n "Kedves Egyházközségem! A tegnap nyilvánosságra került fénykép egy szerencsétlen felvétel egy születésnapi ünnepségrõl. Tudom, hogy elsõ pillantásra megtévesztõ, de a közvetlenül elõtte és utána készült képek alapján nyilvánvaló, hogy semmilyen módon nem közeledtem szexuálisan a szeminaristához" - tudatja híveivel a 61 éves Ulrich Küchl atya egy nappal azután, hogy a profil osztrák hetilap közölte az inkriminált fotót, melyen Küchl egy szeminarista slicce körül matat. A másik, nyilvánosságra került fényképen helyettese, Wolfgang Rothe csókolózik egy növendékkel. A rögtönzött belsõ vizsgálóbizottság elsõ ülésén az egyházfik mocskos fantáziájúnak bélyegzik mindazokat, akik az utóbbi fotót nem karácsonyi puszinak, hanem szerelmes csóknak látják. Ennek dacára a St. Pölten-i katolikus hívek harmada egy hét alatt kilép a közösségbõl. Küchl és Rothe másnap lemond. Õk ketten azonban történetünknek epizodistái csupán. Fõhõsünk Kurt Krenn - a Gömbvillám -, negyedik szereplõnk pedig Klaus Küng, a Katona.
Szado Sankt Pöltenben
A St. Pölten-i papnövelde szexbotránya legalább 2001-ig nyúlik vissza. Ekkor nevezi ki Kurt Krenn megyés püspök - a korábbi liberális vezetõ eltávolítása után - a kõkonzervatív Küchlt. Az elõd távozásában komoly szerepet játszott, hogy nehezen tûrte fõnöke autoriter vezetési stílusát és a papképezde sajátos felvételi szokásait. (Eszerint gyakran vettek fel homoszexualitás vagy aszociális magatartás miatt máshonnét elbocsátott szeminaristákat.) A papnöveldék dékáni konferenciája kinevezése óta tiltakozott Küchl ellen.
Az elsõ aggasztó hírek 2003 õszén kapnak szárnyra: október 5-én egy szeminaristát az utcán igazoltat a rendõrség - tanári feljelentés alapján, kiskorúak szexuális zaklatása miatt. 30-án egy másik szeminarista holttestét a Dunából fogják ki. November 10-én a rendõrség házkutatást tart a szemináriumban. A tanintézmény egyetlen internetes gépén pedofil képeket találnak, melyeken felnõtt férfiak 5-6 éves kislányokat kényszerítenek orális szexre, továbbá "állatos" pornóképeket, homoszexuálisok közötti aktusokról készült felvételeket, illetve amatõr fotókat, melyeken a papnövendékek meztelenül pózolnak és fekáliajátékot ûznek egymással. (E képeket hál' istennek nem közölte az osztrák média.) A rendõrség csupán a pedofil szálat vizsgálja, a többit az egyházra hagyja. Eközben, mint utólag kiderül, tanúvallomások születnek arról, hogy az egyik pap egy kiskorú ministránst szexuálisan zaklatott a sekrestyében.
Még ezen az õszön az egyik lelki vezetõ levélben részletesen beszámol a szeminaristák közötti homoszexualitásról, és elhagyja a szemináriumot. Nyilván véletlen egybeesés, de épp ekkortájt küldi el János Pál apostoli levelét a püspököknek, melyben a leendõ papok leggondosabb kiválasztására hívja föl a figyelmet; a nevelõknek eszerint példaképül kell szolgálniuk. Ráadásul novemberben a vatikáni oktatási kongregáció fõnöke is megjelenik a szemináriumban - jelentése ez év januárjában jut vissza Krennhez és Rothéhoz. Az irományt, amely éles hangon bírálja a szeminaristák kiválasztását és Küchl gyakori távollétét, egyikük sem veszi figyelembe, ráadásul az osztrák püspöki konferenciát sem tájékoztatják a jelentésrõl, noha kötelességük volna.
2004 februárjában egy diakónus, aki a keresztény-zsidó párbeszéd rendezvényeit a szeminárium hirdetõtábláján mindig kifüggesztette, panaszt tesz Küchlnél, hogy a hirdetésekre valaki(k) rendre horogkeresztet és náci jelszavakat firkál(nak). Küchl ezek után - nos, mit tesz? - megtiltja az ilyen témájú hirdetmények kifüggesztését.
2004. július elején újabb házkutatást tart a rendõrség a papnöveldében: ez alkalommal a magánkomputereket vizslatja. Ekkor találja meg a sajtóban is megjelent amatõr fotókat Rothéról, Küchlrõl és a szeminaristákról. A profil 12-én közli a képeket, a hetilapot elkapkodják - áll a bál Ausztriában. Tíz nappal késõbb az ausztriai püspökök válságtanácskozásán úgy döntenek, hogy nincs mese, be kell zárni a St. Pölten-i papneveldét, s minden növendéknek, aki folytatni kívánja tanulmányait, újra felvételiznie kell valamelyik tanintézménybe. Krenn, aki utolsó szufláig védi beosztottjait, még kiad egy dekrétumot arról, hogy Rothe perköltségeit az egyházközség fedezi - ezt azonban valószínûleg érvényteleníteni fogják, hisz szegény az eklézsia. Némi kelet-nyugatozás is bekúszik a botrányba: az erkölcsök fellazulását az egykori Ostblockból St. Pöltenbe szivárgó hallgatóknak tulajdonítják, a lengyel szeminaristák után már nyomoznak is Lengyelországban.
A Klestil halálára celebrált szentmisén, a Stephansdomban Ausztria liberális érseke, Schönborn önkritikát gyakorol egyháza nevében. S néhány nap múlva - tõle szokatlan gyorsasággal - reagál a Vatikán is: megjelenik Klaus Küng, a pápa által a vizsgálat lefolytatására (lefojtására?) kijelölt vizitátor.
Az események felgyorsulását az eset példátlansága semmiképp sem indokolja: már korábban is kiszivárgott hasonló malackodások híre a katolikus egyház berkeibõl, ám rendre eltussolták õket. Az is valószínû, hogy nem a St. Pölten-i az egyetlen papnövelde széles Ausztriában, ahol a cölibátusra és az autoriter viszonyokra pornográfiával és exhibicionizmussal felelnek a gyakran kiszolgáltatott növendékek. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy egy hosszú háború utolsó csatájához érkezett el az osztrák katolikus egyházi vezetés, mely háborút a Haider által (köpcös alkata és rabiátus természete miatt) Gömbvillámnak becézett püspökével, Kurt Krenn-nel vívja.
Gömbvillám atya
Krenn bemutatását az osztrák sajtó manapság rendszerint úgy kezdi, hogy náci famíliából származik - mi most hagyjuk ezt, van elég a saját rovásán is. Befolyása és hatalma onnan ered, hogy 1979-ben megismerkedik Wojtyla bizalmasával, Lviv (Lemberg) jelenlegi püspökével, Marian Jaworskival és a pápa személyi titkárával, Stanislaw Dziwiszsel. Az ultramontán nézeteirõl addigra elhíresült Krennt 1987-ben II. János Pál Bécs püspökévé szenteli fel. Krenn csak testõrök segítségével tud belépni a Stephansdomba az ellene demonstráló feminista, homoszexuális és emberi jogi aktivisták miatt. S bár karrierjét mindvégig osztatlan osztrák ellenszenv övezi nemcsak a hívõk és a laikusok, de saját kollégái körében is, mivel kapcsolatai a Szentszékkel kiválóak, érinthetetlen marad. Nem kis részben azért is, mert õ képviseli a vatikáni kemény vonalat a liberálisabb és modernebb osztrák püspökökkel szemben.
1991-ben Sankt Pölten püspöke lesz, s rögvest megtiltja a lányoknak a ministrálást, sõt még azt is igyekszik megakadályozni, hogy nem helybéliek is látogathassák a közkedvelt tiszteletes, Johannes Oppolzer miséit. Oppolzer végül két évvel késõbb otthagyja St. Pöltent.
1995-ben Ausztriát a Groer-botrány rázza meg, melyre itt részletesen nem térhetünk ki (a pedofíliával vádolt bíborost a Vatikán segítségével rejtik el a nyilvánosság elõl). Krenn minden tekintélyét latba veti és megmenti Groert - más kérdés, hogy a hívõk száma ekkor esik elõször jelentõsen Ausztriában. Jó tett helyébe jót várj: 1998-ban a pápa látogatást tesz nála, és nagyrabecsülésérõl biztosítja. Krenn vérszemet kap, és eltávolítja a St. Pölten-i "sztárpapot", a liberális Udo Fischert, s szinte sütkérezik a dicsõségben, amikor 130 000 ember tüntet - ellene. A liberálisok próbálnak visszavágni: újabb tanúvallomások látnak napvilágot Groer szexuális visszaéléseirõl. Schönborn, Ausztria érseke megköveti az áldozatokat. Krenn boszszút áll: az osztrák püspökök rendes ötéves pápalátogatásakor nyilvánosan püspöktársai ellen fordul, és hazugnak titulálja õket. A csörtébe az alsó-ausztriai apátok is beszállnak: õk is a Vatikánba utaznak, hogy kijárják Krenn leváltását - egyelõre sikertelenül.
A hatévnyi látszólagos fegyverszünet magyarázatát egyelõre nem ismerjük. Annyi bizonyos, hogy Gömbvillám idõközben kisebb szakrális birodalmat épített fel magának, nemcsak a St. Pöl-ten-i papnöveldében, hanem más, szektaszerû képzõdményekben is: jó kapcsolatai vannak a kétes hírû Engelwerkkel, és gründolt egy saját rendet is Josefsbruderschaft néven (utóbbinak elsõsorban ingatlanügyei híresültek el). Latinul, térdepeltetve miséz, és saját szemináriuma van, ahová a másutt "túl modern" képzés elõl menekülhetnek a papnövendékek. A szexbotrány mondhatni a derült égbõl csapott le rá; elsõ, fennhéjázó nyilatkozatai azt sugallták, még mindig õ van nyeregben. Mára azonban szinte bizonyos, hogy mennie kell.
Az inkvizítor
Gömbvillám-hárítóként a Vatikán Klaus Küngöt, Vorarlberg püspökét állította. Küng ugyanahhoz az ultramon-tán szárnyhoz tartozik, mint Krenn. Még életpályájuk is hasonló: a feldkircheni hívek ugyanúgy tiltakoztak Küng püspöki kinevezése ellen, mint Krenn ellen a bécsiek és a St. Pölten-iek. A pápai döntéssel tehát egyelõre mindenki elégedett lehet: a Vatikán most nem húzta az idõt, ám nem Schönbornék liberálisait küldte Krennre - ezzel nem vetül rájuk sem árnyék, hogy õk gerjesztették a botrányt.
A hasonlóságok mellett van azonban egy orbitális különbség is kettejük között: a laikus számára érdektelen vorarlbergi látogató nem holmi Engelwerk-tagocska, hanem az Opus Dei katonája - püspöki kinevezése elõtt õ volt az Isteni Mû ausztriai vikáriusa. Az Opus Dei - a "Szent Maffia" - pedig a legbefolyásosabb katolikus formáció a földkerekségen; a jelenlegi pápacsinálók fele közel áll hozzá (s ez a pápaválasztási szabályok ismeretében már döntõ arány lehet), õk ellenõrzik a Vatikán pénzügyeit, és "Krisztus katonáiként" igyekeznek a világi hatalmakba is beférkõzni; Dél-Amerika többé-kevésbé az övék, és Észak-Amerikán is dolgoznak már. Csak találgatni lehet, hogy Küngöt azért küldte-e a Vatikán St. Pöltenbe, hogy hardcore konzervatívjával fékezze meg az ultramontán fertõt. S hogy Küng miért vállalta honfitárs-kollégája megrendszabályozását? A távoli Vorarlbergben nem volt eddig nagy sikere a hívek között, ráadásul többször pályázott sikertelenül a salzburgi püspöki posztra. S az Opus Dei Ausztria-szerte Salzburgban és Bécsben a legerõsebb.
Kovács Éva
(Bécs)
