Grizly Adam's aluró szagulja az Ibolyát - Bada Dada Tibor (1963-2006)

  • Bozsik Péter
  • 2006. július 13.

Könyv

Évfolyamtársak voltunk az újvidéki egyetemen. A magyar tanszéken. Akkor még gátlástalanul lehetett dohányozni az egyetem zegzugos folyosóin.
Láncdohányosként ismertem meg, a csikket mindig a fugában nyomta el, ezek az elnyomott csikkek jelezték az útját.

Mindannyian frissen szabadultunk a Jugoszláv Néphadsereg kötelékéből, röhögve mesélte, hogy milyen jól ment a sora, havonta hazajárt. Jutalomszabadságra. Ezen csodálkoztam, még a spicliket sem engedték ilyen sűrűn haza. A katonatisztekről készített portrékat, ezért járt neki a jutalom.

Talán két évig bírta a magyar tanszéken, ha kétszer születik, sem tudta volna befejezni, nem volt alkalmas rá. Másra volt alkalmas. Például a frázisok kiforgatására. Bármihez nyúlt, abszurddá változott. Sokszor jártam föl hozzá kaotikus manzárdjába e két év alatt. Könyvek, rajzok, festmények, folyóiratok káosza fogadott mindannyiszor. A polcok tetején régi orvosságosüvegek, tele sárga folyadékkal. Szerb szilvapálinkának, sljivovicának vagy konyaknak (brandynek) néztem. Pisa, mondta jellegzetes nevetésével, ami egyszerre tűnt kuncogásnak és röhögésnek. Este lusta vagyok lemenni hugyozni, itt fönt meg nincs vécé. Néha az asztalon felejtette. Megtörtént, hogy beleittak a tájékozatlan vendégei. Emlékszem még egy szarral (is) festett festményére, de arra már nem emlékszem, mit ábrázolt. Sokkoló volt, borzadva néztem.

Nem ittunk együtt a két egyetemi év alatt. Nem bírta a szeszt. Akkor még. Fél konyak megártott neki, egy bácskai szemével ez mikronnyi mennyiség. Ezért meglepődtem, amikor azt mondta, hogy a józanítóból jön. Nem is bírod a szeszt, mondtam neki. Bázeg, Bozsik, föltornáztam magam napi egy liter konyakra. Mindenki hülye, ha sokat iszik, rá ez fokozottan volt érvényes. Mint akiben két Jánossy veszett meg, ha értitek, amit mondok. Ha nem, nem, úgyis mindegy.

Jó festő válhatott volna belőle, de ő Bada Dada akart lenni. Senkit nem ismerek nemzedékemből, akinek az élete ennyire egybeforrt művészetével. Akik hallották/látták az Apa kocsit hajt vagy a Szabó Rozáliát agyonbaszta a villám című opusokat, azok tudják, miről beszélek. Nekem ezek már mindig Bada Dada kántáló hangján szólalnak meg. "NE SZÁMÍTSATOK RÁM. DE HA NEKED VONALAS IS A FEJED, AKKOR IS SZÁMTANFÜZET LEGYEN A TE NEVED!!!"

Amikor az Ex Symposion Káromkodás című számához gyűjtöttem az anyagot, csak őt tudtam elképzelni a szám illusztrátoraként. Sok időmbe telt, míg megszereztem a telefonszámát. De aztán ment minden, mint a karikacsapás. Időre küldte az anyagot, miután megegyeztünk a honoráriumban. Egy levelet is mellékelt, ide másolom, mert jellemző rá: "HEL" PÉTER! RAJZOKAT KÜLDÖK ÉS VERSEKET A HOLDRAJZISKOLA TÁBOROMB"L. ELÉG J"K. KÉRLEK, KÖZÖLD 'KET A MEGÁLLAPODOTT 30 000 FT-ÉRT. AZ EREDETIEK ELAD"AK, DARABJA 5000 FORINT. JAVASLOM AZ EREDETIEKB'L RENDEZZ MINITÁRLATOT, ÉS SZAVALD VERSEIMET. HA NEM KELNEK EL, KÜLD VISSZA. SOK FINOM MUNKÁM IS VAN. LEHELETFINOM AKVARELLEKET IS CSINÁLOK EGYID'BEN AZ AGYSZÉTBASZÁSOKKAL, MERT TUDOD, ÉN NAGYON TEHETSÉGES VAGYOK. ÜDV. BADA DADA TÁBOR"

Jellegzetes betűivel írt verseit és az ezekkel megspékelt képregényszerű rajzait, festményeit Lantos László "analfabéta lírának" nevezte. Hát én nemt'om. Kétségtelenül van valami infantilis Bada Dada művészetében, ami hasonlít egy egotúltengésben szenvedő kiskamasz világához, ami nem csoda, hiszen érzelmi intelligenciája nem lehetett nagyobb egy tízéves gyerekénél. A cinikus felnőtt kinyírta a benne élő gyermekit?

Az utóbbi években csak a könyvhéten találkoztunk. Most júniusban is ott láttam utoljára, megkérdezte, hova küldje a számlát. Rám villantotta új műfogsorát. Milyen konszolidált vagy, mondtam neki. Ezt most mért mondod, bázeg. Csupa dicséretből, válaszoltam.

Bada Dada Tábor az égbe ment.

Picsku máter kutykurutty.

Picsku mater kutykurutty.

"Pedig még számos hasznos dolgot bírtál volna csinálni."

Isten Veled!

Figyelmébe ajánljuk