Színház

Majd megemésztjük

Halas Dóra–Nagy Fruzsina–Soharóza: Dalok a kamrából

Kritika

Kifutókoncert, catwalk koncert, látvány, fashion-, illetve koncertszínház: csak pár elnevezés azok közül, amikbe megpróbálták már beszorítani a Halas–Nagy alkotópáros különleges, a kórus-színház és az extrém divatbemutató ötvözéséből kiinduló előadásait. Az első két, egész estés darabjuk, a Tabu Kollekció (2016) és az Ügy (2018) után most is kísérleteztek, ezúttal a gasztronómiát híva be a játékba.

Hogy a figyelmet el ne vigye a közönség örök kategorizálási kedve, a ceremóniamester, azaz az este számait összekötő és természetesen a borkóstolást celebráló sommelier, a parafamellényes Fejérvári Gergő rögtön közli: kamraszínházi produkcióról lesz szó. Félelmetesen rossz felütés, és rossz szóviccekből később sem lesz hiány. Covidinka, mondja szintén Fejérvári az egyik boros menetnél, és a sokszor nagyon gyenge szólamait csak az menti meg, hogy figurája jól eltalált, és színpadi jelenléte kedves, oldott és természetes. Vagy nem is a saját figuráját hozza, az is csak kitalált szerep? Mert az előadás olyan, mint egy borvacsora konkrét ételek nélkül, ahol a számok a fogások. Ahogy az alkotópáros előadásain már megszokhattuk, a dramaturgia elsőre itt is lazának tűnik. Nincs egységes történet sem, mely vinné az előadást: maga a téma, illetve az élethelyzet a keret, ebbe helyezték el a jeleneteket. Mégis: a végére összeáll a sok különféle íz.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk