A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap.
A listás könyvek megvásárolhatók a Fókusz Könyváruházban. Cím: 1072 Budapest, Rákóczi út 14. fokusz [dot] budapest [at] lira [dot] hu
Három amerikai is felverekedte magát ezúttal kizárólag világirodalmi művekből összeállított listánkra, sőt kettő közülük, Pynchon és McCarthy, immár másodszorra szerepel, míg mindenki más újonc a listán. Rácz I. Péter érdekes és különben lesújtó McCarthy-kritikájában idézi a tekintélyes amerikai irodalmárt, Harold Bloomot, aki szerint McCarthy és Pynchon egyaránt a négy legfontosabb amerikai író között van, ahogy köztük van szerinte a kiváló Philip Roth is, akinek frissen megjelent könyve - Szellem el - a szerző alteregója, Nathan Zuckerman írói és ettől csak nagy nehézségek árán elválasztható magánéletének lezárultát meséli el, visszautalva e pálya emlékezetes kezdetére. Hiába az amerikai invázió, Rothnak nem sikerült pontot szereznie, Bloomnak csak két favoritja jött be.
A harmadik jenki, Jonathan Littell felmenői lengyel zsidók, művének nyelve francia, jelenleg Barcelonában él. Regényének elbeszélő-főszereplője egy egykori SS-tiszt, aki a keleti fronton teljesít szolgálatot. Bán Zoltán András a Literán - éppen a szerző kivételes intellektuális becsületről tanúskodó önbírálatából kiindulva - kudarcként jellemzi a művet, nem vitatva a vállalkozás grandiozitását, melynek célja a "tettesek nyelvének" megszólaltatása. A szöveg célja - Hannah Arendt méltán híressé vált kifejezésével szólva - a gonosz banalitásának ábrázolása, ugyanakkor Bán és a szerző szerint a figura hallatlan intellektusa, reflexivitása éppen ezt a próbálkozást teszi hiteltelenné, sokkal inkább ismerünk rá a szerző nyelvére és gondolataira a regényben, mint a "tettesek nyelvére". Bán végső negatív kritikáját ugyanakkor eltéveszthetetlenül át meg átjárja a formátumnak szóló elismerés és az őszinte érdeklődés is (kritikánkat a regényről lásd mellékletünk X-XI. oldalán - a szerk.).
Littelltől lendületet véve eljuthatunk egy lengyel-zsidó témájú orosz regényhez, az itthon is méltán népszerű Ljudmila Ulickaja könyvéhez, a lista második helyezettjéhez. Daniel Stein, a regény főszereplője sok értelemben tolmács, a kereszténység és a zsidóság között próbál közvetíteni, végső soron persze sikertelenül. Ulickaja rendkívül tudatos, csavaros eszű, ugyanakkor nagyszerűen olvasható író, Darvasi Ferenc - szintén a Literán - ezt a regényét szépirodalmi szempontból egyenesen részleges kudarcnak minősíti, szavazóink ezt másként látták. Littelltől elindulhattunk volna a francia kultúra felé is, a francia új regény egyik legnagyobb alakja, Alain Robbe-Grillet pornókönyvéhez (kritikánk mellékletünk XII-XIII. oldalán olvasható - a szerk.), mely a libertinus regény (gondoljunk Sade márkira) és az új regény hagyományainak összeillesztésére tett kísérlet, egybekapcsolva a felvilágosult XVIII. század libertinizmusát a szexuális forradalommal, ahogy a fordító, Dunajcsik Mátyás fejtegeti a Műút tizenkettedik számának hasábjain. Egy másik (harmadik?) francia, Jacques Roubaud regénye rendkívül bonyolult szöveg. A matematikus szerző egy olyan csoport, a Potenciális Irodalom Műhelye tagja (Raymond Queneau-val együtt), akik, mint nevük is mutatja, az irodalom lehetőségeinek kibővítését, a lehetségest vagy lehetetlent súroló szövegkombinatorikai mutatványokat kísérelnek meg létrehozni; itt egy mű meg nem születésének kísérletét látjuk, csak romjai állhatnak elénk. A szorgalmas Bán Zoltán András azonban - ezúttal a Revizoron - úgy véli, egy ennél hagyományosabb olvasatot is választhatunk, a felesége halálát gyászoló szerző megrendítő, fájdalmas emlékmű-állítási kísérleteként is felfoghatjuk a metaregényt. Végül essék szó egy utolsó franciáról, aki nem került fel a listára, ámbár többek egybehangzó véleménye szerint figyelemre méltó betűvető, Marcel Proust néven ismert. Az eltűnt idő nyomában utolsó kötetének megjelenésével végre teljessé vált a magyar Proust, Gyergyai Albert háromkötetnyire rúgó fordítói munkáját Jancsó Júlia fejezte be, az utolsó négy kötetet ő jegyzi - most nekiáll az első háromnak, hogy egységes magyar Proustunk lehessen egyszer. A pillanat ünnepi, a regény e szavazás végóráiban került a boltokba, ezért, hogy csak egyetlen szemfüles szavazó csaphatott le rá. Nem vállalunk túl nagy kockázatot, ha nagy jövőt jósolunk neki a listán, egyúttal megköszönjük a kiváló Atlantisz Kiadónak, hogy Az Ezeregyéjszaka meséi után újabb csodálatos ajándékkal lepett meg minket.
Az amerikaiak bravúrját nyugati szomszédaink is megismételték, három osztrák szerzőt is köszönthetünk a listán, Thomas Bernhardot, Martin Pollackot és Wolf Haast, a németek ugyanakkor kimaradtak, noha Günter Grass már kopogtatott is új regénye magyar fordításával. A Díjaim a nagy nonkonformista önleleplező futama arról, hogyan kebelezi be az intézményrendszer azokat, akik fellázadnak ellene - Bernhard megbízható ön- és közutálatának újabb fényes példája. Martin Pollack az egykori Osztrák-Magyar Monarchia keleti tartományának krónikáját nyújtja könyvében, alighanem méltán végzett előkelő helyen egy rendkívül erős mezőnyben. Az utolsó osztrák, az emberfeletti Bán Zoltán András fordította Wolf Haas krimije nyomozójának alakjában egyszerre támad fel Philip Marlowe és Svejk, ezt az izgalmas koktélt feltétlenül ki kell próbálni. Így érünk át az osztrákoktól a csehekhez; lám, múltunk mind össze van torlódva, ahogy a költő mondja; a kortárs cseh irodalom egyik legismertebb szerzőjének Kátrány című könyvét ajánlják az ítészek (lapunk ítésze mellékletünk XVII. oldalán méri meg a súlyát - a szerk.) az önök figyelmébe. Azért, hogy ezt tehetik, az áldozatos kultúraközi közvetítést végző Kalligram Kiadónak tartozunk hálával. Keleti szomszédunkat, Romániát az ezüstről épphogy lecsúszó bronzérmes, Filip Florian képviseli, regénye a XIX. század Romániájába kalauzol bennünket. Kézenfekvőnek tűnhet, hogy a nagy kultúrák mellett (meglepő módon a magyarhoz legközelebbi nagy kultúra, a német most kimaradt) szomszédainkra figyelünk, de ez egyáltalán nem kézenfekvő, ellenkezőleg, sokak komoly munkájának eredménye. Meg kell még említenünk egy számos szavazatot bezsebelő, a magyar- és világirodalom határvidékén lévő, besorolhatatlan könyvet, Havasi Attila nagyszerű versfordításait (Trifladisznó).
Tisztelt Közönség, rajtad hát a sor, előtted a könyvhét, szédületes világirodalmi választékkal. Listánk csak ízelítő.
