Könyv

Ivo Andrić: Jelek az út mentén

  • - banza -
  • 2019. február 28.

Könyv

Ha létezne olyan sorozat, hogy Elsüllyedt Nobel-díjas írók, az 1975-ben elhunyt Andrić biztosan az élbolyban szerepelne. Sajnos. Mert noha számos ilyen szerző szobrát lepi be megérdemelten a feledés pora, őt, a Balkán legnagyobb krónikását nem lett volna szabad elfelejtenünk. A Híd a Drinán a 20. század egyik legjobb „történelmi” regénye; miközben mind novellái, mind még a töredékben maradt Omér pasa című regénye is a legmagasabb nívót képviselik. Roppant műgonddal dolgozott.

Jelen kötet (mely eredetileg 1976-ban jelent meg) amolyan műhelynapló, ötletek, megfigyelések jegyzéke.

Zárkózott ember volt, nem ön­életrajzíró alkat. Ilyeneket olvashatunk a kötetben: „Amíg az írónak nem sikerül kioltania a saját életét, és amíg nem sikerül önmaga és az ismert világ közé átlátszatlan és áthatolhatatlan függönyt húznia, nem fog alakot nyerni előtte a papiroson se az élet, se semmi, se fűszál, se ember. Amikor leülök írni, minden hozzátartozóm és ismerősöm meghal számomra, hogy a papíromon világra jöhessenek az új emberek.” És ilyet is, noha harmadik személyben: „Soha még csak fel sem ötlött benne komolyabban, hogy naplót vezessen. A napló kísérlet a halál és az eltűnés kikerülésére, az elgyámoltalanodott ember életének a végtelenbe való meghosszabbítására.” Andrić, ha egyáltalán, a műveiben akart halhatatlan lenni. A könyv kiadása felkelti a reményt: hátha ismét előveszi valaki regényeit, novelláit.

Fordította Radics Viktória. Forum, Újvidék, 2018, 554 oldal, 3000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Halk, mély morgás

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

 

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”

 

Előrehozott 2026

Olyan intenzitással történnek az események a magyar belpolitikában, hogy immár felvethető: Orbán rendszerét akár a 2026-os választások előtt is le lehet váltani. Ideje hát gondolkodni ilyen forgatókönyveken is.