Minden regénynek kell, hogy legyen valami filozófiája, de nem szükséges, hogy ez Kant vagy Leibniz színvonalán mozogjon, olykor beérjük valami földönjáróbb nézettel is. Alighanem Joseph Conrad sem gondolta másként, amikor az angolul 1913-ban (magyarul most először!) megjelent regénye élére Sir Thomas Browne (1605-1682), a jeles, de csak a legnobilisabb szerzők (Borges, W. G. Sebald és Virginia Woolf) által nagyra becsült tudós anatómus és orvos egy mondatát biggyesztette: "Akik úgy gondolják, hogy mindent a véletlen irányít, nem tévednek, hacsak nem átalkodnak meg ebben." Nem mellbevágó bölcsesség, de éppen elég ahhoz, hogy olykor egy egész életet megalapozzon, nem is szólva egy regényről.
Hogy Conrad mennyire komolyan vette, vagy legalábbis úgy tett, mintha hinne benne, az már az előszóból kiviláglik. Amikor az elbeszélésben egy döntő elágazáshoz ért, "mindkét irány egyformán ígéretesnek tetszett. (...) Mivel hajlandóságom egyenlően oszlott meg közöttük, és erejüket is azonosnak éreztem, egészen nyilvánvaló, hogy döntésemet a puszta véletlen befolyásolta végül. Nagy erő ez, a merő véletlené; teljességgel ellenállhatatlan, ám néha oly gyengéd formákban nyilvánul meg, mint például egy emberi teremtés valódi vagy képzelt varázsa."
Ez az "emberi teremtés" egyértelműen Flora de Barral, a regény legjelentősebb nőalakja, akinek a varázsa nagyon is valóságos lesz minden olvasó számára a könyv végére. Flora nincstelensége, az a pokoli szeretetlenség és szinte bestiális társadalmi-társasági kegyetlenség, mely körülveszi és az öngyilkosság szélére taszítja két ízben is, eszerint nemcsak az olvasó, hanem az író rokonszenvét is felkeltette. Mi több, arra késztette, hogy ez ne maradjon így. Az író felháborodása szinte kézzelfogható a regényben, és ekkor hajlamosak vagyunk kissé ironikusan értékelni a véletlenről szóló szavait. Ugyan dehogy volt ez véletlen, hogy Anthony kapitány alakjában a lány nyomába szegődött, dehogy véletlen, hogy mintegy kipasszírozta belőle, ha nem is a boldogságot, de legalább annak lehetőségét! És ekkor persze újabb érv kerül a kezünkbe az írói mindentudás megszüntetése ellen. Az elmúlt évszázad prózairodalma felfogható úgy is, mint a narrátor omnipotenciája elleni lázadás vagy küzdelem. Ám szigorúbb elemzés után mindig kiderül, hogy e téren az összes győzelem csak ábránd, a szerző önkénye, vagyis mindentudása soha nem szüntethető meg, minden trükk csak egy újabb trükk szülője, és a véletlenről szóló értekezés nem egyéb egy újabb írói műfogásnál. Az Elbeszélés Szelleme mindig maga alá gyűri az Elbeszélés Jellemét. Vagy, ahogy Henry James írta (idézi Sarbu Aladár a Conrad világát bemutató könyvében) a narráció bonyodalmait elemezve: "Mr. Conrad teljességgel egyedül áll annak az eljárásnak a híveként, amellyel úgy lehet valamit megcsinálni, hogy a legtöbb csinálásra legyen szükség." Nem más ekkor a véletlen, mint a szerző által igába tört szükségszerűség. Marlow, az egyik elbeszélő mondja a könyv végén, mintegy summaként: "Az élet tudománya abban áll, hogy megragadjuk, amit a véletlen felkínál nekünk." És mi más lenne Conrad előszava szerint az elbeszélés művészete?
Mindamellett a regény elbeszélői modora szinte semmit sem bíz a véletlenre, narrációs technikája roppant bonyolult, és a Henry James-mondatból látható, hogy ez milyen meghökkentőnek tűnhetett megjelenésekor. Legalább hárman mondják el a történteket: egy egyes számú, névtelen valaki (szerepe kicsit emlékeztet az Ördögökben fellépő narrátorra, aki pusztán a G-v "névre" hallgat, és tudjuk, Dosztojevszkij mennyire hatott Conradra), aztán Marlow, aki már a Lord Jim és A sötétség mélyén elbeszélésében is döntő szerepet vitt, valamint Powell, aki egyben hőse is a regénynek. 'k hárman mondhatni stafétaszerűen adják át egymásnak a meseszövés fonalát; ugyanakkor elbeszéléseikhez mások, kisebb mellékalakok (például a Fyne házaspár) elbeszélései is csatlakoznak, nem is beszélve Flora de Barral monológjairól. Az elbeszélők és az elbeszélt hősök tehát alig választhatók el egymástól, kapcsolataikat Conrad hatalmas, dialogikus nagyjelenetekbe sűríti (ez megint Dosztojevszkijre emlékeztet); ilyen például A járdán című fejezet, mely Anthony kapitány londoni szállodája előtt "játszódik". Fantasztikusan sűrű, kamaraoperai formálás keletkezik így, mely nem sokat törődik az úgynevezett társadalmi viszonyok ábrázolásával.
Annál nagyobb teret hagy az elemzésnek, mely olykor egészen az angol analitikus filozófia hangvételére emlékeztet (aligha véletlen, hogy Bertrand Russel Conrad-rajongó volt). Ám téved, aki száraz vagy túlbonyolított, a reflexióktól fulladozó regényt vár ezek után. A Véletlen szép és lenyűgöző. Olvasása közben többször is eszembe jutott Ford Madox Ford halhatatlan csodája, A jó katona, melyet szerzője minden további nélkül "a világ legszomorúbb történetének" nevezett. (És a lexikonból aztán kiderült, hogy Ford két regényt is írt Conraddal közösen!) A Véletlen vetekszik ezzel, mert amit Florával művelnek úgynevezett embertársai, az több mint vérlázító, noha mindegyikük a lehető legjobb szándékkal cselekszik, és észre sem veszi, hogy nemes tetteivel a kétségbeesés és a kiúttalanság egyre mélyebb gödrébe tapossa a tapasztalatlan és a szó minden értelmében ártatlan lányt. Vele szemben az elvek hányingert keltő embereinek mindegyike (kivéve persze Anthony kapitányt) magasabb rendűnek érzi magát, és nem késik Marlow okos kommentárja: "Az egyszerűséget, az őszinteséget, a jóérzést, a tapintatot, a bizalmat, a nagylelkűséget többnyire kinevetik, mert aki ilyen tulajdonságokkal bír, az gyakran kerül nehéz, kegyetlen vagy képtelen helyzetbe, és ezzel bennünk, a többségben, akik általában mentesek vagyunk a fenti tulajdonságoktól, kellemes fölényérzetet keltenek." Mintha a Véletlen jellemvonásait írná le itt Conrad. Ritka vonások manapság. És ha még hozzáteszszük az ízlés és a türelem (a maga regényírói munkája és hősei iránt) tulajdonságait, megkapjuk, mi az, amit oly fájdalmasan nélkülözünk az elmúlt évtizedek prózájának még a legjavából is. Egyebek mellett ezért sem mulaszthatjuk el Conrad kései remekét.
Fordította Tótfalusi István. Európa Könyvkiadó, 2008, 485 oldal, 3000 Ft
