Ároktő

Szerencsemalac

szerző
Becker András
publikálva
2012/29. (07. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha elhisszük Hegedűs Zsuzsának, hogy családonként évi tizennégyezer forintból felszámolható a kistelepülési szegények körében az éhezés, akkor kapcsolódó tervei is teljesen reálisak: a megváltást pedig a szociális szövetkezet hozná el. Egy másik forma, a foglalkoztatási szövetkezet már törvényben is szerepel. Megoldás-e bármelyik is bármire?

"Adjátok be időben! Aki nem pályázik, azt én ölöm meg!" - ezzel a mondattal köszönt el az ároktői malacosztás vége felé május közepén Hegedűs Zsuzsa, a miniszterelnök szociális ügyi főtanácsadója (programjáról lásd: Gyorsított tanfolyamMagyar Narancs, 2011. október 13.) Ároktő polgármesterétől, aki az esernyőt tartotta a szemerkélő esőben, míg a főtanácsadó beült a kutyája mellé az Audi hátsó ülésére. A felszólítás arra a pályázatra utalt, amit Hegedűs egy márciusi bejelentése szerint május elsején írtak volna ki ötmilliárdos kerettel a leghátrányosabb helyzetű kistérségek településein alakítandó szociális szövetkezetek számára - ám a kiírás mindmáig nem jelent meg. "Beadjuk, mindenféleképpen beadjuk" - fogadkozott derékban kissé megdőlve a polgármester asszony, aki ekkor még nem is sejthette, hogy nem sokkal később a Hegedűs által irányított Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány céltáblája lesz.

A miniszterelnöki főtanácsadó ezt megelőzően már kiosztott néhány helybelit: az egyik malacért reklamáló cigány embert például felháborodva oktatta, hogy az Ároktőn osztogatott malac és hozzá a takarmány nem jár, hanem adomány. A lényegtelennek tűnő különbségen nem véletlenül akadt fenn Hegedűs: ha a malac (csirke, kecske stb.) jár, akkor valamiféle normatív állami támogatásról van szó - ebben az esetben jogos lehet a kérdés, miért más az elbírálás mondjuk a szomszédos Tiszakeszin, mint Ároktőn. Ha viszont adományt kaptak a helyi szegények, akkor nincs mit számon kérni, tényleg csak a hálálkodásnak van helye. A letorkolt helybeli pedig láthatólag nem volt képes a szubtilis különbségtételre, hogy mikor beszél hozzá az alapítvány jótékony nagyasszonya, és mikor az államot képviselő hivatalnok - inkább eloldalgott malac nélkül.

"Mint kiküldött tudósítójuk ezt valószínűleg láthatta, a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány mai ároktői malacosztásán a kiosztott 40 malacból 9 a listán nem szereplő családokhoz került. (...) Az ároktői incidens (sic!) teljes felelőssége az önkormányzatot terheli. Ennek ellenére a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány biztosítja a 9 pórul járt család számára az igényelt malacot, viszont elvárja, hogy Vargáné Kerékgyártó Edina személyesen kérjen elnézést a családoktól illetve az osztást végző önkéntesektől" - összegzi az eset lényegét és tanulságait az alapítvány elnöki közleménye. Az ároktői polgármester keresztneve egyébiránt Ildikó, de a kommüniké többi állítása is problémás.

Hegedűs Zsuzsa csirkefogás közben

Hegedűs Zsuzsa csirkefogás közben

Fotó: MTI

Mi történt?

 

Idén is a mondott községben indult az alapítvány "miniháztáji" programja: tavaly nagy sikert aratott itt Hegedűs Zsuzsa, amikor a tornateremben a falusi asszonyoknak adott életvezetési tanácsokat - nem számíthatott rá, hogy az eset "ároktői incidens" néven fog bevonulni a hazai malacosztás történetébe. A falu önkormányzata még februárban bejelentkezett az alapítványnál, és elküldte az akkor érvényes feltételek szerint összeállított listát a hatvanegy hátrányos helyzetű család nevével. Csakhogy februárban az alapítvány ez évre tervezett költségvetéséből még harmincmillió forint hiányzott, Hegedűs Zsuzsa pedig kijelentette, hogy ő nem kér állami pénzt a programjához. Ezzel egy időben a jelentkező önkormányzatokat értesítették, hogy szigorodnak a feltételek, a kettőnél kevesebb gyereket nevelő családok nem kaphatnak a szétosztandó háziállatokból.

Ároktőn a polgármesteri hivatal elkészítette és el is küldte az alapítványnak az új listát: ezen már csak negyven név volt. Május 18-án megérkezett a faluba az alapítvány teherautója a malacokkal meg a malaconkénti egyhavi táppal. Az önkormányzat dolgozói már várták a szállítmányt - a polgármester még közmunkásokat is kivezényelt, hátha szükség lesz rájuk. Rendben megkezdődött a malacosztás. Az alapítvány önkéntesei ragaszkodtak a saját listájukhoz, és az alapján adogatták le a teherautóról a malacokat meg a takarmányt. Mikor már a harmadik egygyerekes szülő távozott boldogan a jószággal, az önkormányzat dolgozói figyelmeztették az önkénteseket, hogy ebből baj lesz. A faluban pedig futótűzként terjedt a hír, hogy mégis kapnak malacot az egygyerekesek: szaladt is mindenki kiskocsival, nagytáskával, és a szerencsésebbek, még vagy hat család, meg is kapta a magáét, mire az önkéntesek rájöttek, hogy a magukkal hozott névsor a már érvényét vesztett bővebb, februári lista. Az alapítvány elnöke ekkor már Pest felé autózott, és a hír hallatán a munkatársait telefonon arra próbálta rávenni, hogy menjenek el azokhoz a családokhoz, akiknek nem járt volna malac, és vegyék vissza - de az önkéntesek dacoltak vele. Mire Pestre ért a főtanácsadó, összeállt a válságkommunikáció vázlata, később pedig a fent idézett közlemény: a kudarc oka, hogy az önkormányzat nem adott segítőket, és nem segített az alapítvány munkatársainak, akik persze nem ismerhetik a helyi ügyeket, de lesz kárpótlás az osztásból kimaradtaknak, Edina polgármester pedig kérjen bocsánatot.

Hogy miért a gyerekszám a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítványnál az adományozás abszolút kritériuma, azt nem sikerült megtudnunk az alapítvány vezetőjétől - holott ez volt az érintettek számára is a legkevésbé érthető mozzanat. Az egyik településen például a gyerekét egyedül nevelő rokkantnyugdíjas özvegyasszonyt állították szembe azzal a háromgyerekes családdal, akik szegények ugyan, de a most kapott malac a másik kettő mellé került az ólba. Hegedűs Zsuzsa pedig láthatólag nem tudja azt, amit mindenki, aki ténylegesen, testközelből is ismeri a kistelepülésen élő nincstelenek - Hegedűs szóhasználatával: nyomorultak - világát. "Ezekben a többnyire leépült közösségekben bármilyen támogatás kiosztása, legyen az ruha, pénz, élelem vagy a gyerekek kirándultatása a megyeszékhelyre, nagy körültekintést, tapasztalatot és empátiát igényel - mondja egy szegényeket segítő regionális civil szervezet vezetője. - Itt ugyanis mindenki pontosan ismeri a többiek helyzetét: akár tíz kiló cukorral évekig tartó ellenségeskedést tud szítani felelőtlen jótékonykodás egy ilyen közösségben." Ároktőn mindenesetre a negyven malacon túl síró és vérig sértett önkormányzati dolgozókat meg csalódott, dühös embereket hagyott maga mögött az alapítvány.

Bocsánat, csináljuk

Vargáné Kerékgyártó Ildikó persze bármikor és bármiért hajlandó bocsánatot kérni - ahogyan vélhetőleg az a baranyai körjegyző is, akit szintén bocsánatkérésre szólított fel az alapítvány vezetője, mert ő is elrontotta a műsort. A kiszolgáltatottsági láncolatban a kistelepülési vezetők meglehetősen alul helyezkednek el: ha valaki kegyvesztetté válik, az általa irányított, kevés saját bevétellel rendelkező, a felsőbb döntéshozói szintektől függő település gyorsan nehéz helyzetbe kerülhet.

Az ároktői polgármester megalázása amúgy indokolatlan: míg a Hegedűs Zsuzsa listáján szereplő 800 település vezetőinek többsége sem ide, sem máshová nem pályázott a településén élő legrászorultabbak érdekében, addig Vargáné Ildikó azon kevesek egyike, akik - szakítva a hagyományos, "tanácselnöki" szerepfelfogással - aktív, kezdeményező szerepet vállalnak a foglalkoztatottság bővítésében. Ráadásul ez nem csak abból áll, hogy a munkaügyi kirendeltséget ostromolja újabb közmunkásstátuszokért. (Jelenleg Ároktőn nincs egyetlen ember sem, aki munkaügyi szempontból "ellátatlan" lenne.)

Ebben a szegénység és az elzártság minden nyűgétől sújtott faluban - az iskolába járó 130 gyerekből kilenc kivételével mindegyik halmozottan hátrányos helyzetű - évekkel ezelőtt indult el a közös gondolkodás arról, mit lehetne csinálni, hogy legyen helyben jövedelemtermelő munka. A projektgenerálásban, azaz helyi foglalkoztatási program elindításában a Polgár Alapítvány vállalt aktív szerepet: akkor még kifejezetten roma programról volt szó, a helyi romák adták a gyógynövénygyűjtés és feldolgozás ötletét is, de a helyi roma közösségnek nem volt elég ereje önállóan végigvinni a dolgot. Végül egy kistérségi konzorciumi pályázat keretében nyert az önkormányzat öt másik településsel összefogva közel háromszázmilliót erre - ebből mintegy hetvenmillió Ároktő "saját" pénze. A tavalyelőtt kezdődött programban huszonnégyen szerezhettek gyógynövény-termesztői szakképesítést és némi gyakorlatot. A záróvizsga szóban zajlott, mivel néhányan írástudatlanok, de a többiek segítségével ők is megszerezték a képesítést. A program a képzés 17 hónapja alatt versenypiaci ("normál") minimálbért biztosított a résztvevőknek - jövőre már az önkormányzat saját földjén termesztett gyógynövény bevételéből kell fedezni a jövedelmek egy részét. Huszonnégyen vizsgáztak, de a program - dacára annak, hogy némiképp fel is dolgozzák a termést - hosszabb távon csak hét embernek biztosítja a megélhetést. Ez a szelekció nyilván sok konfliktussal jár majd, de vélhetőleg mégsem zilálja szét teljesen az emberi kapcsolatokat: az elmúlt másfél év alatt, mintegy a program járulékos hasznaként, láthatóan kialakult egy szolidáris közösség.

Szemben a Hegedűs-féle falusi kényszerszövetkezetekkel, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) favoritja, az ún. foglalkoztatási szövetkezet bekerült a tavasszal elfogadott 2012. évi XXXVII. törvénybe. Eszerint a foglalkoztatási szövetkezet olyan "szociális szövetkezet, amelynek legalább 500 természetes személy és legalább egy országos nemzetiségi önkormányzat a tagja", fő profilja pedig a munkaerő-kölcsönzés, illetve a munkaközvetítés. Szakértők szerint a jogszabály több legyet üt egy csapásra: egyrészt újabb esélyt próbál teremteni a kormány és az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) tavalyi megállapodásában szereplő százezer tartósan munkanélküli roma foglalkoztatásának - a vállalásból eddig szinte semmi nem valósult meg, és hírek szerint az ORÖ vezetése már nagyon szeretne valami látható eredményt: iskolákat, intézményrendszert vagy legalább formális szerepet a közmunkaprogramokban.

Az is nyilvánvaló, hogy a kormány a foglalkoztatási szövetkezetekkel a nagy élőmunka-igényű vízügyi, útépítési stb. projektekhez a tömeges közmunkáztatás intézményi hátterét próbálja megteremteni. Matolcsy György miniszter júniusban a költségvetéssel összefüggésben háromszázezer közmunkásról beszélt: ez az idei létszám duplája, miközben a költségvetés tervezetében erre a bővülésre egyetlen forint forrás sincs. Könnyen lehet, hogy a kormány uniós pályázati pénzekkel próbál majd trükközni, hiszen a foglalkoztatási szövetkezet de jure "atipikus" foglalkoztatási forma, és elterjesztését az unió is támogatja.

E szép jogalkotói sikernek persze vannak árnyoldalai is: például az, hogy a törvény egyértelműen diszkriminatív - mondja Németh László, a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke. Hiszen olyan követelményt támaszt a nemzetiségi identitású szövetkezeti tagokkal szemben, amit a többségiekkel szemben soha, sehol: minimum ötszázan kell, hogy szövetkezzenek. Szerinte az egész ötlet amúgy is abszurd, hiszen lényegében a közmunkára kényszerített embereket tereli be egy olyan szervezeti formába, aminek az önkéntesség az alapja. Az meg stílus kérdése, hogy ily módon éppen a szolidaritásra, egyenrangúságra és kölcsönösségre épülő szociális szövetkezet teremti meg a szervezeti kereteit a munkaerő-kölcsönzésnek, ami szerinte lényegében a modern kori rabszolgaság legalizált formája.

Aki nem pályázik

Hegedűs Zsuzsának viszont - szemben az ároktőihez hasonló bonyolult, költséges és kevés látványos eredményt ígérő programokkal - a szegénység minden problémájára van egy egyszerű és rossz megoldása. (Az állásukat vesztett diplomások szerinte például az elnéptelenedő falvakba költözhetnének, ahol olcsó a lakás, meg lehet termelni az ennivalót, és lehet dolgozni közmunkásként.) A leghátrányosabb helyzetű kistérségek legfőbb gondjára a közmunka és az önfenntartó "miniháztáji" egyesítésével létrehozott modellt kínálja, amit vélhetőleg félreértésből szociális szövetkezetnek nevez (lásd keretes anyagunk interjúját). A koncepció - Hegedűs nyilatkozatai alapján - arra épül, hogy a helyi közmunkásokból alakuló szociális szövetkezetek az önkormányzat földjén megtermelik majd a település élelmiszer-szükségletének valamekkora hányadát. Az elgondolás szerint mindenki jól jár: egyszerre tesznek szert némi jövedelemre a helyiek, és a kistelepülési szegények körében terjedő éhezés és alultápláltság is felszámolható lesz a település méretűre felnövesztett "miniháztáji" révén. Mindez nem új, hiszen van már néhány település - például Ináncs vagy Rozsály -, ahol ez a fajta kváziönellátás évek óta működik, és az is tény, hogy egyre több önkormányzat próbál a saját földjén közmunkások bevonásával élelmiszert termelni. Csakhogy szakértők szerint nem az a kulcskérdés, miképp lehet elterjeszteni ezt a modellt, hanem sokkal inkább az, hogy - az évek óta tartó "sikerpropaganda" ellenére - miért nem terjedt el eddig "magától"? Amíg erre nincs tényeken alapuló magyarázat, vakrepülés az önfenntartó települést üzemeltető pszeudoszociális szövetkezetek forszírozása.

A koncepció végül nem került be a szociális szövetkezeteket érintő tavaszi törvénymódosításba, de ez nyilván nem jelent semmit: Hegedűs Zsuzsa szerint a miniszterelnök "már háromszor aláírta az előterjesztést, csak a nehézkes államapparátuson akadt el" - így a pályázatokat sem írták ki. Viszont kizártnak tűnik, hogy ezzel véget érjen a valós szegénypolitikát helyettesítő PR-akciósorozat. Hiszen a miniháztáji, ugye, páratlan siker: "Újabb lehetőséget kaptak a hátrányos helyzetűek" - rendszerint ilyen címekkel tudósít a kormánypárti sajtó Hegedűsék akcióiról, ezúttal konkrétan egy áprilisi (!) gyümölcsfacsemete-osztásról volt szó. Az egyszerű eszközökkel és kevés befektetéssel elért sok látványos siker előbb-utóbb nyilván újabb ötletekre készteti a miniszterelnök főtanácsadóját. Azt sem titkolják kormánypárti politikusok, hogy hamarosan a parlament elé terjesztik a polgári törvénykönyvbe illesztett új szövetkezeti törvény koncepcióját. Vannak távlatok.

Az együttműködés szervezeti formája

Mészáros Zsuzsa szakértő, közösségfejlesztő

Magyar Narancs: Úgy tűnik, a kormány megkedvelte a szociális szövetkezeti formát, sőt ki is terjeszti azt a most kodifikált foglalkoztatási szövetkezeti formával.

Mészáros Zsuzsa: Tavasszal még az az információ terjedt el, hogy akik jelenleg a Start-munkaprogramban vesznek részt, és képzésben is részesülnek, ha szociális szövetkezetet alapítanak, megkaphatják majd azokat az eszközöket, amelyeket a Start-programban az önkormányzatok pályáztak meg. De ha minden egyéb feltétel rendelkezésre is áll majd, akkor inkább csak egyszerű szociális szövetkezetek tudnak létrejönni, hiszen a Start-programban jellemzően települési szinten foglalkoztatnak közmunkásokat - értelemszerűen a foglalkoztatási szövetkezet kritériumaként előírt 500 főnél jóval kevesebbet. Ebből tehát nem lesznek foglalkoztatási szövetkezetek.

MN: Mi a helyzet a Hegedűs Zsuzsa által tavasszal beígért kistelepülési szövetkezetekkel?

MZS: A problémát az jelentheti - akár a Start-programokból, akár a Minden Gyerek Lakjon Jól által indított háztáji munkákról van szó -, hogy azzal, hogy eszközöket biztosítanak vagy pénzt tesznek hozzá, ezekből a mostani közfoglalkoztatási formákból még nem lesz szövetkezet. Ezek a központi akaratból létrejövő szervezetek ugyanis alapvetően nem fogják teljesíteni a szövetkezet lényegi kritériumait: hogy mindenki egyenrangú; hogy minden tagnak egyenlő értékű szavazata van, amellyel felelősen, a szükséges információk birtokában él; hogy ismerik és gyakorolják a demokratikus működés szabályait, az együttműködés kultúráját. A közmunka ehhez képest egy mások által irányított tevékenységi forma. Ebből nem lehet csak úgy áttérni a szövetkezeti működésre, ez a közmunkában szocializálódott embereknek nem megy automatikusan. Persze fel lehetne készíteni a résztvevőket, de ez viszonylag időigényes folyamat, és most gyors eredményekre van igény. A Minden Gyerek Lakjon Jól programban ráadásul egyéneket támogatnak, és semmi sem utal arra, hogy valamit is a közösségben, a közösségért kellene tenniük az embereknek. Az alávetettséget és kiszolgáltatottságot, nem pedig az önállóságot, döntési szabadságot erősíti ez a program.

MN: Mik lennének a sikeres működés feltételei?

MZS: Tapasztalatom szerint az a szociális szövetkezet tud sikeres lenni, ahol a résztvevők elkötelezettek a közös működtetésre, ahol megfelelő irányítottsággal, de mégis demokratikusan tud működni a szervezet. Nagyon fontos, hogy az a környezet, amiben a szövetkezet működik, elfogadja a szociális szövetkezetet a maga sajátos működési módjával, hiszen másképp nem fogják igénybe venni az általa nyújtott szolgáltatást vagy termékeket. És természetesen gazdaságilag is meg kell állnia a saját lábán. További fontos feltétel, hogy pénzbeni jövedelmük is legyen a szövetkezetben dolgozóknak - amellett, hogy a tagok közti kölcsönösségnek, a kölcsönös segítségnek működnie kell: ez utóbbi a hosszú távú fenntarthatóság elsődleges biztosítéka.

MN: Van esély arra, hogy épp a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben sikeresen működjenek ilyen szervezetek?

MZS: Csak akkor, ha az adott közösség az első pillanattól be van vonva a szövetkezet létrejöttének minden mozzanatába. Ha viszont valamiféle központi akarat nyomán a szociális szövetkezet mindössze a közmunka megszervezésének preferált formája lesz, akkor - szövetkezetként legalábbis - kudarcra van ítélve a koncepció.

szerző
Becker András
publikálva
2012/29. (07. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 2 Cyrano
    Cyrano
    2012. július 29., 07:36
    Szia dollár, már a Bibliában is benne van, hogy a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve.:((

    Mert 14 ezer forint egy évben semmire sem elég. Nem elég ugyanis csirkét-malacot adományozni, az állatokat etetni kell. /Nem mellékesen a családnak is ennie kellene addig, amíg a malac levágható. Ha a malac koca és kismalacokat is akarunk, ez az idő még tovább tolódik./ Ha ennyiből fel lehetne nevelni, hizlalni állatokat, akkor mi a faxtól kerül egyre többe a hús?

    A mezőgazdasági munkák is szakértelmet igényelnek. Aki soha életében nem nevelt állatot, nem foglalkozott növényekkel, hogyan a fenében oldana meg ezzel kapcsolatos problémákat?
    Nekem egy tő eprem van az erkélyen cserépben, egész nyáron nem tudtam kideríteni ki a fene /vagy fenék?:))/ szabdalja kerek lyukakkal a növényem levelét.Most képzeld el ezt egy egész kertnyi növénynél. Ja nagyon finom eper terem rajta /még most is/, de úgy durván heti 3-5 szem. Messzire nem megyek vele az biztos.:))

    A nagyobb baj, hogy miközben 8 éven át készültek a kormányzásra lila fogalmuk sincs a dolgok működéséről. Vitézinek átkozottul nagy volt a pofája, aztán most azt sem tudja, hogyan kellene működtetni a BKV-t, nem volt újsághír ugyan /Gyurcsány alatt bezzeg az országban mindenütt zavargások törtek volna ki, ha ilyen történik/, de egy héttel ezelőtt összeomlott a MÁV, nem közlekedtek a vonatok. Ezrek vártak a hőségben a pályaudvarokon, vagy ültek azokon a vonatokon, amik 1 óra /!!!!/ lefogása alatt jutottak el Kelenföldtől Hárosig. /Tudom, a lányom utazott volna a Velencei tóra./

    Dehát minden unortoxul működik, és a gyorsnaszád sem süllyed, csak a kedves Vezető akar tengeralattjárózni.
  2. 1 dollár
    dollár
    2012. július 29., 00:45
    Rég volt, szép volt, mikor a rendszerváltás utáni ...-kormány(Gyurcsány vót,ugye?) nagy elánnal, folyamatosan hurrázva nekilátott a téeszek és szakszövetkezetek szétverésének.Aranykorona, nemzeti színű mezsgye-karók,nadrágszíj-parcellák osztogatása...
    Hegedűs Zsuzsát én egyébként tiszteltem, becsültem:sajátos stílusú, de tényleg folyamatosan (jót) tenni akaró, aktív embernek tartom.A cikkből úgy tűnik, ő is kezd meghibbanni, de csodálható ez?Nem tudok semmi konkrétumot, de könnyen elképzelem, hogy milyen környezetben dolgozik, mennyi segítséget kap.Ld. a cikkben említett, beígért,de meg nem valósult pályázatok stb.Sajnos - ezek szerint - az ilyen és hasonló stresszek okozta dühét nem azokon vezeti le, akik megérdemelnék, hanem azokon, akik nem.
    Szerintem fel fogja adni.Ezzel az - a való élettől fényévnyire került, pártszerű apparátussal - minden ésszerű, de legalábbis jó szándékú kezdeményezés eleve halálra van ítélve.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

A gazda áldásával
Milliárdos ingatlancéget irányít Schmidt Mária
Hegymenet
Debreczeni József kritikája
Interjúk
Luc Besson, Baráth Emőke
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs
Légy tudósítónk! Jelentkezés

Politika

még több Politika...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...