiben. Nagyon fontos azonban a törvényben leírt három szó: a megalapozás, a kiépítés és a fenntartás. Ezek alapján a fenti két személyről elnevezett utcákat én a megváltoztatni szükséges kategóriába sorolnám.”
| Az indexre került Gorkij Az MTA állásfoglalása alapján elvileg Magyarországon nem viselheti közterület Makszim Gorkij nevét. Ennek ellenére – számolt be erről nemrég a HVG – több hazai település is megtartotta az író nevét viselő közterületet. Így tett Tiszagyenda, de egyelőre nem változtatott „Gorkijon” Törökszentmiklós, Tiszavasvári és Mezőtúr se. |
„Nekünk nincs közvetlen kapcsolatunk az önkormányzatokkal, azok az MTA jogi és igazgatási főosztályához fordulhatnak kérésükkel, akik aztán továbbítják nekünk a feladatot” – mondta el Pók Attila, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója. „A kérések a főigazgatóhoz kerülnek, aki aztán megkéri a történészeket, hogy ki-ki a maga kutatási területéhez kapcsolódó személyeknek nézzen utána, és gyűjtse össze a vonatkozó információkat. Ebből írunk egy kis szöveget, ami ismételten a jogi főosztályon keresztül jut vissza az önkormányzatokhoz.” Ez azért fontos, tudtuk meg a tudományos tanácsadótól, mert sok esetben még maga a jogi főosztály is módosít az állásfoglaláson, a szakvélemény ugyanis nem csupán történelmi szempontból ítélendő meg, hanem ugyanúgy jogi és politikai kérdés is. „Mi történészek vagyunk, információval tudunk szolgálni, azt nem lehet tőlünk elvárni, hogy döntéseket hozzunk” – mondta Pók. Arról nem is beszélve – tette hozzá –, hogy nagyon sok olyan helyi emberről van szó, akiről az MTA annyit tud csupán, hogy párttitkár volt-e vagy sem, felívelőben volt-e akkoriban az adott falu vagy sem, de konkrétumokat nem. „Nagy dilemma ez az egész, hiszen gondoljunk csak bele, amíg egy tettért kitüntethetnek valakit, addig egy másikért megbüntetik. Ha az adott párttitkár saját falujának csatornát építtetett és óvodát hozott létre, nyilván jó embernek tartották, míg a szomszéd faluban annyit láttak, ez is csak egy kommunista. Ezért fontos a helyi közemlékezet, mi ilyen esetekben nem kívánunk döntést hozni.”
A tudományos tanácsadó egyébként elmondta: nem örülnek a rájuk hárult feladatnak, mert egyrészt túl sok a kérés és nincs meg hozzá a kellő apparátus, másrészt a törvény rosszul van kitalálva, a törvényalkotónak kellett volna egy szűkebb kategóriát megadnia, kormányzati szinten nincs meg a végrehajtási utasítás. „Nem jó, hogy ha egy politikus a történészre hárítja a döntések ódiumát. Azért van ott, ahol van, hogy vállalja ő a felelősséget értük.”
Maradjon minden a régiben
A névváltoztatás velejárója az új név megalkotása is. A gyomaendrődi albizottság ezt a törvény szavához igazodva úgy próbálta megtenni, hogy a közterületek olyan személyek nevét viseljék ezentúl, melyek valamilyen szinten kötődnek Gyomaendrődhöz.
Ehhez a képviselők a lakókat is segítségül hívták, ám Lehóczkiné szerint az érdeklődés csekély volt. Akik viszont elmentek, ők főként a személyes okmányokban történő változások és nem maga az utcanév megváltozása miatt tiltakoztak. Ezt érzékeltük akkor mi is, mikor megkérdeztünk néhány helyi lakost, mit szól utcája nevének megváltozásához. „Ha át kell nevezni, hát nevezzék, nekem mindegy. Felőlem maradhatna minden a régiben. Ami megtörtént az megtörtént, visszafordítani úgysem lehet” – mondta el egy Dobi István utcai lakos. Majd hozzáfűzte: „Van ennél azért fontosabb dolog is, nem olcsó mulatság ez az egész, el lehetne költeni ezt a pénzt másra is!”
Hasonlóan vélekedett Iványi Vince is, aki a már említett Polányi Máté utcában lakik. „Én a többség mellé állok. Nekem jó így is, ha vétett is valaha valamit ez az ember, hol van az már? Hallomásból tudom, hogy rendes endrődi kubikos ember volt, de hogy milyen elveket vallott, azt nem tudom” – mondta, majd hozzátette, hogy a döntés kapcsán összehívták az utcabelieket, ahol annak ellenére, hogy 50-60 házról van szó, csak tízen jelentek meg, és nagy részük azt javasolta: maradjon minden a régiben.
Két évig is elnyúlhat
Mert bár a törvény azt is kimondja, hogy az ilyetén utcanévváltozások esetén a személyi okmányok megújításának költségeit az állam magára vállalja, az ügyintézés mégis sok esetben a lakosokra marad. Gyomaendrődön ezt a járási hivatal azzal igyekszik elősegíteni, hogy a kért okmányokat postai úton elküldik az érintetteknek. A kettős névtáblák és a várostérkép átírásának költségeit pedig az önkormányzat állja, az erre fordított összegről azonban hiába kérdeztük az ügyrendi bizottság vezetőjét, pontos információval nem tudott szolgálni.
A kérdéses hét utca ügyét az ügyrendi bizottság visszakapta, a tavaly decemberi képviselő-testületi ülésen pedig a rövid határidőre hivatkozva arra kérték a testületet, halasszák el a napirendi pont tárgyalását. „Ahol kérdések merültek fel, azoknak igyekszünk utánajárni, megkeressük a jegyzőt, illetve jogászokat, információkat gyűjtünk, a munkánk tovább folytatódik” – mondta el Lehóczkiné.
Hogy az új tárgyalás időpontja mikor lesz, ez újfent kérdéses, ugyanis választások előtt kilencven nappal már nem lehet közterületnevet módosítani. Ebben az évben pedig több helyi és országgyűlési választásra is sor kerül majd, így az ügy elhúzódhat akár az év végéig – majd kétévesre húzva ezt a jobbikos képviselőtől induló, ám a helyieket alig izgató történetet.
| Kérdéses személyek A MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának szakvéleménye, amely megtalálható Gyomaendrőd város honlapján is. Dobi István (1898–1968) Politikus. 1949–1952 között a minisztertanács elnöke, majd 1952–1967 között a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Hámán Kató (1884–1936) Kommunista mozgalmi vezető. 1918-tól a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének titkára. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt (1925) egyik alapítója. 1925-ben illegális kommunista tevékenységért elítélték, 28 havi börtönbüntetés után szabadult. A Magyarországi Vörös Segély titkáraként dolgozott. 1934-ben újabb, rövid idejű szabadságvesztésre ítélték. Martos Flóra (1897–1938) Iparvegyész, szakszervezeti aktivista, illegális kommunista. 1918-tól a szociáldemokrata párt, valamint a Magánalkalmazottak Országos Szövetsége tagja. 1919. szeptembertől az internált baloldaliaknak nyújt segítséget. 1924-től megszakításokkal vegyésztechnikus a Shell Kőolaj Vállalat csepeli laboratóriumában. 1927-ben csatlakozik az illegális kommunista párthoz (KMP). 1929-től a Magyarországi Vörös Segély vezetője. 1930-ban letartóztatják, nyolc hónapi börtön után 1931. májusban szabadul. 1935 júliusában politikai tevékenysége miatt ismét őrizetbe veszik. Az 1937. márciusi tárgyaláson bizonyíték híján felmentik, de a húsz hónapos előzetes fogva tartás körülményei aláássák egészségét, s rövidesen meghal. Micsurin (1855–1935) Orosz-szovjet botanikus, növénynemesítő. Bár pályája korai szakaszának szakmai teljesítményét elismerik, az 1920-as évek végétől a liszenkoizmus–micsurinizmusra hivatkozva az elméletével és gyakorlatával ellentétes nézeteket képviselő tudósokat ellehetetlenítették. Polányi Máté (1901–?) Gyomaendrődi kubikos, földmunkás, illegális kommunista politikus. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona, 1919. szeptembertől az illegális kommunista párt (KMP) tagja. Szülőhelyén az 1926-os nagy arató- és kubikossztrájkok szervezője. 1930-ban a Szovjetunióban ülésező KMP II. kongresszusán távollétében beválasztották a KMP Központi Bizottságába, tényleges tevékenységet azonban csak helyi szinten folytatott, ami sztrájkok szervezésében merült ki. Mindezekért az 1930-as évek első felében letartóztatták és szabadságvesztésre ítélték. 1940 őszén honvédségi szolgálat keretében az Árpád-vonal építésére került, itt eltűnt. További sorsáról nincs forrás. Rózsa Ferenc (1906–1942) Kommunista építészmérnök, újságíró. Az illegális kommunista mozgalom egyik központi szervező egyénisége. 1942 júniusában letartóztatták, a börtönben halt meg. |
