Az Oktatói Hálózat nyilatkozata az egyetemi autonómia maradékának védelmében

  • Oktatói Hálózat
  • 2015. április 23.

Közlemény

Az elmúlt napokban a kormány felsőoktatás-politikai ámokfutásának újabb fejezetéhez értünk. Néhány népszerű egyetemi szak bezárásának híre a 2012-eshez hasonló tiltakozási hullámot váltott ki a hallgatók és az oktatók körében.

A 2012-es átmeneti meghátrálás után a kormány a diákmozgalom követeléseit csak részben és látszólagosan teljesítette, a tiltakozást az intézményi szereplők megosztásával, megzsarolásával és lekenyerezésével pacifikálta. Az oktatási kormányzat azóta sem volt képes távlatos és megalapozott felsőoktatási stratégia kidolgozására, viszont igen kreatívnak mutatkozott a magyar felsőoktatás megalázásában és megnyomorításában. Az eleve alulfinanszírozott felsőoktatás költségvetését 5 éve botrányosan alacsony szinten tartja, autonómiáját folyamatosan megnyirbálja, miközben városi legendákkal és boszorkányüldözéssel igyekszik a közvéleményt az egyetemek és az értelmiségiek ellen hangolni.

A szakbezárások miatt kipattant botrány most ismét ráirányítja a figyelmet arra, hogy a kormányzat felsőoktatás-politikája nem a fejlesztés, hanem a visszafejlesztés irányába hat. Ez a politika kisebb, olcsóbb, központilag irányított felsőoktatást akar, és ezt a célt gazdasági, jogi, adminisztratív és kommunikációs eszközökkel éri el. Adminisztratív eszközökkel szűkíti a keresletet, vagyis a továbbtanuló diákok számát (kevesebb gimnáziumi férőhellyel, a felvételi megnehezítésével, a pontszámok felemelésével, a nyelvvizsga, az emelt szintű érettségi megkövetelésével stb.), és csökkenti a kínálatot, vagyis a választható szakok számát, valamint az egyes szakok befogadóképességét. A kormány már korábbi intézkedéseivel leszállította a felsőoktatásban résztvevők korosztályon belüli arányát, és különösen megnehezítette a hátrányosabb helyzetből indulók továbbtanulását. Az új jogszabályok ezeket a folyamatokat még tovább erősítenék.

A felsőoktatás tudatos szűkítésének eszköze az egyetemi autonómia további korlátozása is. A kancellár köré a kormány most egy új testületet akarna növeszteni. Az ú.n. konzisztóriumok az egyetemek kormányzati kézi vezérlésének újabb eszközeiként működnének, ezzel a rektor és a szenátus szerepe továbbcsökkenne az egyetemek irányításában.

Egyetemeinken folyamatosan romlanak az oktatás személyi és tárgyi feltételei, egyre zsugorodik és elöregszik az oktatói állomány. A túlterhelt, ugyanakkor megalázóan és méltatlanul alulfizetett oktatók béremelését a kormányzat tovább halogatja.

Az elsorvasztott, meggyengített egyetemek mellett a kormányzat már korábban létrehozott és most tovább erősít egy olyan intézményt, amely közvetlen miniszteri irányítás alatt áll, és amelyre nem vonatkoznak a felsőoktatás egészére vonatkozó jogszabályok, minőségi követelmények. A felsőoktatási versenyből és a felsőoktatás minőségbiztosítási rendszerének hatálya alól kivont Nemzeti Közszolgálati Egyetem állami monopóliumként működik és jelenlegi formájában jól mutatja, milyen irányba szeretné ez a kormányzat átalakítani a magyar felsőoktatást.

Az oktatási kormányzat nem folytat érdemi párbeszédet az érintettekkel és lekezeli társadalmi partnereit. A minisztérium egyeztetésnek mondott, rajtaütésszerű eligazításokat tart, nem hagy időt a tervezetek átgondolására, kollektív vélemények kimunkálására, a rektorokat, a hallgatói képviseletet, a szakszervezetet a szőnyeg szélére állítja. Ugyanakkor ezek a helyzetek mindkét félen múlnak. Elvárjuk, hogy képviselőink bátran és határozottan álljanak ellen minden zsarolási és megfélemlítési kísérletnek, ne bocsátkozzanak elvtelen különalkukba, képviseljenek következetes, elvi álláspontot az egész felsőoktatás érdekében! Ne hagyják magukat tettestársként bevonni olyan döntésekbe, amelyek az egyetemi autonómiát, a tanulás és a tanítás szabadságát, a hallgatói képviselet jogait korlátozzák, vagy az egyetemi dolgozókat hozzák még kiszolgáltatottabb helyzetbe.

Az Oktatói Hálózat véleménye szerint a szakok létesítése és indítása nem a kormány, hanem a felsőoktatási intézmények joga, természetesen megfelelő minőségbiztosítás, szigorú akkreditációs ellenőrzés mellett. Az akkreditáció függetlenségének biztosításához helyre kell állítani a MAB autonómiáját. A felsőoktatási törvénynek egyúttal garantálnia kell, hogy szakmai akkreditáció birtokában ne lehessen semmilyen felsőoktatási intézménytől elvonni az adott szak oktatására való jogosultságot. A diákoknak pedig biztosítani kell a jogot ahhoz, hogy saját belátásuk szerint válasszák ki a széles szakkínálatból a nekik megfelelőt.  

Mindezek alapján az Oktatói Hálózat visszautasítja a felsőoktatásra vonatkozó új kormányzati előterjesztéseket, mert azok tovább korlátozzák a tanszabadságot, a felsőoktatáshoz való hozzáférést, és gyakorlatilag felszámolják az egyetemi autonómiát. Tiltakozunk az antidemokratikus, erőszakos eljárásrend, a centralizáló és monopóliumteremtő törekvések ellen. Szolidaritásunkról biztosítjuk és segítjük a szakok védelmében indult hallgatói és oktatói kezdeményezéseket, és felhívjuk a széles közvéleményt a tiltakozó akciók támogatására.

Oktatói Hálózat                                                                           Budapest, 2015. április 23.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.